DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A házszabálysértésről szóló gondolataimat elmondtam már a bizottsági javaslat ismertetésekor, és ahogy elnök úr egyébként tanácsolta, azt mi már meg is tettük, tehát frakcióvezető úr az alkotmányügyi bizottsághoz fordult a házszabálysértés ügyében. Nyilván ez egy második felvonása lesz ennek a történetnek.
Maradnék azonban még pár szóval a formai kritikák, kifogások mellett. Érdemes megnézni ennek az előterjesztésnek az előzményeit, ugyanis Papcsák képviselő úr először ezt a negyedik alaptörvény-módosítással összefüggő törvénymódosító csomaghoz nyújtotta be módosító javaslatként. Akkor is kialakult már az alkotmányügyi bizottság ülésén egy ügyrendi természetű vita a házszabályszerűséget illetően, hiszen a bizottság apparátusa jelezte azt, hogy bizony kétség férhet a házszabályszerűséghez. Ekkor ezt minden különösebb magyarázat nélkül a kormánypárti többség házszabályszerűnek ítélte. Papcsák képviselő úr nagyjából annyit mondott róla, hogy azért házszabályszerű, mert ő benyújtotta, és azért nyújtotta be, mert házszabályszerű. Ez a jegyzőkönyvből visszakereshető, körülbelül ennyi volt a tartalmi érve képviselő úrnak.
Aztán, amikor ő vezette le azt az ominózus ülést, akkor, teljesen mindegy, és ezen nem nyitnék vitát, hogy ugyanabban a mondatban nyitotta meg és zárta le a vitát, vagy pedig két különálló mondat gyors egymásutánjában, de annyi idejük nem volt a képviselőknek, hogy a kezüket föltegyék és jelezzék, hogy hozzá kívánnak szólni. Ezután képviselő úr már nem adott szót levezető elnökként a vitában. Azután képviselő úr a plenáris ülésen sem jelent meg, és ott sem mondta el, hogy mi a javaslat benyújtásának oka.
(20.10)
Ez volt az előzménye a benyújtásnak, majd ezután visszavonta képviselő úr a javaslatot, és egyéni képviselői indítványként elmúlt hét pénteken benyújtotta. S persze az ember keresi ilyenkor az okát annak, hogy vajon miért tette ezt. A válasz pedig, én azt gondolom, hogy viszonylag könnyen megtalálható.
A negyedik alaptörvény-módosítással kapcsolatban az Európai Unióban is és az Európa Tanácsban is eljárások folynak Magyarországgal szemben. Az egyik helyen éppen kötelezettségszegési eljárást fontolgatnak, a másik helyen a Velencei Bizottság vizsgálja a negyedik alaptörvény-módosítás rendelkezéseit és az ahhoz kapcsolódó törvénymódosítási tervezeteket is.
Éppen ezért a kormánypártok késleltetik a kapcsolódó törvények parlamenti tárgyalását és annak elfogadását, ameddig az alku, ha úgy tetszik, az Unióval és az Európa Tanáccsal a kormány részéről folyik. Na már most, Papcsák képviselő úr nyilván látta ezt, és tudja azt, hogy ilyenformán az ő módosító javaslata is osztani fogja a sorsát ennek a törvénymódosító csomagnak, és lényegesen később kerül majd a zárószavazásra sor, mint ahogy ő egyébként eredetileg ezt eltervezte.
Márpedig úgy tűnik, hogy önök viharos sebességgel kívánják ledarálni ezt a módosító javaslatot, hiszen a tárgysorozatba-vételről született döntés napján már megtartjuk az általános vitát róla, majd a holnapi napon fog szavazni a részletes vitára bocsátásról a Ház, és a részletes vita is le fog folyni a holnapi napon. Azaz anélkül, hogy bármiféle különleges vagy sürgős eljárást önök javasolnának, a tárgysorozatba-vétel másnapján a részletes vita le fog zárulni, ezzel természetesen nemcsak a módosító, hanem a kapcsolódó módosító javaslatok benyújtásának a lehetősége is.
Persze, keresi az ember ilyenkor az okát, hogy mi miatt kívánják ezt ilyen sebességgel elfogadni. Annál is inkább, mert van olyan rendelkezés ebben a törvényben, kifejezetten egy ilyen rendelkezés, hogy a már folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell a módosítást. Egyetlenegy mondatot az előterjesztői expozéban, ugyanúgy, ahogy a mai bizottsági ülésen, nem hallottunk az előterjesztőtől a vonatkozásban, hogy miért ilyen sürgős ennek a törvénymódosításnak az elfogadása, miért nem lehetett vele kivárni, ha már egyszer házszabálysértő módon hozzácsatolták a negyedik alaptörvény-módosításhoz csatlakozó törvénycsomag elfogadását, és miért kell ilyen sebességgel most ezt a parlamenti vitát ledarálni, és vajon miért kell a folyamatban lévő ügyekre való alkalmazhatóságát is lehetővé tenni.
Azt gondolom, maga a kormányálláspont is elég sokat mond, hiszen Répássy államtitkár úr az első alkalommal még tárcaálláspontot sem tudott mondani. Azóta eltelt viszonylag hosszú idő, de azóta se tud kormányálláspontot mondani a javaslathoz; legalább tárcaálláspontot tud, ez dicséretes. Márpedig én úgy gondolom, hogy magának a javaslatnak a tárgya úgy első ránézésre semmi sürgetőt nem hoz, nem jelent, nem kíván meg, nem kívánja meg ezt a tárgyalási tempót. Mert mondja meg nekem valaki, hogy ha eddig ilyen módon alakult a perbe való beavatkozás lehetősége a polgári jogban, és ilyen módon alakult a bírák kihallgatására vonatkozó rendelkezés, akkor most mi indokolja azt, hogy ezt ilyen sebességgel kelljen megváltoztatni.
Ezt vetettem fel a bizottsági ülésen is, és vetem fel most is, hogy az emberben ezek a folyamatok bizonyos rossz érzéseket generálnak. Olyan irányú rossz érzéseket, hogy ilyenkor felmerül az a kétely vagy az a kérdés, hogy nem arról van-e szó, hogy valakinek a magánérdekeit szolgálja az, hogy ezt a törvényt az Országgyűlés minél hamarabb elfogadja. (Dr. Schiffer András: Á, dehogy!) Mert egyébként más magyarázatot most már hosszú idő óta, mióta egyáltalán erről a módosításról szó van, nem hallottunk. Egyetlen szóval vagy mondattal sem indokolta senki, hogy miért kell ez a sebesség az elfogadáshoz.
Egyetlenegy érdemi választ nem adott képviselő úr arra, hogy miért kellett visszavonni a módosító javaslatot, és miért kellett képviselői önálló indítvány formájában beterjeszteni az ugyanolyan tartalmú javaslatot. Annyit mondott képviselő úr, hogy ez minden képviselő joga. Ez tény, senki nem ezt vonta kétségbe. A motivációra voltunk kíváncsiak, arra az okra, ami miatt ezt képviselő úr megtette, hadd fogalmazzak úgy, ami miatt képviselő úr ezzel a jogával egyébként élt.
Nos, azt gondolom, hogy amíg ezekre a kérdésekre nem kapunk megnyugtató választ, addig szinte fölösleges a tartalmi kérdésekről szólni. Azt is gondolom, hogy abban az esetben, ha a bírák kihallgatási szabályait módosítják önök, akkor legalább az expozéban illett volna szólni arról, hogy vajon az Országos Bírósági Hivatal egyetért-e a javaslattal, egyáltalán megkérdeztek-e bármilyen bírói érdekvédelmi szervezetet, megkérdezték-e az OBH-t arról, hogy mi a véleménye az előterjesztésről.
Persze, könnyű egy formális választ adni erre, de nem kell mondanom, hogy nem ezt várom. A formális válasz persze az, hogy képviselői önálló indítványnál a jogszabály nem írja elő, hogy meg kelljen kérdezni. De úgy hiszem, hogy egy kormánypárti képviselő, aki felelősségteljesen terjeszt elő egy ilyen javaslatot, és nyilván vélelmezem, hogy képviselő úr ilyen módon tette, az azért ilyenkor csak felhívja az OBH elnökét, hogy egyetért-e a javaslattal, nem ért egyet, meg kívánja-e nézni, kívánja-e véleményezni vagy nem kívánja. (Dr. Papcsák Ferenc: Akkor meg az lenne a probléma!) Meghallgatom önt, képviselő úr, szívesen…
