GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A közraktározásról szóló törvény számomra azért is különösen érdekes - és azt gondolom, hogy történelmi áttekintés talán a kevesebb ciklust megélő képviselőtársaimnak -, hogy korábban a kivételes eljárás azt jelentette, hogy a törvényjavaslat bizottságban készült. Ez a közraktározási törvény bizony a gazdasági bizottságban készült nagyon hosszas elemzés, értékelés és vita végén, amit aztán a kormány is elfogadott, meg feltehetően a szereplők is, sőt én azt mondanám, hogy a mai napig működik.
Amivel többet állítok, mint Horváth Zoltán képviselőtársam: nekem az a meggyőződésem, hogy a közraktár mint jogintézmény egy nagyon fontos szereplő a piacgazdaságban, és különösen az agrárium szempontjából. Itt én azt emelném ki, és összekötöm az ön által mondott egyik gondolattal, hogy a termelő ne kerüljön abba a kiszolgáltatott helyzetbe, hogy az áruját olyankor kelljen értékesíteni, amikor nem a legkedvezőbb árat tudja elérni. Tehát tudjon a piacon taktikázni - pozitív értelemben -, miközben azt is tudjuk, hogy az agrárium speciális helyzete az, hogy forrásigényes, forrásra van szüksége. Ha most visszatekintek az akkori vitánkra, nos, akkor az egyik kulcskérdés volt az, hogy engedjük-e ezt a bizonyos lombardhitelezési jogintézményt a rendszerbe, amely szerint a közraktárjegy meg a közraktárban elhelyezett áru már mintegy zálogjoggal megterhelt dolog legyen, sőt hosszasan az áfatörvényben való elhelyezéséről is vitatkoztunk. De miután ez most nem szerepel a javaslatban, azt gondolom, hogy ez a mai napig megfelelően funkcionál.
Amiben talán nem értünk egyet, ön azt mondja, hogy kevés szereplő. Mi akkor is azt gondoltuk és ma is azt gondoljuk, hogy közraktári tevékenységet csak tőkeerős cégek folytassanak, és ez visszaköszön számomra a mostani törvényjavaslatból is, amikor bizonyos saját tőkenagysághoz köti egyes tevékenységek folytatását. Azt gondolom, hogy mivel itt nagy értékű áruról van szó, bizony fontos, hogy olyan szereplők legyenek, olyan tőkeerős részvénytársaságok, amelyek ezen a piacon meg tudnak maradni, amelyek az egyik oldalról garanciát tudnak biztosítani.
Államtitkár úr is említette a biztonság kérdését. Államtitkár úr talán még emlékszik rá, akkor is sokat vitatkoztunk azon, hogy hogyan tudunk garanciát teremteni, hogy a letevő felelős legyen az áru minőségéért, a közraktár pedig már csak a megőrzésért tud felelősséget vállalni. Sőt, akkor még az is felvetődött, hogy a közraktár mint olyan az áru eredetére, a tulajdonosra vonatkozóan tud-e, vagy kell-e, hogy valamilyen információval rendelkezzen. Ezek a kérdések akkor nyitva maradtak.
Maga a közraktárjegy, a letéti könyv és a hitel jogintézménye olybá tűnik, hogy működik.
Néhány dologra szeretnék kitérni, s itt a pozitívumokat is elmondom és külön a negatív érzéseinket, különösen azért, mert ebben a formában számunkra még nem támogatható ez a törvényjavaslat. El fogom majd mondani, hogy melyek azok a kérdések, amelyekkel nem értünk egyet, illetve amelyekben szeretnénk változást elérni.
A közraktározási biztosíték jogintézményével egyetértünk, csak tudni kell, hogy ez egyfajta tehernövekedés. Itt visszahivatkozom arra, amit Horváth Zoltán képviselő úr mondott, hogy már csak nagyon kevesen foglalkoznak ezzel. Sajnos, ebben a törvényjavaslatban nemcsak a közraktározási biztosíték, hanem a felügyeleti díj újraszabályozása is tehernövekedést jelent ebben a körben, amit mi nem tartunk indokoltnak. Most a parlamentben vagyunk, és ha pikírt akarok lenni, akkor azt mondom, ez bizony erősen hasonlít arra, hogy pénzt behajtani valakitől valamilyen körülmények között.
Pozitívnak tartjuk a nagy kockázatú tárolásnál az értékhatár meghatározását és a szigorúbb szabályokat a közraktári kárfelelősség kérdésénél, vagy az alkalmazható szankciók körére vonatkozó kezdeményezést. Ugyanígy pozitív, hogy az árut nem lehet biztosítékként visszatartani. Azt hiszem, teljesen természetes az, hogy egy művi raktárban elhelyezett árukészletet nem lehet visszatartani. S ami még pozitív, egymással összefüggőnek is tekintem, a váltóperek gyorsított, soron kívüli eljárása. Ez teljesen természetes. Ahogy az elején beszéltünk arról, hogy az agráriumban a forráshiány pótlásának egyik eszköze lehet a jól működő közraktári rendszer, itt, ebben az esetben egy évekig elhúzódó pereskedés azt jelentheti, hogy a termelő közben teljesen csődbe megy; tehát ugyanígy végrehajtás, csődeljárás kérdése.
Negatívum, ahogy elmondtam, a biztosíték mint többletteher és a felügyeleti díj növekedése. De talán az a legsúlyosabb, hogy a felügyelet döntése ellen fellebbezésnek nincs helye. Itt hadd hivatkozzak vissza arra, hogy államtitkár úr az előző törvényjavaslat zárszavánál beszélt a mérlegelési lehetőségről. Nem jogászként is azt mondom, hogy ez két dolog. Más dolog, amikor egy hatóság mérlegelhet, hogy kiszab valamilyen bírságot, vagy mekkora összegű bírságot szab ki, és egészen más dolog az, amikor egy felügyeleti határozattal szemben az illetőnek nincs jogorvoslati lehetősége. Azt hiszem, sőt ez a meggyőződésem, hogy a másik törvényben is és itt is meg kell hagyni ennek a lehetőségét, mert ha ezt elfogadjuk, akkor azt mondjuk, hogy a hatóság mindenekfelett, és ő bizony a bölcsek kövét a zsebében hordja, és az ő döntései megkérdőjelezhetetlenek. Én azt gondolom, hogy a másik szereplőnek minden körülmények között meg kell adni a jogorvoslat lehetőségét. Erre vonatkozóan nyújtunk be módosító indítványt, és remélem, hogy ezt mérlegelni fogják. Ugyanígy többletteher a felügyeleti biztos javadalmazásának a kérdése. Ez is egy olyan, hogy kívülről diktál valahol valaki befelé és közben többletterhet okoz. És marad a végére a művi tárolással kapcsolatban az elektronikus ellenőrzés.
Magából az egész jogintézményből következik - és ezt minden képviselőtársam, akár bizottsági előadó, akár frakciószónok volt, elmondta -, hogy a közraktározás egy nagyon-nagyon erős bizalmi viszonyra épülő rendszer, aminek része lehet az őrzés-védelem, de az indoklásból nem érezzük azt, hogy ezt a terhet most ennek a kisszámú szereplőnek el kellene viselnie, még azzal a fokozatossággal is, amiről egyébként az államtitkár úr beszélt.
(17.00)
Tehát összefoglalva: sok pozitívumot látunk benne. Tényleg próbál orvosolni olyan dolgokat, amelyeket már a jogalkotás időszakában is kételyekkel és kérdésekkel indítottunk útjára, ez pozitív, de van benn néhány dolog, amelynek a kiküszöbölése a feltétele annak, hogy a frakciónk ezt támogatni tudja.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
