Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az utóbbi hetekben nyilvánvalóvá vált, hogy hazánkból jóval nagyobb, mint félmilliós réteg vándorolt ki. Az pedig a kutatóintézetek által vált egyértelművé, hogy ez a tömeg havi szinten több tízmilliárd forintnyi adó- és járulékbefizetéssel gyarapíthatná az államkasszát, és eltagadhatatlan, hogy ez a feszítő hiány egyre jobban mérgezi, kiszárítja a magyar gazdaságot.
Ezen említett összeg, amit adó formájában befizetnének a kivándorolt, jellemzően magyar fiatalok, még akkor is havi 30 milliárd forintot tenne ki, ha ezek a polgárok átlagosan csak minimálbérért dolgoznának. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy akik elhagyták Magyarországot - remélem, átmenetileg és nem véglegesen -, nem a divatos csúcságazatok képviselői kizárólagosan, hanem bizony olyan emberek, olyan szakemberek, akik szakmájuk színe-javát képviselik. E folyamatnak és a megállítására tett túlzottan gyenge kormányzati kísérleteknek köszönhető, hogy mára nem pusztán orvosokból és ápolókból van hiány, de kőművesekből, húsfeldolgozókból és számos, amúgy a szakképzés során tömegesen képezhető, konkrét fizikai ismereteket igénylő szektor képviselőiből is.
Adódik tehát a kérdés, hogy a kormányzat - miután nem tudom, hogy tisztában van-e a probléma súlyával - felmérte-e, hogy mekkora gazdasági katasztrófa előtt áll Magyarország. Felmérte-e, hogy mely ágazatokban mutatkozik a legerősebb szakemberhiány? Átállítja-e a szakképzést azon irányba, hogy legalább pár éves távlatban enyhíthetőek legyenek ezek a feszítő bajok? És az általánosságokon túl pedig gondolkodnak-e abban, hogy hogyan tartsák itthon a magyar fiatalokat, vagy akik elmentek, azoknak hogyan biztosítsanak élhető Magyarországot?
És itt most nem elég a duma, hogy önök családi adókedvezményt adtak, meg hogy kétezerrel több gyermek született, mint egy évvel korábban. Én ennek nagyon örülök, csak az a baj, hogy ezzel még mindig csak a 2010-es szintet érték el. Az önök idejében azzal biztattak minket a családi adókedvezmények bevezetésekor, hogy várjuk meg ezek kiteljesedését, hatását, az majd pozitívan hat a gyermekvállalási kedvre, amúgy lassítja a kivándorlást is. Hát a kivándorlási kedvre volt hatása: másfélszeresére növekedett ezen kormányzati cikluson belül. És nem vagyok ellendrukker, bárcsak ne lenne így! Tehát nehogy az a látszat keljen, hogy mi ennek örülünk.
Mi a megoldásokat szeretnénk látni és hallani végre, mert nem segített ezen a helyzeten a nem tandíjnak nevezett tandíj bevezetésének lebegtetése sem, az alapvetően elhibázott munkahely-teremtési kísérletek sorozata sem, de leginkább egy átfogó állami otthonteremtési és bérlakás-építési program hiányzik, hiszen a legtöbben az otthon megszerezhetőségének a feszítő hiánya miatt hagyják el Magyarországot. Ha viszont egy államilag támogatott program lehetőséget ad arra, hogy nyomott árakon, a piaci ár feléért-harmadáért bérelni lehessen egy lakást, aztán pár év után megvásárolni, oda gyermekeket lehet vállalni, de egészen addig, amíg évi százezer alatt áll az élve születések száma, a jövő gazdasági életének utánpótlása is hiányozni fog, a jövő felélése zajlik (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), ezért azonnali válaszokat várunk ebben a kérdésben. (Taps a Jobbik soraiban.)
