GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Néhány gondolatot teszek hozzá, és ezzel részben erősítem is a Pál Béla képviselőtársam által elmondottakat. És szeretnék még kételyeket is megfogalmazni. Tehát az első mondatom hadd legyen az, hogy a benyújtó képviselők, Horváth és Potápi képviselő urak kezdeményezése pozitív. Volt egy kérdése a felvezetőjében, ezért kiabáltam közbe, amikor Pál Béla képviselőtársam beszélt, hogy én tisztán emlékszem, hogy 2009-ben csak két óriási ellenség volt: az egyik az erdőtulajdonos vagy erdőgazdálkodó, a másik a vadász. És akkor ők voltak többen, ők nyertek. Ez még a parlamenti büfében is hetekig téma volt, hogy képesek lesznek-e úgy beállítani, hogy az úgy legyen, ahogy ők akarják - úgy lett.
Megerősítem azt, amit mondott, nekem volt szerencsém megélni. A ló megtartása a ’60-es években még azt is feledtette, hogy a földet elvitték; aki megtarthatta a lovát. Mert ilyen is van, én egy ilyen családból származom. Valójában ott tanultam meg, tudom és támasztom alá azt, amit ön elmondott, hogy a lónak márpedig mozogni kell. Ha nem beszélünk sem turizmusról, sem másról, csak használatról akár a mezőgazdaságban vagy erdészetben, bárhol, a lónak mozogni kell, ha eső van, ha tél van, hó van, fagy van, akkor is. Tehát valahol erre helyet kell teremtenünk.
A másik, ami nagyon fontos: amikor képviselő úr az expozéját elmondta, bennem mint jogalkotóban örökké az fogalmazódik meg, hogy a jogszabályokat a normális emberek számára készítjük. Azokra, akik nem így viselkednek, valamilyen más szabály kell hogy érvényesüljön, a rendbontókra. Ezzel együtt valahol egyensúlyozni kell. Most mondhatnék olyan durva példát, hogy a kukát nem illik kidönteni az utcán vagy fölgyújtani, mégis megteszik. Na most, ugyanezt mondom, hogy a lovas embernél, Pál Béla egy nagyon udvarias példát mondott, de ez egy mindennapi esemény, amikor a ló elhagyja lovasát, és önállósítja magát. De mondhatok olyat is, aki képes fél óra alatt tönkretenni egy nagy értékű lovat, legyen az hátasló vagy fogatos ló. Tehát vannak szélsőséges emberek, akiket így sem tudunk kordában tartani, de attól még ezt a lehetőséget semmiképpen ne vegyük el. Tehát azt gondolom, hogy azok, akik az ellenoldalon állnak, velünk szemben, ezekre az egyedi esetekre kell tudnunk azt mondani, hogy ez egyedi, és nem lehet elvárni, hogy ez a törvény ezt rendezze.
Amikor a kételyeimről beszélek, én több mint egy évtizede, sőt lassan kettő lesz, részese vagyok egy military lovas versenynek, ahol már Európa-bajnoki versenyt is bonyolítottak le. Egyrészt óriási gond, tehát szüksége van a versenyzőnek, jelen esetben a lónak, a lovasnak arra, hogy erdőben és erdei körülmények között is megtanuljon viselkedni, mert a versenyen ezt be kell bizonyítani. De a dologban az az érdekes, hogy a különböző hatósági engedélyek megszerzésénél… - és itt erősítem azt, hogy az erdőtulajdonos vagy az erdőhasználó érdeke hihetetlenül erős, és akadályozhat meg sok mindent. Azt gondolom, hogy ezzel a törvénnyel, itt erősítem azt, amit Pál Béla mond, és számomra az is elfogadható, amit Horváth képviselő úr mond, és ez taktikus, hogy tegyünk egy pici lépést, aztán meglátjuk, mi lesz, és majd megyünk tovább.
Mi azt gondoljuk, hogy próbáljunk meg egy kicsit nagyobbat lépni, ebben kérjük az önök segítségét, támogatását, ezért nyújtottuk be ezt a három módosító indítványt. De én az engedélyezők között, és ettől tartok, hogy a következő napokban, mondjuk, meg fog jelenni az ÁNTSZ; a tisztiorvosi szolgálat, amely tapasztalataim szerint a versenyen mindig azt mondta, hogy a ló nem közlekedhet ott, ahol egyébként megfordulnak a gyalogosok, különösen gyerekek. Na most, mi most pont azt tesszük meg, hogy azt mondjuk, hogy az erdőben hasonló körülmények között és hasonló helyeken járhatnak. Tehát egyetértek vele, ezt csak mint veszélyt fogalmazom meg. Még mielőtt eljutunk a zárószavazásig, azt gondolom, lesz a hatóságoknak is ehhez néhány szavuk.
Miközben ezt a lehetőséget megteremtjük, és azt már nem akarom tovább ragozni, hogy most hobbilovas, turizmus vagy sportoló, hanem egyszerűen azt gondolom, hogy ma már a lótartás egyre inkább terjed, egyre inkább helyet követel magának a rekreációban, az egészség jó karban tartásában. Ez a törvényjavaslat ezt a célt is szolgálhatja, ebben is mindenképpen segítséget nyújthat.
Ami különösen érdekes, hogy ez egy olyan dolog, aminek nincs költségvonzata. Tehát a lehetőségek megvannak, az utak, az ösvények rendelkezésre állnak, lehet rajtuk közlekedni. Amit én feszegetnék, az a fogathajtás kérdése. Ez az, amire Pál Béla képviselőtársam azt mondta, hogy hintón való utaztatás. Az erdő az embereket is neveli. Hadd mondjam el, hosszú évek óta nyaranta részt veszek egy olyan nomád táborban, ahol körülbelül 40 gyerek tölt 10-12 napot az erdőben, és tanulja meg a fák, virágok, gombák nevét, gyűjtését, és megtanul viselkedni az erdőben. Azt gondolom, ennek a javaslatnak ilyen része is van, hogy egyfajta nevelő eszközként is megjelenik, ha a lovas bemehet az erdőbe jogszerűen.
Ha azt mondom, hogy visszaélés és vadászat, bennem van egy félelem, és ezt megosztom önökkel. A lóhátról való íjas vadászat az, amitől tartok. Elmondom, ezt teszem azért, mert ezt is egyfajta szabálytalanságnak érzem. Személyesen tapasztaltam, hogyan lehet terepjáró autó ablakából lelőni a szarvastehenet a borjával együtt. Teljesen szabálytalan, mégis megteszik. Tehát itt megint arra hivatkozom, hogy aki visszaél, arra mást, arra a büntető törvénykönyv szabályait kell alkalmaznunk, és emiatt semmiképpen nem korlátozni azokat, akik tisztességesen betartják a szabályokat, és normálisan viselkednek.
Bocsánat, hogy a jegyzeteim között ugrálok, nem akarom megismételni mindazt, amit Pál Béla képviselőtársam elmondott.
(23.10)
Igen, szeretnék ráerősíteni a motor és a quad dologra. Ezért mondjuk mi azt megint csak, hogy ne egy kis lépés, legyen egy nagyobb lépés. Aki erdő közelében lakik, vagy ahol a lakott terület közel van nagy kiterjedésű erdőhöz, hiszem, hogy ott mindenki megtapasztalta, hogy micsoda vircsaftot képesek csinálni. És ott aztán pusztul az erdő, a fiatal fa és minden.
Ennek kapcsán hadd mondjam azt, hogy a láthatóság meg a mindannyiunk által használt kijelölt útvonal. Lehet, hogy az a baj, hogy ezt nem beszéljük ki. Tehát a kijelölt útvonalra mondhatnánk azt - és Pál Béla is ezt mondja, mi ebben egyetértünk -, ahol út van, de nem kell felfesteni; tehát ahol út van. Tehát ezért mondtam, hogy a szóösszetétel maga érdekes, csak ki mit ért alatta. Mert van, aki ezalatt azt érti, mint a turistáknál, hogy kék vagy piros valamilyen jel. Azt gondolom, hogy itt adottság van, tehát az út, amerre halad, azon lehessen végighaladni.
De érdekesnek tartom és megfontolásra ajánlom… - ilyen módosítót nem nyújtottunk be, mert már ez túl messzire megy. De ha fontos, hogy az erdőgazdálkodónak, az erdőtulajdonosnak adjunk valami garanciát, akkor elképzelhetőnek tartom - és ennyiben függ össze ez a kijelölt útvonallal -, ha azt mondjuk, hogy az a ménesgazda, akitől a lovak elindulnak valamilyen irányba, pont azért, mert valaki oktató vagy szakértő kísérő van a csapattal, tehát tudja, hogy körülbelül merre fog járni, ezt szerintem rögzíteni lehetne az istállóban egy naplóban, mint a vadászoknál is, ami létezik, és akkor lehet tudni, ha károkozás történt, hogy abban az időszakban mégiscsak ki az, aki abban az irányban mozgott. Ez különösen ott lehet érdekes, ahol kis területen belül két vagy három lovarda van, mert ott lehetnek ilyen konfliktusok. Tehát ezért azt gondolom, hogy ezt meg kellene fontolni.
Ugyanilyen a láthatóság kérdése. Én ezt azért érzem veszélyesnek, mert általában az állami erdészetek, amikor vadászat van, kiteszik a táblát, hogy reggel hét óra előtt és délután négy óra, fél négy magasságában, tehát hét előtt bemenni nem lehet, négy órára pedig el kell hagyni az erdőt. Na most, aki utána bent van, az a saját felelősségére megy be, és mivel a lovas nyiladékot használ, amire éppen a vadász les, tehát előfordulhat az, hogy egy kilépő, tényleg csak a ló fejét látó vadász lőni fog. Tehát valahol ezt meg kellene oldani.
Érdemesnek tartom, inkább azt mondom, a kérdést arra, hogy erről még egy kicsit beszéljünk, és próbáljunk meg valamit kitalálni. Nem fogadom el azt, amit mondtak, hogy akkor holnap a vadászoknak is kell, de mellé hadd tegyem oda: én magam nem vagyok vadász, de tudom, hogy amikor hajtás van, akkor a hajtóknak valamilyen megkülönböztetett színű, általában valamilyen piros masnit kell viselni a sapkájukon, a mellényükön, tehát messziről látható kell hogy legyen, hogy ki a hajtó, hogy őt véletlenül se lője le a felállított vadász.
Tehát én nem azt akarom, hogy a vadászok is hordjanak sárga mellényt, mert tudom, hogy ez abszurd és butaság. De gondoljuk meg, tényleg, védjük is meg, ne csak beengedjük, felelősségünk is van azon, hogy mi megvédjük azokat a lovasokat, akik számára most nyitunk egy lehetőséget. Tehát ezért mondtuk mi azt korábban is és mondjuk most is, úgy, ahogy Pál Béla képviselőtársam mondta, hogy ezeknek a módosítóknak a megfontolását követően mi tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot. Tehát a tartózkodásunk annak szól, hogy hangot akartunk adni a kételyeinknek és a problémáinknak.
Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP és a Fidesz soraiban.)
