DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azok közé tartozom, akik a hosszú-hosszú, majdnem történelmi időszak alatt mindvégig azon az állásponton voltam, hogy ez egyombudsmanos rendszer előnyösebb és jobb lehet, ha mellette hatósági rendszerben kialakulnak azok a védelmi rendszerek is, amelyeknek most az egyik jelentését hallgathattuk meg.
Azért tartottam ezt szükségesnek előrebocsátani, mert ez a vita máig nem zárult le. Hiszen számosan vannak, akik még mindig úgy gondolják, hogy jó lenne, ha az ombudsmanokat valami természetellenes módon szaporítgatnánk, és minden egyes részterületnek lennének külön ombudsmanjai. A legkülönbözőbb jelzőkkel lehetne őket illetni, és lehetne őket csatasorba állítani. Mégis kiderült az elmúlt időszakban, hogy az egyombudsmanos rendszeren belül van arra lehetőség, hogy egy-egy részterületnek azt a fajta nagyon fontos képviseletét, ugyanakkor azt a nagyon fontos érdekérvényesítő lehetőségét garantálni lehessen. Erről szól ez a jelentés többek között.
Fölmerült itt szocialista részről, hogy na de hát ki fordul itt az Alkotmánybírósághoz. Hát az ombudsman. Teszi is, azt kell mondanom, hogy helyesen. Amikor ő úgy véli, vagy amikor arról van meggyőződve, hogy erre szükség van, akkor az Alkotmánybírósághoz fordul; a hatóság meg minden olyan esetben, amelyben szükségesnek tartja, eljár hatóságként. És ez a jelentés engem arról győzött meg, hogy ezt pártatlanul, minden elfogultság nélkül teszi, olyan módon, amely meggyőződésem szerint pártpolitikai kritika alá nem vonható. De meggyőződésem szerint szakmai alá sem. Hiszen ez a felépítés, amelyet ez a jelentés hoz, szeretném mondani, megérdemelné, hogy akár egy kis füzetecskében a példákkal együtt megjelenjen a szélesebb közvélemény előtt is.
Arról szeretnék ugyanis itt szólni többek között, hogy még ma is úgy tűnik, hogy az adatvédelem, az ezzel kapcsolatos eljárások, az információszabadság a népesség egy jelentős részénél nagyrészt azért úri huncutságnak tűnik. Egyre többen vannak, akik értik már, hogy mi ennek a fontossága, de hogy ez általános legyen, ezért tenni kell. És meggyőződésem, hogy amikor egy-egy ilyen jó munka van, ennek a munkának a továbbdolgozásával akár ennek népszerűsítése is elérhető, nem utolsósorban pedig elérhető az, hogy az emberek megértsék, hogy a jogosítványaik milyen körben és milyen széles körben érvényesíthetők. A példák többek között ezt igazolják.
Az oktatással kapcsolatban itt elhangzott már egy példa, idézésre került, de az önkormányzatoknál nagyjából-egészében ugyanez a példa szintén megjelenik, és nagyon helyesen jelenik meg. Miről van szó? Arról, hogy be kell tudni határolni azt, hogy meddig közérdekű, és meddig lehet közérdeknek tekinteni azokat az adatgyűjtéseket, és azt milyen formában kell végrehajtani, hogy az ne érjen föl egyben azzal, hogy az érdeksérelmeket is okoz. A példa igen jó volt, és azt gondolom, hogy a hatóság ebben az esetben is helyesen tette a dolgát.
Egy olyan részt szeretnék kiemelni, amely ugyan marginálisnak tűnik, de meggyőződésem szerint mégis a népesség, a magyar népesség számára széles körben, és azt kell mondanom, hogy talán védelmi jelleggel is jelenik meg. A kamerás megfigyelésekre gondolok.
(13.40)
A kamerás megfigyelésekre gondolok; a kamerás megfigyelések ugyanis a bűnesetek egy jelentős részénél nagyon fontos felderítő, sőt megelőző lehetőségeket garantálnak. Meddig lehet elmenni az egyén védelmében, az egyén vagyonának, az egyén vagyonvédelmének az érdekében? Ezt a területet meggyőződésem szerint át kell gondolni, és a garanciák megteremtése mellett végre biztosítani kellene azt, hogy az egyéni vagyonvédelem számára is legyen egyfajta lehetőség ezzel a védelmi eszközzel élni. Elsősorban arra gondolok, hogy elszaporodtak azok az egyébként álművészi tevékenységek, amelyek az emberek tulajdonát, az embereknek azt a fajta szerény vagyonkáját rongálják, amelyhez pedig kínkeservesen jutottak hozzá. Szinte felderíthetetlenek ezek az esetek, ha nincs kamerás védelem. Az ehhez kapcsolódó feltételrendszer megteremtését igen fontosnak tartanám.
Tisztelt Ház! Egy olyan kérdésről is szeretnék szólni, amely látszólag csak közvetetten kapcsolódik a mai napirendi ponthoz, de azért azt gondolom, hogy mégiscsak fontos, hogy ezt megemlítsük. A példáknál többek között szerepel, hogy van olyan igény és kívánság, hogy a jövedelemadó 1 százalékának felajánlása esetében az érdekeltek hozzájuthassanak azoknak az adataihoz, akik számukra felajánlást tettek. Azért tartottam szükségesnek, hogy erről néhány gondolatot elmondjak, mert én azok közé tartozom, akik úgy vélik, hogy a jövedelemadónak ez a fajta felajánlása, amely most rendszerbe van iktatva, számos reformra szorulna. Már ma is arról van szó, hogy gyakran a zaklatás erejéig megy az 1 százalék felajánlása körüli huzavona, de azt kell mondanom, hogy még inkább rendkívül pazarló, hiszen nem látunk mást, mint azt, hogy televíziós hirdetésekben, a legkülönbözőbb plakátokon és egyéb helyeken arra ösztönöznek bennünket, hogy ugyanazon célra különböző szervezeteknek ajánljuk fel az 1 százalék jövedelemadónkat. Ha itt még adatgyűjtésre is sor kerülhetne, azt kell mondanom, hogy ez igen súlyos következményekkel járna, és azt gondolom, hogy a hatóság e tekintetben helyesen jár el, ha ezt megakadályozza.
Tisztelt Ház! Összességében: azért is szót kértem, mert ritka az a jelentés, amely jelentésre azt lehet mondani, hogy nemcsak kifejezetten célszerű és okszerű, de a maga nemében sok szempontból előremutató is. A jelentések igen sokszor nem szólnak másról, mint hogy le kell tudni egy kötelező feladatot, itt azonban - éppen a példák sokaságával, továbbá egy-egy iránynak a megmutatásával - álláspontom szerint példamutatóan került elénk a hatósági jelentés.
Mindezért összességében a magam részéről úgy vélem, hogy jó szívvel és kifejezetten előremutató szándékkal lehet azt mondani, hogy valamennyien támogassuk ezt a jelentést. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
