DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A közraktárakról törvényt hozni, törvényt módosítani ezekben a napokban Magyarországon olyan nagyon időszerű, hogy talán nem is tudjuk, amíg fel nem hívódik rá a figyelem. Mi teszi ezt rendkívül időszerűvé? Az, hogy ezekben a hetekben, hónapokban, sőt ezekben a napokban egyik fő témája a törvényalkotásunknak és társadalomformálásunknak a földreform, a magyar agrárium, a magyar föld, mit termel, milyen üzemegységekben termel és minden ezzel összefüggő téma.
Azt már hallottuk az előadásban is, hogy a jelen állapotában a közraktári rendszer mezőgazdasági termékeket tárol. De ez így volt majdnem mindig, és a múlt tapasztalatai rendkívül hasznosak. Engedtessék meg, hogy elhozzak ide most néhányat. Annál is inkább hasznosak, mert azt halljuk a jelentésekből, a hozzászólásokból, hogy a közraktári üzem, mint iparág, annak a szerepe, a hányada a magyar gazdasági életben csökken.
(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Csökken azért, mert a magyar mezőgazdaság is csökkenő tendenciát mutatott hosszú esztendők során. Ha nincs mit termelni, nem termeljük meg, akkor nincs mit tárolni. Akkor a közraktárra nincs szükség. Ezt is tapasztaltuk, tisztelt Országgyűlés. Én jártam nem nagyon régen Szolnokon, és kérdeztem, hogy mi van a szolnoki közraktárral. Azt mondják, hogy hát úgy van. El kellett volna mennem megnézni, ugyanis én annak a vállalatnak valamikor elnöke voltam. A Nostra Általános Áruközraktárak és Kereskedelmi Részvénytársaság a harmincas évek végétől, a negyvenes évektől a magyar közraktári apparátus fejlődő intézménye volt. Éppen Szolnokon épült a legmodernebb, a legnagyobb közraktár, a tiszai berakó meg vasútátrakó intézmény volt, és akkor Közép-Európa legmodernebb közraktári üzeme volt és a legnagyobb is, körülbelül 1200 vagon, akkor úgy számoltuk a kapacitást. Ez egyike volt az akkori magyar közraktári hálózatnak, és az a hálózat fejlődött, éppen azért, mert az agráriumra figyelmet fordított még az a világ is, amely bizony eléggé feudális volt, és nehezen tudott azon túllépni. A nagyüzemi gazdálkodásnak kevésbé van szüksége a közraktári vállalatra, mint a közepes méretűnek és a kisgazdaságnak. A nagyüzem, a több ezer hektáros üzem épp megépíti a maga silóját vagy a maga módján kezeli azt, kitárolás, betárolás, forgatás, szellőztetés, minden vele járó tevékenységre felszereli az apparátust. Azonban amikor a gazdálkodó 50 hektáros vagy 25 vagy 500, és a termékét tárolni kívánja valahol, akkor az ő számukra a közraktári intézményrendszer igen kívánatos.
Itt térek ki arra, hogy miért is kívánja a gazdálkodó, a földműves tárolni a termékét. Mert ha megtermelte, akkor fogyassza el, vagy adja el. Igen ám, de a mezőgazdasági piacon eléggé jól ismert közgazdasági jelenség, hogy igen hullámosak az árviszonyok. Tehát nem eladni a terméket, megtartani azt néhány hónappal későbbre, amikor majd az ár felmegy. Augusztus-szeptemberben a búza ára alacsony. De március-áprilisban magas lesz. Tehát jobb március-áprilisban eladni, mint szeptember-októberben. De szükség van a likviditásra, a pénzre is. Itt jön a közraktári vállalkozás, mint egy nagyszerű találmány. A termék tulajdonosa, a gazdálkodó, tulajdonosa a terméknek, majd akkor adja el, amikor akarja, de időközben pénzzé teheti. Időközben párhuzamosan pénzzé is teheti. Hogyan? Úgy, hogy a közraktári jegy, amelyet a közraktári vállalat kibocsát, pénzértékű. A bankok arra ugyanúgy adnak pénzt, mint váltóra vagy más értékpapírra. Tehát a közraktár egy pénzcsináló intézmény. Szabad használnom a szót? Szabad, én közgazdaságtan-professzor vagyok, nekem szabad szavakat kreálni a közgazdaságtanban. Tehát a közraktári jegy egy pénzcsináló valami. Mert a termék is megvan, és annak az értéke megtestesül abban az okmányban, az okmányt pedig lehet forgatni éppúgy, mint egy váltót vagy más értékpapírt. Ezt csinálják a bankok is. Magyarországon azonban ma ez sokkal kevésbé van, mint volt régebben, a háború előtti világban. Mert hiszen megváltozott a magyar gazdaság. Először földreform volt, akkor reméltük, hogy lesz. Aztán kollektivizálás volt, akkor másfelé haladt. Az utóbbi egy-két évtizedben még nem jutottunk oda vissza, hogy a piacgazdaság lehetőségeit és előnyeit használjuk, még ha szükséges, újból feltaláljuk. Mert hiszen ezt nem is kellett kitalálni, ez a spanyolviasz megvolt már régebben is.
Tehát a közraktári jegynek és a közraktári apparátusnak ez a lehetősége rendkívül sokat ért és rendkívüli időszerű. Ezért volt az első mondata a felszólalásomnak, hogy nagyon időszerű a közraktárakról most törvényt alkotnunk és beszélni róla.
Még az agráriummal összefüggő gondolat, ami ugyancsak eszembe jut, hogy amikor az első világháború után Magyarország egy része Csehszlovákiának adatott, tehát a Felvidék, akkor aztán húsz év múlva visszacsatolódott a Felvidék jelentős része, de azon a csehszlovák területen olyan földreformot hajtottak végre a korábbi feudális Magyarországon túllépve, amire válaszképpen épült 30 mezőgazdasági közraktár. Senki sem emlékszik, de hadd emlékeztessek rá: két közraktári vállalat volt, ami Csehszlovákiának a Szlovákia része volt, a Jednota és a Svez, a Svez raktárak Dunaszerdahelytől egészen Kassáig, a Jednoták pedig a Kárpátalján, Nagykaposon, meg Ungváron. Én jártam ezekben, dolgoztam ezekben a vállalatokban. Természetes volt, hogy közraktári hálózatot épített a csehszlovák mezőgazdasági politika, mert a mezőgazdaság új rendszere, a kisbirtokos, kisgazda csehszlovák mezőgazdaság ezt igényelte, és ez kifizetődött neki.
(17.10)
Ezek igen modern közraktárak voltak, emlékszem, legalább 15-20 azon a területen, amelyik Magyarországhoz visszatért arra a néhány évre, és nagyon tanulságos volt. Az akkori magyar agrárkormányzat azután kopírozta is, Magyarországon a Tisza-melléki közraktárak, agrárközraktárak épültek, körülbelül 15, Tiszavalk, Algyő, Tiszafüred. Nos, a közraktárakról tehát, amiről most itt gondolkozunk, az igen időszerű ezeknek az elsődleges szempontoknak a mérlegelésével. Azt, hogy milyen tapasztalatok vannak, jó volna alaposabban megnézni, merthogy kevesebb ez az iparág, mint volt. Ez annak a bizonyítéka, hogy bizony nem jól csináltuk a dolgainkat, és persze az, hogy nem jól csináltuk a dolgainkat, nem azt jelenti, hogy hamut szórjunk a fejünkre, hanem azt, hogy csinálhatjuk jobban is, és legyen arra indíték.
A Nostra közraktári vállalkozási rendszer akkor úgy jött létre Magyarországon, és itt említem, mert ma is már többször előkerült, hogy hogyan lesz majd a biztosítás, lehet-e apellálni a döntésekre, meg a kezelési költség. A közraktárban a tárolás, betárolás, kitárolás és a kezelés, forgatásnak neveztük a termék szellőztetését, hogy meg ne penészedjen, amíg ott van, ez egy olyan fejlett apparátus volt, Magyarország ebben igen jól járt, az élre került néhány év alatt. Most bevallom, mostanában nem jártam a szolnoki közraktárban, de azt hallom, hogy bizony majdnem nincs is, messze amögött van, ahol lehetne, pedig nemcsak ezekben a mezőgazdasági termékekben, a gabonafélékben, amelyeket említettem, hanem a magtermelésben a szolnoki közraktárunk, akkor Közép-Európa legnagyobb közraktára különösen a magtárolásra, vetőmagtárolásra volt berendezve, és nem csak úgy általában. A nagyon finom vetőmag, például a repcemag manapság valami miatt kevésbé, egyszer majd megint fel lesz fedezve a vetőmag. A második világháborúban a német hadsereg felfedezte a repcemag nagy jelentőségét, mert a német katonamérnökök úgy tudták, hogy annak van a legjobb viszkozitása, tehát Magyarországon hirtelen 3-4 év alatt akkora kereslet lett a repcemagra. Most ennek a kezelése, megint a közraktári üzemek léte bizony prosperitást jelentett a magyar mezőgazdaság számára.
Tisztelt Országgyűlés! A téma megéri azt, hogy a kormány valamelyik szerve, talán a pénzügyminisztériummal vagy az agrárminisztériummal együtt komolyan valamiféle munkacsoportot hozzon létre, és megbecsülje, felbecsülje a kapacitást, hogy miről van itten szó. Sokszorosa lehet, mondom én a magam közgazdasági megbecsülésével, mint ami jelenleg van, és az nem úgy történik, hogy valahonnan innen elvesszük azért, hogy amott több legyen, hanem ez megteremtődik, mert többet termel a magyar mezőgazdaság, a magyar feldolgozóipar, és erre képes. Remélem, ez a téma így is meg úgy is az Országgyűlés előtt lesz, de legfőképpen elkerül azokhoz a szervekhez, amelyek a végrehajtást művelik, mert ez időszerű téma, nagyon időszerű téma, tisztelt Országgyűlés.
Köszönöm, hogy szólhattam. (Taps.)
