JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Hölgyek, Urak! - akik bennünket nyomon követnek. Látszólag egyszerű, sima ügynek tűnik azok számára ez az országgyűlési határozati javaslat, akik a miniszteri expozét hallották vagy a kormánypárti bizottsági jelentést, ne adj isten, ismerik magát az előterjesztést. Hiszen evidenciaként kezelik és kezelhetjük valamennyien, hogy igen, a Magyar Köztársaság parlamentjének joga, lehetősége, mi több, felelőssége, hogy meghatározza a Magyar Honvédség létszámát, és ebben rögzítsen olyanfajta elvárásokat, amelyek a haderő átalakításával, jövőjével kapcsolatosan az állományarányokat illetően fontosak.
Nincs ebben semmi különös, hiszen maga az előterjesztés követ egyfajta formai hagyományt a tekintetben, hogy kísértetiesen hasonlít azokhoz az előterjesztésekhez, amelyek az elmúlt időszakban születtek. De mégis azt kell mondanom, hogy ezzel az előterjesztéssel csak két probléma van: az egyik az, ami benne van, a másik meg az, ami hiányzik belőle.
Mi az, ami benne van? Ahhoz, hogy értsük, mi van ebben az előterjesztésben, milyen következményekkel kell számoljunk, milyenek a folyamatok, valóban vissza kell tekintenünk minimum három évet, de ízlés kérdése, hogy mennyit. Azt kell megállapítani, hogy 2010 tájékán a Magyar Honvédség engedélyezett létszáma és a ténylegesen feltöltött létszáma között alig volt különbség, mintegy 25 ezer fő volt. Ennek a mértékéről lehet vitatkozni, a mindenkori katonai biztonságpolitikai stratégia, az ország költségvetése és még sok minden más determinálja azt, hogy hány fő szolgálhat, hány fő teljesíthet különböző beosztásban szolgálatot a Honvédelmi Minisztérium, illetőleg a Magyar Honvédség állományában. Amikor a miniszter úr elkezdte a tevékenységét, akkor nem kevesebbel állt elő, semmint hogy a Magyar Honvédséget fejleszteni fogja; azzal állt elő, hogy növelni kell a katonák létszámát, csökkenteni kell a vezető szervek létszámát. Azzal állt elő, hogy a nemzeti ügyek kormánya majd izmosítja úgy technikájában, mint személyi állományában és annak felkészültségében a Magyar Honvédséget.
Nosza rajta, gyorsan tettek is egy erős lépést, és felemelték a Magyar Honvédség engedélyezett létszámát, azaz kérték a parlamenttől, hogy ezt követően ne 25 ezer környéki legyen, hanem 30 ezret megközelítő nagyságrendű legyen. A hazafiak, azok, akik a nemzeti elkötelezettségben, a haderő fejlesztésében alapvetően hisznek és elkötelezettek, örültek, hogy hajrá, végre nő a haderő, látszik, hogy az a fajta üzenet, amelyet az országgyűlési választások során megfogalmazott a legnagyobb kormánypárt, működik, a hadsereg majd erősödni fog, növekedik majd tán a költségvetése, és minden nagyon jó lesz.
Ehhez képest, tisztelt képviselőtársaim, nagyon-nagyon hamar kiderült, hogy Hende Csaba miniszter úr sajnos a kormány legfőbb érdekérvényesítő ereje a Magyar Honvédségnél, semmint a Magyar Honvédség egyik lobbistája lenne a kormányban; azaz az érdekérvényesítő képesség teljes hiánya oda vezetett, hogy a honvédség költségvetése az elmúlt három esztendőben majdnem egyharmadával csökkent, ami teljesen természetesen hozza azt a következményt a legjobb és legszínvonalasabb takarékoskodás ellenére is, hogy a technika és a személyzet folyamatosan romlik, és teljesen természetesen a finanszírozási problémák megölik, mit ne mondjak, lehetetlenné teszik a fejlesztéseket úgy humán területen, mint technikai értelemben.
Miért kellett akkor felemelni a honvédség engedélyezett összlétszámát? Alapvetően azért, hogy benne az állományarányok változhassanak akként, hogy a minisztériumi vízfejet, a közalkalmazottak, köztisztviselők, polgári alkalmazottak számát jelentősen meg lehessen növelni. Egy 24 ezres haderőnél egy 6 ezret túllépő ilyen státusú személy nyilvánvalóan zavaró lenne, ám ellenben, ha a 30 ezerhez viszonyítjuk, ami az engedélyezett létszám, akkor az már az elfogadható határain belül van, vagy legalábbis ahhoz közelít. De ez egy trükközés a számokkal, mert a Magyar Honvédség ténylegesen feltöltött létszáma soha nem érte el azt az engedélyezettet, amit a minisztérium kért és igényelt, az állománykategóriákban egyetlen kivétellel egyikben sem sikerült teljesíteni azt a fajta előírást, amit a parlament megfogalmazott, kivéve a Honvédelmi Minisztérium tisztségviselői, közalkalmazotti, polgári alkalmazotti kategóriáját.
Már egy évvel ezelőtt is azzal indokolta a minisztérium ennek az állománynak a növekedését, hogy a Honvédkórház integrációja a Magyar Honvédség rendszerébe olyan új civil beáramlást eredményezett, ami alapján - tetszik, nem tetszik - növelni kell az arányokat. Az a döntés már több mint másfél éves, ehhez képest a mostani parlamenti vitában az újabb 500 fős növekedését a központi civil állománynak azzal indokolja a honvédelmi tárca, hogy mert integráltuk a Honvédkórházat. Kíváncsian várom, hogy jövőre egy ilyen szituációban megint a Honvédkórház integrációja ad-e majd indokot arra, hogy ismételten növeljük a köztisztviselő, közalkalmazott civil emberek számát.
Miért hangsúlyozom ezt ki, tisztelt képviselőtársaim? Azért, mert: a) nem egészséges egyetlenegy összehasonlításban sem az, ami itt minálunk történik; b) tökéletesen ellentmond annak az ígéretnek, amit egyébként a kormány korábban tett; c) azért, mert alapvetően igyekeznek eltussolni, mit ne mondjak, úgy csinálni, mint ha ez a probléma nem létezne, és ehhez hívják a parlamenti többség támogatását, ehhez remélik a sokak által kontroll nélkül nyújtott igen szavazatokat.
(13.30)
A probléma az, hogy ezzel a trükközéssel a Magyar Honvédség ereje, humán erőről beszélek itt most elsősorban, nem nő, sőt mi több, alapvetően romlik. Az a fajta felkészültség, amit mi a katonák felkészítésébe, gyakorlásába és sok minden másába vetett hitként, bizalomként és erőként értékelünk, folyamatosan csökken.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az előterjesztést a kormány akként indokolja, példának okáért az 500 fős katonai állomány átcsoportosítását a köztisztviselői állományba, a vízfejhez, hogy tudniillik így, és most szeretném idézni, mert mindent elárul ez a mondat: “…a tiszti, az altiszti és a közalkalmazotti állománycsoportok közötti átcsoportosítással az engedélyezett állományarányok közelíthetőek a HM ténylegesen rendszeresített státusainak számához.” Hát nem az volna a normális, hogy az engedélyezetthez közelítjük a ténylegesen feltöltött státusokat? Itt pedig a ténylegesen feltöltött státusokhoz igazítjuk az engedélyezettet. Maga az indoklás elképesztő, és azt kell mondanom, tisztelt képviselőtársaim, hogy bizonyos értelemben megdöbbentő is. Mert nyilvánvalóvá teszi és igazolja azt a honvédelmi minisztériumi szándékot, hogy meg akarja szüntetni a Magyar Honvédség fölötti civil kontrollt mindenféle ponton.
Nem egyszerűen csak arról szól a történet tehát, hogy egy rossz előterjesztési indoklás szerepel, hanem arról van szó, hogy a honvédelmi törvényre hivatkozva, amely alapvetően kiherélte azokat a jogosítványokat, amelyekkel a parlament rendelkezett saját hadereje szervezeti-működési rendjének, létszámának, fejlesztésének meghatározásával kapcsolatosan, a parlamenttől elvették. Képviselőtársaim, nem az ellenzéktől vették el, félreértés ne essék, hanem a parlamenttől. Benne azoktól a kormánypártiaktól is, akik azt gondolják, hogy a magyar haderő irányítása, szervezése, felkészítése aszerint zajlik, mint ahogy azt ők meghatározzák. Nem. Azt kell mondanom, kevés olyan európai ország van, én magam nem is ismerek tán ilyet, ahol a parlamentnek ennyire ne lenne jogosítványa arra, hogy meghatározza, mi történjen a haderőben.
Erről azért vagyok kénytelen egy picivel bővebben beszélni, mert, tisztelt képviselőtársaim, ez a határozat túlmegy azon, hogy pusztán és egyszerűen csak a létszámokkal foglalkozik, hanem hatályon kívül helyez egy olyan előterjesztést, amely a Magyar Honvédség fejlesztésére vonatkozó országgyűlési határozat, és amelyet egyébként fideszes támogatással az akkori parlamenti nagy többség elfogadott. Nem arról van szó, képviselőtársaim, hogy a honvédelmi törvény előírná a mostani honvédelmi kormányzatnak, hogy egy korábban elfogadott, fejlesztésekről szóló irányelvet, határozati javaslatot nektek vissza kell vonnotok, hanem arról van szó, hogy ezt az apropót, nevezetesen az új honvédelmi törvényt használja fel a kormány arra, hogy egyszer és mindenkorra elvegye a parlamentnek azon jogát és lehetőségét, hogy rákérdezhessen arra, hogy merre tovább, Magyar Honvédség.
Mik szerepelnek abban a dokumentumban, amit most a kormány kivenni készül a jogrendszerünkből, mondván, hogy az új honvédelmi törvény miatt erre már nincsen szükség? Új elfogadására, értem pontosan, félreértés ne essék, már nem lesz mód, de a következő néhány esztendőre ez még simán jelenthetett volna bizonyos iránytűt, bizonyos tájolást. De nem, a kormány ezt nem akarja, mert kerülni akarja azokat a számon kérő kérdéseket, amelyeket alapvetően a parlamentben lehetett volna megfogalmazni arra vonatkozóan, hogy mi történik itt, tisztelt miniszter úr, tisztelt honvédelmi kormányzat.
Mert hiszen ebben a bizonyos előterjesztésben a Magyar Honvédség számára kitűzött ambíciószintekről van szó. Hogy milyen képességekkel kell rendelkezni majd fél év múlva, két év múlva, három év múlva. De ne menjek tovább: ebben a határozati javaslatban, amit most ki akarnak irtani, tisztelt képviselőtársaim, mondjuk, az f) pont azt tartalmazza, és most itt megint idézem: “A Magyar Honvédség igényeihez igazodó foglalkoztatáspolitika alkalmazásával a toborzási és hadkiegészítési, tiszti, tiszthelyettesi kiképzési, kiképzési rendszer korszerűsítésével és költséghatékony működtetésével folyamatosan biztosítani kell a haderő részére a szükséges számú és minőségű személyi állományt.”
Ha jól értem, itt arról van szó, hogy föl kell tölteni a státusokat. De a Magyar Honvédségben, tisztelt képviselőtársaim, a mostani napon is mintegy 4500-5000 státus van feltöltetlenül. Nem föltétlenül azért, mert a magyar emberek ne akarnának katonának menni, szerződésesnek vagy másnak, hanem alapvetően azért, mert képtelen finanszírozni a tárca az ő fizetésüket. Azért veszik ki ezt a határozati javaslatot, hogy ne lehessen számon kérni, ne lehessen föltenni azt a kérdést, hogy mi történik ma a Magyar Honvédségben.
Tisztelt Képviselőtársaim! Most egy olyan javaslatot tárgyal a parlament, amely azt mondja, hogy növeljük meg 500 fővel a vízfejet a Honvédkórházra tekintettel, bár a múltkor már megnöveltük ezer-valamennyivel arra való tekintettel. Azt mondja, értsék azt meg, hogy most mintegy 4-5 ezer fővel nem fogjuk föltölteni a hadsereget, de ott szerepeltetjük majd, hogy a mi ambíciószintünk majdnem 30 ezer. Aki nem ismeri a történteket, akkor az tudja, hogy atyavilág, Magyarország egy nagyon izmos, nagyon erős haderővel rendelkezik. Emiatt aztán olyan útra téved a Magyar Honvédség, illetőleg a Honvédelmi Minisztérium vezetése, ami hosszú távon valószínűleg nem tartható.
Tisztelettel kérem a minisztériumot, most államtitkár úron keresztül is, hogy legyenek kedvesek visszatérni ahhoz a gondolathoz, amit ők maguk is megfogalmaztak korábban: a Magyar Honvédség szervezése, működtetése nemzeti ügy. A nemzeti ügyben az is szerepel, hogy azok is részesei ennek, részesei kell hogy legyenek, akik döntéseket hoznak, legyen az kormánypárti képviselő vagy ellenzéki képviselő, és ezekkel közösen együtt kell meghatározni azt a feltételrendszert, amelyben működik a haderő, legyen ez humánerőforrás vagy legyen az technikai erőforrás. Jelen pillanatban mind a kettővel komoly problémák vannak, ezért mi ezt a határozati javaslatot nem támogatjuk, és két módosító javaslattal szeretnénk legalább a nagyon kritikus részeket jobbá tenni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Dr. Józsa István tapsol.)
