DR. STÁGEL BENCE
DR. STÁGEL BENCE
DR. STÁGEL BENCE (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! 2010-re drámai mértékűre csökkent a természettudományi pedagógus szakokra jelentkező hallgatók száma. 2010 szeptemberében az ELTE földrajztanári képzésére mindösszesen nyolcan, a fizikatanárira kilencen jelentkeztek, a biológiatanári mesterszak évfolyama pedig csupán hat hallgatóval indult. Ugyanez volt a helyzet az ország többi felsőoktatási intézményében is, a jelentkezők száma ezeken a pedagógus mesterszakokon sokszor még a tíz főt sem érte el. Összességében a kémiatanári mesterszakokon volt a legaggasztóbb a helyzet, az ELTE-n három fő, Debrecenben és Szegeden egy-egy fő kezdhette meg tanulmányait, míg az Eszterházy Károly Főiskolán, a Nyíregyházi Főiskolán és a Pécsi Tudományegyetemen el sem tudták indítani az évfolyamot.
A korábbi szabályozás mesterképzés elvégzéséhez kötötte a tanári diploma megszerzését, a hároméves alapképzés után azonban évről évre egyre kevesebb fiatal döntött úgy, hogy a pedagógusi pályát választja, és különösen igaz volt ez az állítás a természettudományi karok hallgatóira. Szakemberek és iskolák kongatták meg a vészharangot, hiszen már ma sincs elegendő fizika-, kémia- és biológiatanár az országban, és ha minden így marad, akkor a helyzet néhány éven belül kritikussá válhat. A természettudományos tárgyakat oktató pedagógusok száma nagyjából tízszerese a jelenlegi utánpótlásnak. Az oktatói munkaerőpiacon már évek óta érezhető tehát a hiány a fizika- és kémiatanárokból, nem ritka, hogy egy általános vagy középiskolai szakoktató több iskolában, sőt több településen is dolgozik óraadóként. Egyértelműen megállapítható volt tehát a statisztikai adatok alapján, hogy a természettudományos szakok tanárképzései nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.
Az oktatás megújítása érdekében majd’ minden szakértő egyetértett abban, hogy a fejlődés kulcsa a pedagógusképzés, az ő képzésük, kiválasztásuk, pályára való felkészítésük, továbbképzésük, pályán való megtartásuk minden további fejlődés kulcsa. Egy ország jövője szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír tehát a pedagógusképzés színvonala, valamint az, hogy a lehető legtehetségesebb fiataljaink válasszák hivatásuknak a pedagóguspályát. Örömteli tény, hogy a mostani felvételi adatok egyértelműen azt mutatják: a korábbi évekhez képest megnőtt a pedagógusképzésre jelentkezők száma. Pedagógusképzési területre összesen 1241-en jelentkeztek, azaz 7 százalékkal többen, mint tavaly. Közülük a legtöbben, körülbelül négyszázan az ELTE-re felvételiztek, de vidéki egyetemek közül is Debrecenben, Szegeden és Pécsett van még száz fő felett az első helyen jelentkezők száma.
A jelentkezők növekvő számában jelentős szerepet játszott az oktatási kormányzat két lépése is. Az egyik, hogy visszaállították a kétszakos osztatlan tanárképzést, a másik pedig a Klebelsberg-ösztöndíj bevezetése. A Klebelsberg képzési ösztöndíj deklarált célja az volt, hogy azokat az érettségiző fiatalokat, akik elkötelezettek a tanári hivatás iránt, jelentkezési döntésükben is ösztönözze a tanári tanulmányok, majd a pedagóguspálya és -életforma választására. A Klebelsberg-ösztöndíj további célja volt valamennyi új osztatlan tanár szak, de elsősorban az ember- és természetismeret műveltségi terület tanári szakjait választó tanárjelöltek számának növelése, hiszen ezen a területen van a leginkább szükség a friss, jól képzett tanárokra.
A most bevezetésre került ösztöndíj minimum havi 25 ezer forintos plusztámogatást jelent a felvételiző diák számára, ha azonban legalább az egyik tanár szakja természettudományi, ennél jelentősebb támogatást is kaphat, természettudományos szakpár esetén pedig a támogatás összege akár 75 ezer forint is lehet egy hónapban.
A Klebelsberg-ösztöndíjon felül a pedagógusképzésre jelentkező fiatal magyar állami ösztöndíjas helyre is beadhatta jelentkezését, vagyis képzésének költségét fedezi az állam.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilvánvaló, hogy a pedagógusi hivatás erkölcsi és anyagi megbecsülése terén még sok a teendőnk. Nyilvánvaló az is, hogy a demográfiai helyzet vagy éppen az ország gazdasági teljesítőképessége nagyban befolyásolja az oktatási kormányzat mozgásterét. Az azonban biztos, hogy pártpolitikai hovatartozástól függetlenül tisztelet és köszönet az új nemzedék oktatásában és nevelésében áldozatos és lelkiismeretes munkát végző pedagógusainknak, és egyúttal azt is reméljük, hogy a pedagóguspályát választó fiatalok hivatásuk gyakorlásával hosszú távon is a nemzet javát szolgálhatják majd.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból. - Dr. Józsa István tapsol.)
