DR. ARADSZKI ANDRÁS
DR. ARADSZKI ANDRÁS
DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon tartalmas vita közben vagyunk, és remélhetőleg azért bizonyos dolgokban a vita nyugvópontra fog jutni, tekintettel arra, hogy azért mindenki részéről elhangzott az, hogy szükséges a fémkereskedelemről szóló törvény újraszabályozása, ennek a területnek az áttekintése.
Az előttünk levő törvényjavaslat igazából támaszkodik a 2009-es törvényre, de olyanfajta ésszerűsítéseket hajt végre, illetve iktat be a jövendő időben a rendszerbe, amelynek következtében átláthatóbbá, követhetőbbé és üzletszerűbbé, a gazdasági életet jobban követhetővé teszi a fémkereskedelmi tevékenység eme szabályozása. Itt éles vita bontakozott ki a tekintetben, hogy alkalmas-e ez a törvény az illegális fémkereskedelmi tevékenység visszaszorítására.
Tisztelt Ház! Úgy gondolom, és azt hiszem, aki foglalkozott ezzel a területtel, nyilvánvalóan látja, hogy ennek a törvénynek nem ez az elsődleges célja, hogy visszaszorítsa az illegális tevékenységet.
(16.00)
Egy jól megalkotott (Dr. Józsa István: Nem az a célja?) fémkereskedelmi törvény közvetett célja az, és közvetett eredménye lehet az, hogy az alkalmazása során hamarabb, világosabban, egyértelműbben és bizonyíthatóbban lehet majd feltárni az illegális tevékenységet, mert feltételezi azt, hogy az illetékes hatóságok az új szabályozásnak megfelelően eljáró, legálisan működő fémkereskedőket gyakrabban ellenőrizve, az ott talált bizonylatokat és dokumentumokat számon kérve és azok tartalmát megvizsgálva tetten érhetik, hogyha ezek a kereskedők illegális tevékenységeket támogatnak, vagy olyan anyagokat vesznek át, amelyeknek az eredetét nem tudták igazolni, vagy ha igazolták is, nem tudják bebizonyítani azt, hogy azt egy meghatározott természetes személytől vagy gazdálkodó szervezettől vették át.
Tehát itt azt látom, hogy ez egy ésszerűsítést tartalmazó törvénytervezet, amelyet, örömmel olvasom azt és láttam is az előterjesztéssel kapcsolatban, a szakma megvitatott, és főbb vonalaiban a tartalmával egyetértett.
Felvetődött itt a vita során, főleg a szocialista párti képviselőktől, hogy ez a jogszabálytervezet, ez a törvénytervezet enyhíti a korábbi 2009-es törvénytervezetet. Ezzel szöges ellentétben van a Hulladékhasznosítók Országos Egyesületének a véleménye, amely két igen fontos ponton szigorítást lát a korábbi szabályozáshoz képest. Ilyen szigorításnak tekintik ők azt, hogy mikor lehet visszavonni a fémkereskedelmi engedélyt. Szigorítás ez abból a szempontból, ugyanis azt mondja ki a tervezet, hogy azonnal egy hiba esetén, egy jogellenes jelenség esetén vissza lehet vonni ezt az engedélyt, tehát fokozottabb odafigyelésre készteti vagy fokozottabb jogszerű magatartás betartására kényszeríti és szorítja a legálisan működő, fémkereskedelmi engedéllyel rendelkező szervezeteket.
Ugyancsak úgy gondolja az egyesület, hogy szigorítást tartalmaz a törvénytervezet abból a szempontból, hogy nem tesz különbséget az úgynevezett adminisztrációs hiba és a szándékos jogsértés között. Úgy gondolom, hogy ez egy helyes megközelítés. Minden más, például a jövedéki törvény esetében is a jogszabályalkotó ’93-tól ezen a talajon állt; azt mondta, hogy nem kell azt vizsgálni, hogy ez adminisztrációs hiba volt-e vagy szándékos jogsértés, ez önmagában okot adhat és eredményezi az eljárás megindítását, majd az eljárás megindítása következményeként alkalmazható jogkövetkezmény tekintetében enged meg egyfajta szükséges és mérlegelésre hagyatkozó joggyakorlatot. Ez nem idegen a magyar jogrendszertől, bármelyik hasonló jellegű jogszabálynál, akár az adóigazgatási eljárásról szóló törvényben, akár a jövedéki törvényben megvan erre a hatóságnak a lehetősége. Úgy látszik, hogy amikor ezeket a törvényeket elfogadták - az előző kormányokról van szó, és ebben nemcsak a baloldali kormányok szerepelnek -, ez nem okozott gondot. Úgy gondolom, a jövőt tekintve is elég hatékony eszköze lesz ez a mérlegelés a differenciált, célhoz kötött és a cselekmény súlyához igazodó szankciónak az alkalmazásához.
Még annyit szeretnék mondani, hogy szigorítja a törvény azokat a feltételeket is, hogy hogyan lehet szállítani, illetve fuvarozni ezeket a fémeket, amelyek a törvény hatálya alá tartoznak. Mindenhol szigorú számadású bizonylatot ír elő, amely nemcsak a telephelyen lévő mennyiség regisztrálására alkalmas, hanem az úton lévő mennyiséget is regisztrálhatják. Egy ilyen tevékenységet csak a fémkereskedelmi engedéllyel rendelkező személy végezhet, illetve annak megbízásából, azzal kötött szerződés alapján más személy is, de a felelősség ebben az esetben nyilvánvalóan a megbízót terheli, hogy ezek a dokumentumok rendelkezésére álljanak.
Elhangzott a vitában, hogy az export növekedett. Nem is értem, hogy ha ezeket a számokat vizsgáljuk, ez miért került ide az asztalra, amikor a törvénytervezetet vizsgáljuk, ugyanis az exportnövekedés adatai mind azt mutatják, amit legalábbis az adatok lefednek, azt a mennyiséget, az egy legális fémkereskedelmi tevékenység részét képezte. Tehát nem arról van szó, hogy az illegális exportunk növekedett ilyen mértékben, hanem a 2009-ben elfogadott törvény és az egyéb hulladékgazdálkodási rendelkezések alapján az országból kikerült fémmennyiségről van szó, amit továbbra is ez a jogszabály lehetővé tesz. Tehát önmagában az export növekedéséből nem lehet arra következtetni, hogy diszfunkcionális lett volna az előző törvény, illetve a most hatályban lévő törvény, és hogy a jelenlegi törvényjavaslat is diszfunkcionálisan fog működni.
Hozzá kell tennem, hogy itt tisztába kell tenni, hogy az az illegális tevékenység, ami ellen küzdünk, amely nagyon fontos, és közös célunk, ahogy észrevettem és kivettem a felszólalók szavaiból, az nem feltétlenül a fémkereskedelmi törvény rendelkezéseiben szabályozható, hanem elsősorban - és ebben mindenki egyetértett, kormányoldal is, ellenzék is - a szabályozottabb, pontosabb és hatékonyabb ellenőrzésről az erőteljesebb bűnüldözés által, és az adott létesítmények, ingatlanok, ingóságok, amelyeket elvisznek, annak a pontosabb őrzésével lehet ezen valamit segíteni.
De az bizonyos, hogy az ezekből a bűncselekményekből vagy szabálysértésekből származó fémeknek a továbbértékesítését, értsd magyarul mondva, orgazdákhoz való eljuttatását, legális helyre való juttatását, tisztára mosását és onnantól kezdve a fémkereskedelemben való részvételét ezeknek az anyagoknak, beleértve a feldolgozását is, ez a törvény nehezebbé teszi, illetőleg könnyebben leleplezhetővé teszi az ilyen tevékenységet.
Amit fontos még elmondanom, hogy felmerült itt a független képviselők egyikétől, hogy micsoda skandalum az, hogy a kárt igazolni kell, méghozzá nemcsak okirattal, hanem a számviteli rendnek megfelelő bizonylattal is. Ez a kárbizonyítási eszköz nem arra a kárra vonatkozik, tisztelt képviselő asszony, amit az elkövető okoz a fém elvitelével az adott objektumból, tehát nem a MÁV kárára, és nem az Elektromos Művek kárára, és nem a szomszéd néni kárára, akinek az udvaráról elvitték a kapát és az ekét, hanem az eljárásba bevont személynek, illetőleg, ha kiderül a jogszerűen működő fémkereskedőnél, hogy az eljárás alapján olyat találtak nála, ami esetleg illegális dologból származik, és neki ebből kára is lehetett a legjobb szándéka mellett, akkor ennek a kártérítésnek az alapját a nála fellehető dokumentumból lehet megállapítani. Tehát ne keverjük össze a kárösszeg alapjául szolgáló dokumentumok előírását azzal, hogy egyébként a bűncselekmény károsultjának kellene igazolni ezt a kárát. Arra külön szabályok vannak, a büntetőeljárásban, a polgári jogi igény megfogalmazásával ezt a kárt vagy a polgári törvénykönyv szerint az illető károsult érvényesítheti a konkrét elkövetővel szemben. Már abban az esetben legalábbis, ha sikerül a felderítés, és megvan az elkövetés, és megvan az eszköz is, vagy képes az elkövető fizetni. De ez közel sem azt jelenti, hogy a fémkereskedelemről szóló törvényben kell ezt szabályozni. Ennek a büntetőjog területén megvan a maga eszköze.
Amit hozzá kell tennem, és említette a miniszter úr a hozzászólásában is, hogy e tekintetben a parlament a büntetőjog oldaláról már megelőzte ezt a törvényjavaslatot, szigorította az ilyen jellegű bűncselekmények szankcióját.
(16.10)
Való igaz - és ebben egyet kell érteni a képviselőtársaimmal -, hogy a bírói gyakorlatba át kell hogy emelkedjék, át kell hogy menjen ennek a szigorításnak a gyakorlata, a szigorítás alkalmazása. Erre kíváncsi vagyok, és meg kell mondanom, hogy remélem, mindenki viselni fogja, hogy a gyakoribb és eredményesebb felderítés következtében, az illegális tevékenységekkel kapcsolatos büntetőeljárások során milyen szigorú büntetőítéletek fognak születni. Mert valóban ez az egyik visszatartója annak az illegális tevékenységnek, ami ellen mindannyian küzdünk, és amely küzdelemnek az eredményes voltát viszont ez a fémkereskedelemről szóló törvényjavaslat a finomításaival, a különböző kiskapukkal, kétértelmű szabályozásokkal, amit eddig még a legális fémkereskedők is sikerrel alkalmaztak, igyekszik bezárni, és a való élet gyakorlatához, a valódi élethelyzetekhez igazodóan szabályozza a fémkereskedelem területét.
Még annyit szeretnék mondani, hogy az ellenőrzések hatékonyságával kapcsolatban sok szkeptikus felvetés van. Valószínű, hogy ez igaz, de azért a NAV apparátusa például a jövedéki ellenőrzés területén, a töltőállomások kapcsán igen hatékony ellenőrzést folytat, rendszeres, ütemezett és váratlan ellenőrzéseket, amelyre szerintem a legálisan működő fémkereskedelmi telephelyek esetében is képes lesz. Tehát úgy gondolom, hogy ha sikerül ezt átláthatóan és követhetően szabályoznunk, akkor a NAV képes lesz arra, hogy ezeket a szankciókat, amelyeket a törvénytervezet tartalmaz, alkalmazza, és hamarabb fény derüljön a jogellenes tevékenységekre.
Még annyit szeretnék elmondani, hogy ez teljesen igaz, és a számok, ahogy elhangzottak, hogy egész Európát érinti ez a fajta illegális fémtolvajlás - nevezzük nevén a gyermeket - és az ebből származó veszélyek. Való igaz, hogy erre tekintettel fokozottabb európai uniós együttműködés kellene, akár a fémkereskedelemről szóló rendelkezések közös szabályozásában, irányelveiben vagy alapelveiben, és meg kell erősíteni - ami egyébként létezik - a bűnüldözésnek a határon átnyúló lehetőségeit is, hogy ezáltal legalábbis az Európai Unióban egységesen, könnyebben el lehessen választani és felismerni a legális fémkereskedelmi tevékenységet az illegálistól, és az illegálist hatékonyabban lehessen legalább az Unió területén, de a környező nem uniós országok területén is üldözni. Ha a kormány gyakorlata követni fogja ezt, mert tudom, hogy szándékai szerint ez is cél, azon túl, hogy a fémkereskedelemről szóló tevékenységet vagy azzal kapcsolatos tevékenységet most újraszabályozza, talán közelebb kerülünk ahhoz, hogy legalábbis Magyarország nem lesz kedvelt helye az illegális fémkereskedelmet folytató és egyéb károkat okozó személyeknek.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. A KDNP részéről támogatjuk a törvényjavaslat elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiból.)
