DR. KONTRÁT KÁROLY
DR. KONTRÁT KÁROLY
DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Valóban, Kós Károly életműve ma is él, ma is közöttünk van, ma is értékeljük, ma is becsüljük. Ehhez a tényhez, hogy ezt elmondhatjuk, hozzájárult az a fővárosi levéltári kiállítás, amelyről ön beszámolt, hiszen ez is hozzájárult ahhoz, hogy Kós Károlyt a ma élő nemzedékeknek bemutassa.
Fontos, hogy ezt a sokoldalú embert, aki nemcsak építész volt, hanem író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár és politikus is, az ő életművét minél jobban megismerjük, a mai nemzedékek is, a mai fiatalok is megismerjék, és továbbadják az utánuk jövőknek.
Kós Károlyra, az egyetemes magyar építészet kiemelkedő képviselőjére emlékezve nemcsak az építészeti vonatkozásában kell megemlékeznünk, hanem a nehéz időkben tanúsított példamutató magatartására is. Ön azt mondta a hozzászólásában, hogy Kós Károly életművében nagyon fontos motívum volt a hűség a magyarságához, amely egész életét és egész munkásságát végigkísérte. Ha építészként felsoroljuk, vagy visszatekintünk azokra az alkotásokra, amelyek ma is láthatók, és amelyeket ma is megcsodálhatunk, akkor megemlíthetjük az óbudai református parókiát, a római katolikus templomot Zebegényben, az állatkerti pavilonokat, például a madárházat, a Varjúvárat, amelyet a képviselő úr is említett, a Városmajor utcai iskolát, a Vécsey-kúriát, a Wekerle-telep központját, a Székely Nemzeti Múzeumot Sepsiszentgyörgyön, a Kakasos templomot Kolozsváron, a műcsarnokot Kolozsváron, Mátyás király szülőházának részbeni restaurálását, a mérai tejcsarnokot, Siklód új templomát, valamint a marosvásárhelyi gázgyári épületet, a mezőgazdasági iskolát.
(9.40)
De nemcsak emiatt kell emlékeznünk Kós Károlyra, a sokoldalú emberre, a sokoldalú művészre, a sokoldalú magyar emberre, hanem úgy, ahogy képviselő úr említette, 1918-ban kinevezték a Budapesti Iparművészeti Főiskola tanárává, de ő ezt az ajánlatot visszautasította, és úgy, ahogy Makovecz Imre említette: az utolsó mozdonnyal visszatért szülőföldjére, Erdélybe, ott maradt, ahol építészeti munkái mellett szerepet vállalt az idegen országba szakadt magyarság gazdasági, kulturális és politikai képviseletében. Életének hitvallását a Kiáltó Szó című röpiratban így fogalmazta meg: “Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk”. Úgy gondolom, hogy ez az idézet a mai ember számára, valamennyi ma élő magyar ember számára is példaértékű lehet határon innen és határon túl.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A Belügyminisztérium minden évben Kós Károly születésnapján, Kós Károly építész születésnapja alkalmából Kós Károly-díjat adományoz a helyi építészeti örökség védelme és az építészeti hagyományok őrzése területén kimagasló eredményt elért személyek, közösségek elismeréséül. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Őrizzük, és vigyük tovább együtt Kós Károly örökségét!
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
