SZABÓ IMRE
SZABÓ IMRE
SZABÓ IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Bár én a kérdést nem önökhöz, hanem a nemzeti vagyonról szóló és nagyon jelentős pénzügyi lehetőségről szóló kérdésként inkább a pénzügyeket kezelő tárcához tettem, de az ön iránti tisztelet miatt természetesen elfogadom az ön válaszát is.
165 millió egységnyi kvótánk volt 2008-ban, 13-14 euró közötti árfolyamon. Ennek 2009-ben 10 százalékát értékesítettük, és a zöldberuházási rendszer keretében egy kifejezetten jó munkahelyteremtő beruházással panelprogramok ezrei valósultak meg, és természetesen háztartásigép-csereprogram keretében elavult, régi gépek sokaságát sikerült lecserélni.
Amikor átvették a kormányzás felelősségét, még mintegy 155 millió egység sorsáról kellett dönteni. Akkori értéken e vagyon közel 1,2 milliárd euró volt, azaz közel 300 milliárd forint, amiből végül semmit sem értékesített a kormány. Egyetlen forintot sem tett hozzá a rezsicsökkentés érdemi programjához, és nem segített a rászorulókon.
Hasonlóan alakult az Unió értékesíthető kvótakeretének a sorsa is. Itt 32-33 milliárd forintnyi veszteséget sikerült az elmúlt három évben összehozni, így minden magyar háztartástól 9 ezer forintot vettek el. Az elmaradt bevételek elegendők lettek volna Debrecen összes távfűtéses lakásának a teljes körű szigetelésére, energetikai megújítására, amelyhez együttesen a lakások esetében 80 százalékos csökkentést lehetett volna elérni a rezsiköltségek tekintetében.
Így most azt kérdezem, államtitkár úr, miért több a 10 százalék, mint a 80. Ki felelős ezért a mintegy 300 milliárd forintnyi veszteségért, amit nem tudunk valódi rezsicsökkentésre fordítani? (Taps az MSZP soraiból.)
