VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én is úgy kezdeném, ahogy az államtitkári expozéban is láttuk, kicsit szélesebbre kitekintve, de én nem akarom sokáig húzni ezzel a szót, nem akarok sokat beszélni, mert ha elkezdeném a problémákat mondani, akkor az időkeretem nem lenne elég, és odáig sem jutnék el, hogy a jelen törvény általános vitájában érdemben hozzá tudjak szólni. Azért annyit mondanék, hogy én azért annyira jókedvű és bizakodó nem lennék, mint amit hallhattunk államtitkár úr expozéjából. Szerintem egyre siralmasabbá válik - mondjuk, ugyanúgy, mint más polgártársaink, más, Magyarországon élő személyek élethelyzete is -, egyre aggályosabbá és egyre nehezebbé válik sajnos a fogyatékossággal élő személyek helyzete, élethelyzete és a normális létfenntartáshoz való jogának érvényesülése a mai napon az országban.
Magára a javaslatra rátérve, egyértelmű - mint ahogy a bizottsági vélemény megfogalmazásánál is elmondtam -, hogy üdvözlendőnek tartja a Jobbik-frakció is azt, hogy a fogyatékos személy fogalma tisztázásra kerül.
(12.20)
Nem is olyan régen egy általános vita során egy másik törvénymódosító javaslatnál ez már szóba került, hogy aggályos, hogy a fogyatékos személy fogalmának tisztázása nem egyértelmű a törvényben. Most szerencsére ez a hiánypótlás megtörténik, de abban bíznunk kell, abban bízunk, hogy ez nemcsak egy fogalmi módosítás lesz, ezzel nemcsak nemzetközi jogilag elfogadott keretekbe öntjük ennek a fogalomnak a meghatározását, hanem a mindennapi életben is érvényesülni fognak ezek a dolgok.
Most itt konkrétan arra a példára gondolok - elnézést kérek az érintettektől, de szerintem ők főleg érteni is fogják -, hogy lehet fogalmakat módosítani, lehet fogalmakkal játszani, de kérdezem én, hogy akár a jelen törvényben is szereplő akadálymentesítés szempontjából miben segítette a járni nem tudó embereket mindennapi életükben az, hogy egyik pillanatról a másikra nem tolószékben, hanem kerekes székben ültek. Véleményem szerint semmiben. Tehát nem a fogalmakat kellene egyre jobban cizellálnunk, hanem végre a tettek mezejére kellene lépnünk, és ténylegesen elfogadható, akár fogyatékosügyi politikát is kellene folytatnunk.
A másik kérdés az emelések kérdése. Mint ahogy szintén a bizottsági vélemény ismertetésénél elmondtam, üdvözítő ez, hogy emelésre kerülnek ezek a juttatások, akár a vakok személyi járadéka, akár a fogyatékossági támogatás, csak ténylegesen tekintve az elmúlt 5 évet, amiben lemaradásban van az ország, illetve tekintve azt, hogy az elmúlt 5 évben mekkora infláció volt, az életkörülmények hogyan változtak és az árak Magyarországon hogyan alakultak, ahhoz képest ez az emelés nagyon minimális. Egyébként módosító indítványokkal ezt orvosolni is próbáljuk, és egy méltányolhatóbb emelést javasolunk az előterjesztők számára.
Az viszont pozitívum, illetve pozitív változás, hogy a mindenkori éves nyugdíjemeléshez köti, illetve a rendszeres nyugdíjemeléshez köti ezen juttatás emelésének a mértékét. Értem én az előterjesztő szándékát is, csak végre nem ebben a törvényben, hanem akkor más egyéb törvényekben rendezni kellene a mindenkori nyugdíjminimum helyzetét is, ami 2010 óta nem változott. Előtte is csak annyit változott, körülbelül olyan mértékben változott, mint amilyen mértékben nagy kegyesen a kormány, illetve a parlamenti többség az ápolási díjat is emelte. Tehát ez a 28 500 forint egy kicsit idejétmúlt szám már, és ezen ideje lenne már változtatni.
Szerencsére a fogyatékossággal élő emberek, a fogyatékossági támogatásban részesülő emberek már nem érintettek ebben a kérdésben, de nagyon sok más, szociálisan rászoruló ember, szociálisan rászoruló réteg érintett lehet. Tehát javaslom a kormánynak, hogy ne csak itt küszöbölje ki a problémát, hanem országos szinten, teljes jogszabályi szinten próbálja meg ezt a problémát kiküszöbölni és megoldani.
Az akadálymentesítés kérdése. Az akadálymentesítés egy olyan téma, aminek én nem látom a végét, hogy mikor fog megoldódni. Én ezt sem tartom egy üdvözítő megoldásnak, hogy kikerül a határidő, ami egyébként 2013. december 31-én lejárna. Én megértem, hogy az akadálymentesítési követelményeket addig képtelenség teljesíteni, de ezt a megoldást sem tartom jónak.
Bizottsági ülésen az előterjesztő részéről hallhattuk azt, hogy ez tulajdonképpen azt fogja jelenteni, hogy megszűnnek a határidők, és mostantól, ettől a pillanattól kezdve mindenkinek kutya kötelessége az akadálymentesítés, és ehhez majd a megfelelő programban meg fogja találni a megfelelő segítséget, hogy hogyan tudja ezt megtenni, és hogyan tud ennek minél hamarabb eleget tenni. De akár ha az elmúlt húsz évet nézzük, az úgynevezett rendszerváltás óta lévő időt, én azt tapasztaltam, hogy ha ilyen jellegű változtatást eszközölnek, akkor az nem azt fogja okozni, hogy az érintettek azt fogják érezni, hogy nekik most ebben a pillanatban meg kell tenniük a kötelességeiket az akadálymentesítéssel kapcsolatban, hanem sajnos abba az irányba fognak elmenni, hogy ha nincs határidő, akkor van még időm bőven, és soha nem kell befejeznem az akadálymentesítést.
Az akadálymentesítést egyébként nem is fogják tudni befejezni a jelenlegi körülmények között. Egy az, hogy a megfelelő nyomás így, hogy még határidő sem lesz, már annyira nem is lesz rajtuk; kettő, hogy nem lesz egy megfogható időpont, nem lesz egy megfogható szám, ami alapján, mondjuk, ezeket az intézményeket vagy közszolgáltatást végző szerveket akár bíróság elé lehetne állítani, akár próbapereket lehetne indítani, akár más módon a törvényi kötelezettségeiket számon lehessen kérni.
És nem csak ezért nem fog működni az akadálymentesítés. Nem tudom, hogy az a program milyen segítségeket fog tartalmazni kormányzati szinten, és nem tudom, hogy mekkora lesz az a 2014-től beáramló uniós forrás, ami ehhez biztosítékot fog adni, illetve lehetőséget fog adni arra, hogy végre lehessen hajtani. De amíg nem teszünk semmit az ellen, hogy az akadálymentesítés folyamata, az akadálymentesítés költsége, az akadálymentesítés kivitelezésének a helyzete megváltozott az országban, addig akadálymentesítés sem lesz.
Amit már más vitában ezerszer elmondtam, és nagyon sokan mondhatják azt, hogy ez az egyik vesszőparipám - vállalom, az egyik vesszőparipám -, hogy egyszerűen én nem tudom megérteni, most vegyük a mozgáskorlátozottak egyenlő hozzáférését példaként, mert azzal lehet egyébként a legjobban érzékeltetni az akadálymentesítés helyzetét, miért van az, hogy ha én Kiss József kőműves vállalkozót megkérem arra, hogy jöjjön el hozzám, és építsen egy ilyen, a törvényi előírásoknak megfelelő szögű rámpát, akkor ő azt mondja nekem erre, hogy a bejáratot meg lehet közelíteni úgy, hogy én ezt megcsinálom 30 ezer forintból, ha pedig egy erre akkreditált céget kérek föl, akkor erre legalább egy félmilliós összeget fog mondani. Miért van ez? Itt van a kormány felhatalmazása a kétharmados parlamenti többségével. Miért nem változtatja meg ezt? Vagy ha ennek nincsenek jogszabályi feltételei, hogyha ez nem hibás jogszabályoktól függ, vagy akár nem hibás rendeletektől, törvényektől függ, akkor miért nem tesz valamit a kormány azért, hogy ezen a helyzeten változtasson? Miért nem keresi meg akkor ennek a helyzetnek a felelőseit, akár személyi, akár egyéb felelőseit?
Vagy miért van az, hogy mondjuk, az akadálymentesítés végrehajtásánál lehet, hogy ki lehet pipálni, és a megfelelő hatóságok átveszik és lepecsételik, hogy igen, ez egy akadálymentes egység, vegyük megint akár a mozgásában akadályozott embereket, mondjuk, egy mozgássérült-illemhelyiség, mert a törvényi előírásoknak megfelelve, a jogszabályi előírásoknak megfelelve akadálymentesnek mondható, de mégis azt tapasztaljuk például, hogy négyzetméter szerint egy akadálymentes mellékhelyiség megfelel az előírásoknak, magának az egyéb tárgyi eszközöknek a mérete, felépítése, s a többi megfelel a törvényi előírásoknak, csak éppenséggel azért, hogy mondjuk, tisztítószerek tárolására is alkalmas legyen az a helyiség, magát az eszközt nem az illemhelyiség közepére teszik be, hogy mondjuk, egy ki tudja, melyik lábával sérült vagy melyik oldalán sérült mozgássérült ember, mondjuk, mind a két oldalról el tudja foglalni a helyét, miért teszik be, mondjuk, az egyik oldalra. Ezeken miért nem lehet változtatni?
Azokon a jogszabályokon miért nem lehet változtatni, hogy ne csak az szerepeljen, hogy a megfelelő eszközök a megfelelő négyzetméterben legyenek ott, hanem a praktikumot figyelembe vevő irányelvek is kerüljenek bele a megfelelő jogszabályokba? És ezek csak kiragadott példák.
Én bízom abban, hogy ez a tervezet megfelelő lesz, és a megfelelő segítséget majd igénybe is tudják venni azok, akik még sajnos 2005 óta nem feleltek meg ennek a kötelezettségeiknek. Csak nekem kétségeim vannak, mind ellenzéki politikusként szkeptikus vagyok, mind olyan emberként szkeptikus vagyok, aki 13 évet a szociális szakmában dolgozott, tehát láttam azt, hogy ezek a folyamatok általában hogyan szoktak működni mind a közszférában, mind a szociális területen.
(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Nagyon fontos kérdés még, és államtitkár úr is említette, akár a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatása, amelyet valamilyen szinten érint is ez a jogszabály. Mondott példákat is államtitkár úr, hogy hol, milyen formában indultak meg az érzékenyítések, hogyan próbálják felvilágosítani a társadalom részvevőit arról, hogy milyen a fogyatékossággal élők helyzete, hogyan próbálják őket rávezetni a szolidaritás útjára.
Mindez nagyon szép és jó, és mindezekre a programokra szükség van, csak sajnos olyan racionális világban élünk, hogy nem elég az, hogyha érzékenyítést végzünk, nem elég az, hogyha a szolidaritás útjára próbáljuk terelni az embereket. Sajnos vannak olyan emberek, ezt el kell ismernünk, akik erőszakkal sem, erőszakkal főleg nem, de semmilyen jó programmal nem terelhetők rá a szolidaritás útjára. Akkor el kellene indulni egy másik oldalon is, ami szintén vesszőparipámnak mondható, mert minden hasonló törvény vitájánál elmondok: nemcsak a szolidaritás útján kellene elindulnunk és az érzékenyítés útján kellene elindulnunk, hanem a motiváció útján is el kellene indulnunk.
(12.30)
Azonkívül, hogy különböző kedvezményeket kaphatnak azok, akik megváltozott munkaképességűeket foglalkoztatnak, vagy védett munkahelyen, akkreditált cégként fogyatékossággal élő személyeket foglalkoztatnak, tehát nemcsak így kell őket motiválni, hanem észérvekkel meggyőzve, saját anyagi érdekeiket figyelembe véve fel kell világosítani őket arról, hogy számukra nemcsak a kedvezmények miatt, hanem egyéb - munkabírás, monotonitástűrő képesség, teherbírás, munka-állóképesség s a többi - szempontból mennyivel előnyösebb és - csúnya szó, de itt ezt kell használnom - kifizetődőbb egy fogyatékossággal élő személyt foglalkoztatni, mint akár egy egészséges társát. Tehát én ezt a lábat hiányolom, és e láb nélkül a szolidaritás útja és az érzékenyítési programok sajnos nem fognak működni, illetve nem fogják elérni a várt eredményt.
Módosító indítványainkkal egyébként igyekszünk jobbá tenni ezt a törvényt, egyelőre, a jelenlegi álláspont szerint úgy véljük, hogy ez nem megfelelő módosítás, és nem szolgálja a fogyatékossággal élő személyek érdekeit. Módosító indítványaink elfogadása után vagy esetleg a kormánypárti sorokból érkező pozitív módosító indítványok elfogadása után, ha megfelelő formába kerül ez a törvény, akkor természetesen támogatásunkról tudjuk biztosítani, mondom konkrétan: csak akkor, hogyha ez ténylegesen a fogyatékossággal élő személyek érdekét szolgálja.
Ami érdekes kérdés még, az az Országos Fogyatékosügyi Tanács helyzete, amelynek, lássuk be, rengeteg jogosultságát törli ez a törvény, rengeteg felügyeleti jogát törli. Illetve, amiről már ellenzéki padsorokban szó volt, az a fogyatékosügyi program helyzete, a parlament ellenőrző feladatának, kötelező ellenőrző feladatának a kikerülése a törvényből szintén aggályos, mert persze, ahogy az előterjesztő is mondta, joga van akár bármelyik országgyűlési képviselőnek a folyamatról tájékoztatást kérnie az illetékes minisztertől, csak ez nem egyenlő azzal, mintha kötelező napirendi pontként az Országgyűlés elé kerül, és az Országgyűlés ellenzéki és kormánypárti vitában ezt áttárgyalja, és esetlegesen a hiányosságokra és az anomáliákra vagy a lemaradásokra felhívja mind a közvélemény, mind a jogalkotó, mind a kormány figyelmét.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
