SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Megpróbálok a felszólalókra, ha nem is minden egyes felvetésre, de néhány olyan kérdésre válaszolni, amelyre egyrészt a módosító indítványok is majd választ adnak, meg azt gondolom, az élet is.
De mielőtt ebbe belevágnék, egy kicsit ehhez az LMP-s, SZDSZ-es, én nem tudom, álciviles felszólaláshoz néhány gondolatot engedjenek meg. Néhány hónappal ezelőtt, amikor Genfben az úgynevezett országvédésen jártunk az ENSZ keretében, akkor ott feltűnt néhány civil. És érdekes módon, azok a gondolatok, amelyek az ország teljes bemártása, a teljes beárulása szintjén hangzottak el, ezek a szavak most elhangzottak jelenleg most éppen független, magát, én nem tudom, hova soroló képviselő asszony szájából.
Nem szégyellik magukat? Képviselő asszony, nem szégyelli magát? Nem gondolja, hogy ez mégiscsak egy olyan téma, amiben össze kéne fognia az egész országnak, ahogy egyébként megtettük 2007-ben, amikor elsőként fogadtuk el az ENSZ-egyezményt? Nem szégyellik magukat, amikor Brüsszeltől Strasbourgig mindenhol csak a rosszat mondják az országról? Ne haragudjon, ön hova kötődik? Magyarországhoz? Ha meg Magyarországhoz kötődik, akkor legyen szíves elismerni azokat a törekvéseket, amelyeket az igazi civil szervezetek, nem azok, akik semmit nem tesznek a fogyatékosokért, az igazi civil szervezetek tesznek. Ön pedig ez utóbbiakat támogatja, mármint azokat, akik csak az ország bemártásával foglalkoznak.
Ez hosszú távon hova vezet? Van ilyen ország még bárhol, van ilyen képviselő még bárhol, hogy külföldre elviszik a panaszukat? Mondják el itt! De önök felkészítették ugyanezeket az álcivil szervezeteket, és olyan dolgokat állítottunk rólunk, Magyarországról fogyatékosügy területén, hogy az elképesztő. Hogy miért nem lehet Magyarország belterületén belül ingyenesen utaznia a fogyatékos embereknek repülővel. Hát mondjuk, azért, mert nincs repülőgépjárat, vagy ami van, az maszek.
Olyan dolgokat vetettek a szemünkre, amit egyszerűen azok a közalkalmazottak, köztisztviselők, és aki normális emberek hallgatták ezt a vitát, azok nem értették, hogy miről van szó. De most már fölismerem, önök azok, akik folyamatosan együttműködnek ezekkel a szervezetekkel, és önök azok minden területen, Strasbourgban, Brüsszelben, Genfben, akik Magyarország rossz hírét viszik. De higgyék el, amit csinálnak, ez mindenkinek árt! Teljesen mindegy, hogy ki lesz kormányon öt év múlva, tíz év múlva, mindenkinek árt. És árt azoknak az embereknek, akik itt fogyatékosággal élnek, akik küzdenek a fogyatékossággal élő emberekért, hiszen azok a pénzek maradnak el, amelyekre próbálunk pályázni és utána megvalósítani az akadálymentesítést. Azok a támogatások maradnak el, amelyek egyébként mindannyiunknak és nemcsak a fogyatékos embereknek adják meg a segítséget, hanem mindenkinek. Segítenek a kismamán is és segítenek az öregemberen is, segítenek azon is, aki ideiglenesen veszíti el a mozgását.
Képviselő Asszony! Gratulálok önöknek! Nem véletlenül függetlenként, SZDSZ-esként, én nem tudom, LMP-sként, és hol folytatja a pályafutását. Én nagyon bízom benne, hogy önnek sosem lesz arra alkalma, hogy a kormányzati felelősségben bármikor is részt vállalva döntenie kelljen olyan súlyos kérdésekben is, mint például a fogyatékosügy.
Az már tényleg csak nevetséges, hogy ön az expozémat nem hallgatta meg, a végén érkezett be. Az már tényleg csak nevetséges, hogy úgy beszél, úgy olvas fel, hogy közben a jelnyelvi tolmácsok szinte meg se tudnak mozdulni. Ennyit arról, amit ön közvetít, és amit a társadalom felé el akar mondani.
Köszönöm szépen a figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban. - Soltész Miklós hangosítás nélkül folytatja a felszólalását.)
