DR. SCHIFFER ANDRÁS (független): Szóval, az a helyzet, Vas képviselő úr - éppen valahol a páholyban tartózkodott -, azt kértem, hogy ne nézzen minket hülyének, és ne nézze a választókat se hülyének. Pontosan tudja azt, hogy ha én benyújtottam 74 önálló indítványt, abból néhány egyébként interpelláció, nyilván ezt is megnézte, abból hányat fogadott el az Országgyűlés, pontosan tudja. Ebben nincsen semmi különös, ez a játék megy huszonvalahány éve. És azt is pontosan tudjuk, hogy a Vas Imre által jegyzett önálló indítványoknak mi lett a sorsa. Az lett a sorsa, hogy a kétharmados szavazógépezet szépen annak rendje-módja szerint ezeket megszavazta.
Tehát azért kérem, Vas képviselő úr, hiába virul ennyire, ne nézzen minket hülyének. Pontosan tudja, hogy mi a következménye annak, ha ön beterjeszt egy önálló indítványt: abból törvény lesz, ráadásul olyan törvény lesz, amivel megkerülik a közigazgatási egyeztetést, megkerülik a kormányzati apparátust, és megkerülik a különböző társadalmi szereplőket. Ha egy ellenzéki képviselő benyújt egy önálló indítványt, abból általában nem lesz semmi. (Tállai András: Így van. Így helyes.)
Az ellenzéki képviselő azért nyújt be, Vas képviselő úr, indítványt, mert ezzel tudja bemutatni a választóknak azt, hogy adott életviszony szabályozásánál, adott politikai konfliktusnál mi az ő alternatívája. Tudja, egy ellenzéki pártnak, egy ellenzéki képviselőnek ez a dolga egy demokratikus parlamentben. Egy kormánypárti képviselőnek meg elvileg az lenne a dolga, hogy egyébként pedig kímélje a jogrendszert (Derültség a kormánypárti padsorokban.), szakmailag megalapozott javaslatokat hozzon ide, és lehetőleg a kormány felé csatornázza be a javaslatait. Így működött Magyarország is a megelőző két évtizedben, így működnek a különböző parlamentáris demokráciák.
Önök ezt rendkívül viccesnek tartják, azt gondolom, hogy annak a rombolásnak, amit a tudatlanságukkal okoznak, kevésbé viccesek a következményei.
Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek soraiban.)