SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hát, először is engedjék meg, hogy azzal kezdjem, hogy megköszönjem annak az öt kormánypárti képviselőnek, aki itt van, vállalta azt, hogy itt ül, vállalta azt, hogy egy ilyen súlyos botrány után hajlandóak itt lenni az ellenzékkel szemben, hajlandóak ebben a kérdésben megszólalni. És nagyon aggályosnak tartom, és azt hiszem helyettük is talán szégyellem magam, hogy azok a fideszes potentátok, akik elkezdték ezt az egész ügyet, gondolok itt Lázár Jánosra, Rogán Antalra, be sem jönnek ide, meg sem próbálják megvédeni azt, ami egyébként, mondom, védhetetlen. De erre sem méltatják az itt ülőket, erre sem méltatják az állampolgárokat.
Akkor kezdjük egypár reagálással, ha megengedik. Ugye, azt mondja Szalay Péter, hogy ettől nem fog nőni a feketekereskedelem. Hadd mondjak önnek egyetlenegy adatot: akkor, amikor a jövedékiadó-emelés volt, 4,2 százalékról 5,8 százalékra emelkedett a dohánytermékek forgalmazásából a feketepiaci részesedés. Ezt nem én mondom, ezt a GFK Hungária Piackutató Zrt. mondja. Most képzeljük el azt, hogy mekkora mértékben fog emelkedni, amikor, minden valószínűség szerint egyébként, a kötelező árrésnek köszönhetően is, amit rá fognak terhelni a fogyasztókra, emelkedni fognak az árak, és leszűkül az elárusítóhelyek köre. Egyértelmű lesz, és ráadásul úgy, hogy mint tudjuk, jó pár körzetben jelen pillanatban nem is lehet dohányterméket árusítani, hogy sajnos a feketepiac emelkedni fog.
(19.40)
Ez bevételkiesést fog jelenteni egyébként az államnak is, és nagyon sok hátrányos helyzet lesz. Azt sem értem, Lipők Sándor felszólalásában is ez hangzott el, főleg ezt mondják, folyamatosan mantrázzák, hogy az egészségügyi dolgok, az egészségügyi pozitív hatások majd mekkora hatással lesznek itt a magyar emberek egészségére. Miért is? Hát attól, hogy állami monopóliummá tették önök, ugye ezt mondta Lipők úr, hogy állami monopóliummá tették a dohány-kiskereskedelmet, és utána a következő mondatában rögtön azt mondta, hogy utána népegészségügyi áttörésről beszélhetünk. Miért is? Azért mert, mondjuk, valakinek többet kell sétálnia a bolthoz, és akkor lehet, hogy sétál, és a tüdejébe friss levegőt szív? Hát mitől lesz ez? Itt sem az előző törvényben, az eredeti törvényben, sem ebben a törvényben egyetlenegy mondattal nem tudják alátámasztani, hogy mitől lenne ezzel visszaszorítva a dohányzás. Attól nem lesz visszaszorítva, hogy megnehezítik az embereknek a dohánytermékek megvásárlását. Attól nem fog visszaszorulni, a fiataloknál sem fog visszaszorulni. Inkább attól szorulna vissza, de ez már egy másik kérdés, és nem ide tartozik, hogy ha olyan programokat csinálnának, amiben bemutatnák a dohányzás káros hatásait, amivel megpróbálnánk egészséges életmódra nevelni az embereket; az hatással lehetne erre. Hogy ez miért van hatással, azt nem tudom, és nem is értem.
Aztán az, hogy a munkahelyek megszűnése egyértelmű. Lázár János még azt mondta a törvény záróvitájában, hogy ezt az 500 milliárd forintos piacot azért kell megváltoztatni, és azért is fogják önök megváltoztatni, mert ezzel majd munkahelyeket fognak teremteni. És azt mondta Lázár János szóról szóra, hogy miért lenne rossz az, ha lenne hétezer magyar elárusítóhely, amely hétezer magyar kisvállalkozásnak vagy családnak ad megélhetést. Miért nem támogatható cél az, hogy az Országgyűlés versenyszerűen felosztja ezeket a koncessziós jogokat? És kiderült, hogy szó sincs itt hétezer magyar család megélhetéséről, szó sincs itt arról, hogy hétezer új munkahelyet teremtenek. Önök ezzel az intézkedéssel munkahelyeket szüntettek meg. Hiszen itt több tízezer, valóban családi vállalkozás élt ebből a dohány-kiskereskedelemből, 3-4 százalékos árréssel. Ezek a családi vállalkozások, akik most elvesztették a lehetőséget a megélhetésükre, körülbelül úgy érezhetik most magukat - hogy friss hasonlatokkal éljek -, minthogyha átestek volna egy vak komondoron. Ezek a családi vállalkozások jelen pillanatban tönkrementek. Önök kinyírták ezeket a családi vállalkozásokat, és most ráadásul azok, akik nyertek, az önök barátai - és sorolhatnánk, hogy kik, akik a Fideszhez tartoznak - hiéna módjára ott köröznek ezek körül az üzletek körül, hogy átvegyék tőlük. Vagy esetleg legjobb esetben megpróbálják alkalmazni ezeket az embereket már az ő boltjukban.
Ezek mind-mind olyan visszatetsző és azt mondom, hogy olyan visszataszító dolgok, amik egyértelműen felháborodást váltottak ki a társadalomban, és már nemcsak a magyar társadalomban váltottak ki felháborodást, hanem az önök soraiban is. Ennek tudhatók be egyébként azok a történések, hogy például Hadházy Ákos, az önök fideszes önkormányzati képviselője kiállt a nyilvánosság elé, és azt mondta, hogy ő ezt tovább így nem vállalja, és elmondta az igazságot - ami védhetetlen. És lehet azt mondani, hogy Hadházy Ákos hazudik. Miért hazudna? Egy fideszes önkormányzati képviselőnek mi érdeke lenne abban, hogy bemártsa éppen a polgármestert, aki az önök képviselőjelöltje is, Horváth Istvánt, ugye, parlamenti képviselő is és Szekszárd polgármestere? Mi oka lenne ennek az embernek hazugságokat mondani?
Aztán önök mindig a nemzeti együttműködés rendszeréről beszélnek, ezzel a törvénnyel önök megalkották a nemzeti dohányklánok és dohánybárók rendszerét. Ezt sikerült! Ezt nagyon rövid idő alatt sikerült önöknek véghezvinni, és ezt fejelik meg most ezzel a törvénymódosítással, hiszen ebből is látszik - már mondtam - az az arrogancia, ebből is látszik az a mindenki fölött állás, hogy aztán nekünk mindent szabad, hogy önök most benyújtották ezt a módosító javaslatot. És azt mondják, hogy 10 százalékra emelik majd azt az árrést, sőt a miniszterelnök úr már ezen is túlment, miniszterelnök úr már 12 százalékról beszélt. Lassan már tényleg saját magukra licitálnak, elérik lassan a 30 százalékot is, bár a rezsicsökkentésben próbálnának 30 százalékot elérni és nem itt jelen pillanatban.
De akkor menjünk végig most ezen a törvényjavaslaton, és engedjék meg, hogy elmondjak egy-két hozzáfűznivalót, egy-két észrevételt, hogy miről is szól. Nézzük rögtön a 2. §-nál, amelyik a dohánytörvény 7. § (2) bekezdéséről szól: nyilvános pályázati felhívást vagy legalább két országos napilapban, vagy a pályázat szerinti településen illetékes megyei, fővárosi kormányhivatal honlapján, vagy a részvénytársaság honlapján meg kell hirdetni a pályázatok benyújtására nyitva álló időtartam kezdőnapját legalább 15 nappal megelőzően. Minek kell a “vagy”? Hogy lejjebb menjünk? Hogy ne két országos napilapban kelljen, hanem akkor itt, aztán még lejjebb menjünk egy szinttel? Csak javaslom, hogy cseréljék már ki “és”-re vagy vegyék ki a “vagy”-okat, és rakjanak csak egy vesszőt oda, és akkor kelljen mindenhol megjeleníteni ezt a pályázati felhívást. Hiszen így semmi értelme nincs annak, hogy nyilvános pályázatot elvileg egy-két országos napilapban kell megjeleníteni, mert nem fogják. Ezt soha nem fogják, hát mindenki a kisebb ellenállás felé megy, majd szépen felrakják a zrt. honlapjára egyszerűen, és kész. Tehát szerintem ezt cseréljék ki, mondom, mi nem fogunk módosítót benyújtani, mert nem óhajtunk részt venni ebben az egész törvényi vitában.
Aztán utána a 10. § (1) bekezdés b) pontjában az van, hogy a dohánytermék-kiskereskedelmi jogosultság gyakorlása az adott településen megszűnt, illetve még nem folyik, a dohánytermékek kiskereskedelmére vonatkozó jogosultságot az állam a részvénytársaság vagy a részvénytársaság által erre a külön feljogosított személy útján is gyakorolhatja, az új eredményes pályázat alapján megkötendő koncessziós szerződés aláírásáig. Most ez mit jelent? Azt jelenti, hogy azokon a területeken, ahol nem volt sikeres pályázat vagy nem is pályázott senki, azon a területen önök odaadnák valakinek ezt a jogot, kezdjen el üzemeltetni egy dohányboltot, aztán kiírnak egy új pályázatot, és hogyha valaki nyer, akkor majd természetesen a pályázaton nyertes fogja működtetni a dohányboltot. Kinek éri ez meg? Önök szerint hol találnak erre embert?
Hol találnak valakit arra, hogy beinvesztáljon egy üzletbe, megnyisson egy dohányboltot, majd utána pályáztatnak és a pályázaton nyertes ember nyert. Ez érthetetlen, hiszen, hogyha lesz érvényes pályázat, akkor ő onnan elmegy, tehát ha valaki ezt a részt elolvassa, azt mondja, hogy ez egy logikátlan, érthetetlen dolog. Mindaddig egyébként, amíg tovább nem megy az önök javaslatában, és rögtön megérti, hiszen a következőben, a 4. §-ban, ami a dohánytörvény 10. §-ának új (3) bekezdéséről szól, abban a következő szerepel: a (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően abban az esetben, ha a (2) bekezdés alapján kiírt új pályázat is bármely okból eredménytelen, úgy az új pályázat eredménytelenségének kihirdetését követő 36 hónapon belül nem kötelező új pályázatot kiírni. Na, ezért éri meg! Ezért éri meg, mert akkor önök már most odaadhatják valakinek. Kiírnak egy új pályázatot, garantálni fogják annak az embernek az új pályázat kiírásánál, hogy itt aztán nem lesz érvényes pályázat, és megkapod még plusz három évre. Ráadásul mindezt teszik úgy egyébként, ez megint csak az én saját szuverén megítélésem, sőt talán esetleg a Jobbik véleménye is, hogy ha önök egy kizárólagos állami jogosultság esetében járnak el, ami véleményünk szerint egyébként a nemzeti vagyon körébe tartozik, így nem is lehetne pályáztatás nélkül odaadni senkinek. Azért ezt gondolják végig, hogy vajon ez így működhet-e, vajon odaadhatják-e önök szerint pályázat nélkül. És a tapasztalatok alapján vajon kik fogják megkapni pályázat nélkül ezeket a koncessziós jogokat, vajon kik kapnak majd boltot? Természetesen az önökhöz közel álló emberek, az önök barátai, esetleg dohány-nagykereskedésekhez és bármi más egyéb dolgokhoz tartozó emberek.
Menjünk tovább: 5. §, dohánytörvény 11. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép. A (2) bekezdés a) és b) pontjában foglalt feltételek együttes fennállása esetén az államilag meghatározottak szerint mozgóbolt útján is gyakorolhatja a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenységet. A mozgóboltra a kereskedelemről szóló törvény rendelkezései is irányadók. Most az eredeti törvényben önök szabályozták, előírták, hogy milyen feltételekkel lehet dohányboltot nyitni. Ezek között a feltételek között szerepel az, hogy zárt tér legyen, teljesen elkülönített tér legyen, hogy ne lehessen belátni az üzletbe, hogy ott csak egyedül egyetlenegy felirat lehet, hogy dohánybolt, hogy oda kik mehetnek be és hasonlók.
(19.50)
Erre most meg beleteszik ebbe, hogy mozgóboltok is lehetnek. S akkor megint jön az, hogy a fiatalkorúak védelme. Hogy lesznek ezek a mozgóboltok? Mert semmilyen leírás nincs arról, hogy ezt hogyan képzelik el, hogy milyen előírások alapján üzemelhet egy mozgóbolt. Végigmegy egy dohányosautó a falun egy nagy hangszóróval, és azt kiabálja, hogy itt a dohány, lehet jönni vásárolni, meg hogy cigarettát vegyenek? Ez majd nem lesz káros a fiatalokra? Ez nem fogja az ő számukra azt sugallni, hogy gyertek ide és dohányozzatok? Nem értjük, hogy mi lesz, de gondolom, azért csak van valami elképzelésük, és ha eljutunk oda, akkor esetleg válaszolnak is rá.
A 7. §-nál a dohánytörvény 13. § (8) bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép: a (8) bekezdés e) pontja rendelkezéseit a részvénytársaságra vagy az általa a 10. § (1) bekezdés b) pontja szerint külön feljogosított személyre nem kell alkalmazni. Ha önök ide nem rakják be azt, hogy a (4) bekezdés kivételével, akkor e szerint a leírás szerint 18 év alatti is folytathat dohánytermék-kiskereskedelmet. Tehát ha nem rakják be, hogy 18 év alattiak ezt nem tehetik meg, akkor tiltják a 18 év alattiaknak a dohányzást, nagyon helyesen, viszont a dohánytermékek kereskedelmét nem tiltják. Kérem önöket, hogy esetleg ha úgy gondolják, akkor ezt is nézzék meg.
Eljutottunk a 10 százalékos árréshez, ami véleményem szerint azért felháborító, hogy önök ezt most hozták be a Ház elé, mert be kellett adni a pályázatoknál egy üzleti tervet. Az üzleti tervnél érdekes módon a 120 pontból 60 pontot jelentett a pályáztatás során, tehát egy szubjektív megítélés 60 pontot jelentett, az üzleti tervnél, ha valaki tudta, hogy önök fel fogják emelni 10 százalékra az árrést, akkor az óriási előnyben volt azokkal szemben, akik nem tudtak erről, és 3-4 százalékos árréssel számoltak és készítettek üzleti tervet. Hiszen ez egy nagyon lényeges szempont lehetett. Önök két és félszeresére kívánják felemelni az árrést. Ez egy óriási szempont lehetett az üzleti terv elkészítésénél, és önök most hozzák be. Azt mondta Gyulay Zsolt, amikor megkérdezték tőle, hogy miért is nem hozták be előbb, hogy pályáztatás közben ilyen változtatást nem lehetett végrehajtani. Érdekes, ezt nem lehetett. Viszont a boltokban árusítható termékkört ki lehetett szélesíteni. Azt három nappal a pályázat lejárta előtt meg lehetett változtatni. De ezt nem lehetett megváltoztatni, hogy esetleg tudatában legyenek az emberek annak, hogy itt akár 10 százalékos árréssel is számolhatnak, sőt, ahogy mondtam, miniszterelnök úr már 12 százalékról szeretne döntést hozni. De majd megvitatja a Fidesz-frakció, és biztos nagyon bölcsen fognak dönteni, és el fogják fogadni a miniszterelnök úr javaslatait.
Van egy olyan, hogy a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenység folytatása során törekedni kell arra, hogy fiatalkorú dohánytermékhez ne juthasson. Miért kell ezt feltételes módban megfogalmazni? Legalább ebbe írják bele, hogy ne jusson, nem juthat hozzá! Önöknek állítólag ez a legfontosabb rész, csak hát nem sok minden szól róla a szavakon kívül.
És akkor jön az, hogy vajon az a piac, ami jelen van a dohánytermék-árusításnál, az pedig az a lobbitevékenység, amivel a különböző nagy dohánycégek próbálnak… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ja igen, majd nyomok egy normált. Köszönöm szépen.
