DR. RÉTVÁRI BENCE
DR. RÉTVÁRI BENCE
DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! (Zaj. - Az elnök csenget.) Tisztelt Ház! Ön azt a kérdést tette fel - ami ebben a parlamentben már nyilván sok párttól, sok irányból elhangzott -, hogy hol van a pénz. (Nyakó István: A dohány; a dohány hol van?)
Én csak egyvalamit kérdeznék meg önöktől. (Nyakó István: Ne kérdezzél, válaszolj, gyermekem! Kiraboltátok a trafikosokat!) Amikor önök elkezdték a kormányzást 2002-ben, 8400 milliárd forint volt az állam adóssága; amikor önök befejezték a kormányzást, a 8400-ból 20 420 milliárd forint lett Magyarország államadóssága. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban. - Gúr Nándor: Most 21 600! Erre mit lépsz?)
Tisztelt Képviselő Úr! Ez a két és félszeresre nőtt államadósság. Hova lett ez a pénz? Mert hogy hova nem lett, azt mi bőven tudjuk. (Nyakó István: A frakció döntött a dohányboltokról? Rokon? Koma? Sógor? Barátok? - Zaj. - Az elnök csenget.) A nyugdíjak emelésére bizonyára nem kellett ebből továbbiakat fordítani, hiszen önök itt most azzal fenyegetik a mostani aktív korúakat, hogy a későbbiekben esetleg kevesebb lehet a nyugdíjuk, amit mi természetesen cáfolunk minden tekintetben. Önök azonban tényleg csökkentették a nyugdíjat, önök tényleg elvették a tizenharmadik havi nyugdíjat (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Úgy van! - Mesterházy Attila: Mi adtuk, ti meg elvettétek.), ami tény, ami megtörtént.
Tisztelt Képviselő Úr! Mire vették fel ezt az óriási államadósságot, ha nem emeltek belőle nyugdíjat? Ön is tudja, hogy egyévnyi államadósság-törlesztésből mi hét és félszer ennyi lakástámogatást adhatnánk, megfelezhetnénk a személyi jövedelemadót, majdnem megfelezhetnénk az áfát (Gúr Nándor: A 3000 milliárdról beszéljünk!), de mégsem tudjuk megtenni, pontosan azért, mert önök ezt az óriási pénzmennyiséget felvették, önök eladósították a magyar államot. (Gúr Nándor: A 3000 milliárdról beszéljünk!) Ezzel a pénzzel önöknek kellene most valahogy elszámolni.
Én tudom és látom, hogy önöknek nagyon fáj, hogy most már nem 40 ezer, hanem csak 7 ezer helyen lehet dohányt venni trafikokban (Nyakó István: Tiétek a trafik, mi?), ellenőrzött körülmények között (Dr. Józsa István: Melyik trafikban?), mindenki számára átlátható módon, de tisztelt képviselő úr, a kormány politikájának és az egészség megőrzésének ez pontosan egy fontos lépése. (Mesterházy Attila: A fideszesek kapjanak.)
Óriási érdeksérelem, én ezt tudom. Bizonyára sokan vannak az önök volt barátai vagy jelenlegi barátai, támogatói között, akiknek ez nagy érdeksérelem (Többen az MSZP padsoraiból: CBA!), hogy Magyarországon ennyied részére csökken vissza a dohányt árusító trafikok száma. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Trafikos Ica néni? A képviselők családtagjai?) Ettől függetlenül, tisztelt képviselő úr (Lukács Zoltán: Meg az oroszlányi alpolgármester, meg a tatabányai frakcióvezető lánya. Bizony! Négyet kapott; négyet!), ezt a lépést mi megtettük, és tudtuk az elején, hogy nagyon nagy érdekeket fog sérteni, hiszen folyamatosan csökkenni fog a dohányt vásárlóknak a száma, de ezért léptük meg azt, ami ellen önök szintén sokáig tiltakoztak, hogy ne lehessen közintézményekben, zárt helyeken, éttermekben, kocsmákban, máshol rágyújtani és dohányfüsttel füstölni, és akkor önök azt is ellenezték. (Lukács Zoltán: Ezt te se hiszed el!) Minden lépést, ha megnézik, nem csak ezt az egyet... (Gúr Nándor: Miről beszélsz? A 3000 milliárdról beszélj!) Nézze meg a többit! (Nyakó István: Békepipát is csak tőletek lehet venni.) Nézze meg a dohányzási tilalomról szóló törvényeket, nézze meg a kereskedelmi árusítóhelyek csökkentését; mindegyik a teljes dohányforgalom csökkentését irányozza elő (Nyakó István: Békepipát a KDNP-től!), és azok az adóemelések is, amelyeket bevezettünk (Nyakó István: Szégyellni fogod te is.), amelyeket egészségmegőrzési célra tudunk fordítani szintén. Ez csak három lépés volt, de még lehetne sorolni, mennyi minden fokozta azt, hogy minél kevesebben cigarettázzanak. Ezáltal nyilvánvalóan a hazai piacra importáló vagy termelő dohányzócégek profitja csökken, és nyilvánvalóan emiatt valakik a parlamentben felszólalnak, és támadják (Lukács Zoltán: Csökkennek a dohányzócégek.) a kormánynak ezeket a lépéseit; úgy látszik, hogy önök azok.
Szintén, ha megkérdezzük, hogy az önök által felvett hitelek, az önök által felvett pénzek hova futottak, bizonyára nem például a munkanélküliség csökkentésére (Mesterházy Attila: Tizenharmadik havi meg az 50 százalékos béremelés!), hiszen a kormányzásnak voltak eredményei a szocialista időszakban is: 5,9 százalékról 10,3 százalékra nőtt önöknél akkor, ott a munkanélküliség mértéke. (Gúr Nándor: Mennyi most? 11,7! Miről beszélsz, amikor történelmi csúcson van ma a munkanélküliség?) Bizonyára önök sem rezsicsökkentést nem hajtottak végre ebből az összegből - nem is hajtanának, visszafordítanák -, önök nyilvánvalóan ebből a pénzből a bankokat segítették, és nem merték a bankokat megadóztatni bankadóval (Gúr Nándor: Arról beszélj, hogy mennyi a foglalkoztatás!), és nyilvánvalóan az önök politikájában inkább az adóemelés szerepel, mint az adócsökkentés. Ha az önök adóelképzelései megvalósulnának (Nyakó István: Hamvadó cigaretta!), egy- vagy akár kétmillió embernek is azon nyomban a magasabb adókulccsal magasabb adóterhe lenne. Önök pont azokat igyekeznének büntetni, azoknak lenne nagyobb az adóterhe, akik dolgoznak, akik a hétköznapi munkából próbálják magukat fenntartani.
Az önök kormányzása tehát jól láthatóan - hiszen a mostani kormányzásuk egyfajta túlélésről szólt - arról szólt, hogyan lehet az ország eladósításával valamelyest a kormányzást fenntartani. Mi ebbe az irányba nem szeretnénk lépni. Mi továbbra is fenntartjuk azt, hogy igen, igen, van egy kormánya Magyarországnak, amely a tízmillió ember érdekeit képviseli, és ha kell, nagyszolgáltatókkal, ha kell, multicégekkel szemben, ha kell, bankokkal szemben, vagy ha kell, akkor a dohánylobbival szemben is megvédi a tízmillió ember érdekeit, megvédi a tízmillió ember egészségét, a minél nagyobb foglalkoztatottság lehetőségét vagy a cégek támogatását, hogy ők munkahelyeket teremtsenek (Nyakó István: Nemzeti szívás az egész.), a közmunkaprogramot. (Gúr Nándor: Beszélj a foglalkoztatásról! 500 ezren kint dolgoznak. Kérdezd meg Matolcsyt! Ennyit tudtok csinálni! 300 ezerrel kevesebben dolgoznak. Miről beszélsz, Bence?) Mi nem úgy indítunk közmunkaprogramokat, mi nem úgy tudjuk növelni az emberek megélhetésre fordítható összegét a rezsi csökkentésével, hogy emellett eladósítanánk az országot, hanem igyekszünk törleszteni az önök által felvett államadósságot.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Nyakó István: Vivát! Vivát!)
