DR. LUKÁCS TAMÁS
DR. LUKÁCS TAMÁS
DR. LUKÁCS TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nehezen állja meg az ember, hogy az előtte lévő felszólalónak ne válaszoljon vagy ne értékelje az előtte lévő felszólalást, de engedjék meg, hogy ezt nagyon röviden tegyem meg. Röviden, mert csodálom azt a képességét képviselőtársnőmnek, hogy bármiről ugyanaz jut eszébe: sem időben, a beszámoló időszakára vonatkozóan, sem tárgyát tekintve hozzászólásának nagy része köszönő viszonyban sincs a beszámolóval.
Persze, hogy mindenről ugyanaz jut eszébe, és be nem terjesztett, beterjesztett törvényeket és egyéb kérdéseket hoz ide, amely nyilván idevaló, csak akkor és amikor azt a törvényt tárgyaljuk. Azt gondolom, hogy valami mesterien próbálta megoldani azt, hogy ne kelljen a beszámolóról beszélnie. Hiszen a beszámolóról gyakorlatilag egyetlen mondatot mondott: köszönjük, korrekt, szakmailag nagyon alapos munka. És itt pont meg is állhatott volna és le is ülhetett volna, hiszen gyakorlatilag magáról a beszámolóról ennyit szólt.
Az viszont érdekes dolog, hogy megdicséri a beszámolónak azon részeit, ha véletlenül mégis azzal foglalkozott, ami számára politikailag kedvező döntésnek minősül. Bár a hatóság nem ilyen szempontból, hogy politikailag kinek kedvező vagy kinek nem kedvező döntéseket hoz, és a politikusok azok, akik úgy kommentálják a döntéseket, hogy számukra az miért kedvező; ezzel szemben az ide nem tartozó, de a napi eseményekhez viszont hozzá tartozó Fidesz-aláírásra rögtön megjegyzi, hogy ott viszont nem döntött helyesen a hatóság. Akkor tessék eldönteni, tisztelt képviselőtársam, hogy elfogadja-e, hogy a hatóság nem politikai döntéseket, hanem szakmai döntéseket hozott, és a politikusok azok, akik kommentálják a szakmai döntéseket vagy jól vagy nem jól, vagy érthetően vagy nem érthetően.
Azt gondolom, hogy amit ön kérdésként föltett, ha úgy gondolja, hogy van olyan parlament a világon, ahol az országgyűlési képviselőknek az a joguk, hogy törvényt kezdeményezzenek, bármilyen fajta korlátozás alá esik, ez lehetséges, de akkor azt nem jogállamnak nevezzük. Azt a kérdést tehát föltenni és azt a kérdést ilyen módon föltenni, hogy a parlamenti képviselők törvényalkotás tárgyát képező tárgyban hogy mernek előterjeszteni törvényeket, azt gondolom, hogy ez nem egy demokratikus gondolkodású emberhez méltó, és nem demokratikus jogállamnak megfelelő kérdésfelvetés.
Térjünk vissza azonban a beszámolóra! Ez érdekes és nyilvánvaló, hogy amikor valamilyen területnek rendszerszerű átalakítása történik, az egyrészt a jogalkotói szándék megalapozottságán, annak végiggondolásán és az egész intézményrendszeren és a rendszer beállításán keresztül történik. Meggyőződésem, hogy amikor ezt a döntést meghozta a magyar parlament, helyesen járt el, mert ugyan az előttem szóló a hiányosságokat veti föl, és nem számol azokkal a többletdolgokkal, ami a hatósági jogkört jelenti, azonban - és itt engedjék meg, hogy köszönetemet fejezzem ki a hivatal munkatársainak és elnökének, ez a fajta átalakítás elkötelezett emberek nélkül nem ment volna. Nyilvánvaló, megfontolatlanság lenne, ha magáról az intézmény működésének egészéről most véleményt alkotnánk, az viszont már most megállapítható, hogy nagyon elkötelezetten, nagy odafigyeléssel és jó szervezőkészséggel oldották meg azt a feladatot, hogy az új intézményrendszer működését biztosítsák.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Az, hogy ez az intézményrendszer hogy működik és hol kell majd esetlegesen korrigálni vagy változtatni a feltételeken vagy jobb feltételrendszert biztosítani a részére, azt több év működésének összegzéséből lehet majd igazán látni. Kétségtelen, hogy a mai életünket meghatározza, az információk áradása is olyan mértékű, hogy egyszerűen zavarba ejtő, és olyan kérdéseket vet fel, ami ezelőtt 10-15 évvel fel nem vetődött - és nyilvánvaló, hogy ezen technikai robbanás, fejlődés és nem mondom, a világban milyen események zajlanak, milyen ügyek, milyen botrányok ezek a területen -, mennyire védtelenné válik az ember. Ha más nem, egyébként ez is indokolja ilyen hatóság felállítását.
(A jegyzői székben Nyakó Istvánt Szilágyi Péter váltja fel.)
Ez a beszámoló nemcsak hogy rendkívül alapos és korrekt, hanem ha az egyes ügycsoportokat nézzük, akkor kirajzolódik egy kép, hogy mennyire fontos, hogy az életünk ezen területén védtelenek ne legyünk. Azonban meggyőződésem, hogy ennek a hivatalnak a működése akkor válik teljesebbé, ha ezeket az egyébként szakmailag rendkívül korrekt és mint a statisztikai adatok igazolják, a bírói jogorvoslatot, a jogorvoslat próbáját kijáró döntéseket valahogy képesek leszünk lefordítani a köznyelvre, és képesek lesznek a nagyobb nyilvánosság előtt az embereknek ezekre a kérdésekre alakítani valahol a jogtudatukat és a jogkövető magatartás irányába ezekben a kérdésekben befolyásolni őket. Hiszen akkor válik kultúrává, az információs kultúra részévé, ha ezek a megállapítások valahol a köztudatban, a köznyelvben és egyszerűsített formában… - sokszor az ilyen, rendkívül bonyolult jogi és szakmai kérdések megértéséhez, azt kell mondanom, hogy szintén megfelelő végzettség kell, hogy ezeket értelmezni tudjuk.
Köszönöm külön az elnök úr kiegészítését, mert nagyon jól mutatta azokat a törekvéseit az új intézménynek, amivel ebbe az irányba is kívánnak lépni többek között ennek az emlékéremnek az alapításával, és azt gondolom, hogy ez egy helyes irány, és ezt nemcsak a Magyar Országgyűlésnek, hanem a magyar közszolgálati médiának is mindenképpen támogatni kéne, hogy nagyobb ismeretekkel rendelkezzünk erről a világról vagy azokról a folyamatokról egyébként, amiben nem tudjuk kizárni a világot és részeseivé válunk.
A beszámoló műfajánál tekintve, és nagyon örülök, hogy ezt az előttem szóló is korrektnek, megalapozottnak nyilvánította: a magyar parlamentnek csak ez a dolga, hogy egyrészt megismerje ennek az intézménynek a munkáját, másodszor, hogy értékelje azt az erőfeszítést, ahogy szervezésileg megoldották azt, hogy gyakorlatilag majdnem zökkenőmentesen sikerült átállítani ezt a rendszert; harmadrészt pedig a nagyon gyér nyilvánosságot, amit most itt biztosítani tudunk, arra kellene fölhasználni, ha értő fülekre találnak a magyar nyilvánosság vagy a magyar média munkatársai, hogy egyes eseteket vagy egyes irányadó tényállásokat és eseteket a köznyelvre lefordítani, és valahol különösképpen fókuszálva az új nemzedékre kialakítani azt a kultúrát, ahol ebben az információs világban élünk az információszabadsággal, és nem visszaélünk az információszabadsággal.
(13.10)
Még egyszer megköszönve a hivatal elnökének és munkatársainak a munkáját, remélem, hogy a magyar parlament részéről ezt a beszámolót egyhangúlag fogjuk elfogadni. (Taps a kormánypártok soraiban.)
