CSÓTI GYÖRGY
CSÓTI GYÖRGY
CSÓTI GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A közép-európai rendszerváltoztatások óta eltelt 20-23 esztendő és az euroatlanti integráció kiterjesztése térségünkre nem hozott megoldást a szomszédos országokban élő, elszakított magyar nemzetrészek sorskérdéseire. Bebizonyosodott, hogy a kis lépések taktikája eredménytelen, a magyarság tragikus mértékben fogy a trianoni utódállamokban. Ma már mindenki számára világos, hogy a határon túl rekedt magyar nemzetrészek szülőföldön boldogulásának és megmaradásának egyetlen biztosítéka a tényleges és teljes körű autonómia. Milyen autonómiára vágyik - sajnos többnyire csak a lelke mélyén - a határon túli magyarság? Nem többre, de nem is kevesebbre, mint a Lajtán túl és a Kárpátoktól északra számos európai országban működő, meglévő autonómiamodellek. Nézzünk meg néhány példát!
Magyarországon a legismertebb Dél-Tirol esete. A 13 ezer négyzetkilométeres, 450 ezer lakosú tartomány Ausztria déli határán terül el Olaszországban. 1915-ben Olaszország háborúba lépésének egyik feltétele az eredetileg Ausztriához tartozó Dél-Tirol megszerzése volt. Ebben az időben ezen a területen a lakosság 92,5 százaléka német anyanyelvű volt. A megszerzett területet a győztesek Bolzano tartományhoz csatolták. A második világháború után Ausztria és Olaszország rendezni kívánta a dél-tiroli helyzetet. Az 1948-as olasz alkotmány autonómiát biztosított a német többségű tartománynak, de egy régióban egyesítette az olasz többségű Trentinóval. Az így kialakult egységben azonban már az olaszok voltak többségben, és ez az autonómiát névlegessé tette. Mostanában is látunk ilyen kísérleteket.
Az 1960-as években a radikális autonómiapártiak robbantásokat, szabotázsokat szerveztek, Ausztria védhatalmi státust követelt magának, és az ENSZ-hez fordult. Sokéves diplomáciai csatározás és belső konfliktus után 1972-ben Dél-Tirol külön közigazgatási egység lett, lehetővé tették a német, valamint a ladin nyelv széles körű használatát, teljesen saját hatáskörben intézik többek között a kulturális és a gazdasági élet minden területét. Azóta Dél-Tirol a nemzeti kisebbségi kérdés megoldásának mintaterülete.
Egy másik európai példa a katalán regionális autonómia. Regionális kormányuk, saját parlamentjük és elnökük van Spanyolországon belül. Katalónia autonómiájáról az 1978-ban népszavazással is megerősített spanyol alkotmány rendelkezik. Ma 32 ezer négyzetkilométernyi területtel és 8 millió lakossal Spanyolország egyik leggazdagabb régiójának tekinthető. Katalónia politikai autonómiája egészen a középkorig vezethető vissza, amelyet évszázadokig sikerült megőrizni a spanyol központosító törekvésekkel szemben.
Európai szinten is példaértékű autonómiával rendelkezik a Belgiumban élő német közösség. A flamand-vallon megosztottságáról híres Belgiumról kevésbé ismert, hogy ma már teljes önállósággal rendelkező német kisebbsége is van. A több mint 70 ezer fős etnikum, amelyet a hivatalos belga szemlélet szerint nem kisebbségnek, hanem alkotmányos jogokkal bíró, országalkotó közösségnek tekintenek, 1919-ben, az első világháború utáni békeszerződés nyomán került a vesztes Németországtól Belgiumhoz. Harminc évvel ezelőtt alakították meg a német közösség kulturális tanácsát, amely néhány év alatt parlamentté nőtte ki magát. A német kisebbség emellett saját, négytagú kormányzattal is rendelkezik, és önálló igazságszolgáltatási egységet alkot. A német nyelv, a flamand és a francia mellett harmadikként, hivatalos nyelve az országnak, a közösség saját rádióadóval, televízióval és újsággal rendelkezik.
Tisztelt Képviselőtársaim! Aki ismeri a Kárpát-medence múltját és jelenét, arra a következtetésre jut, ha az említett példák szerinti autonómiát kapnak az elszakított magyar nemzetrészek, akkor társadalmi béke, politikai stabilitás és gazdasági prosperitás lesz a térségükben. Ellenkező esetben minden más lehetséges.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps. - Dr. Horváth János: Úgy van.)
