KULCSÁR GERGELY
KULCSÁR GERGELY
KULCSÁR GERGELY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Péterfalvi Elnök Úr! Két beszámolót tárgyalunk, de gyakorlatilag szerves egységet alkotnak, átfedésekkel, egymással szorosan összefüggő adatokkal, tényekkel.
Összességében és általánosságban elmondható, hogy a beszámolók precízek, tényekre szorítkoznak, informatívak és előremutatóak.
Ahogy az elnök úr már az emberi jogi bizottsági ülésen elmondta, a beszámoló kissé más formában jelent meg, mint korábban az ombudsmani beszámolók, eltér az adatvédelmi biztosi beszámolók stílusától, szerkezetétől, inkább tendenciákat dolgoz fel, és egy-egy lényeges ügyre világít rá. Ezt is pozitívumként értékelem.
Most itt az általános vitában nem kívánom külön-külön értékelni, elemezni a két beszámolót, inkább azt a két nagy feladatkört, az alapjogokat járnám körül, amelyek a hatóság nevében is benne vannak: ez az adatvédelem és az információszabadság.
A beszámolók mentén fogok haladni, de nem hagyhatom figyelmen kívül a beszámolók tartalmával összefüggő aktualitásokat, a témát érintő hiányosságokat, visszaéléseket.
A független, csak a törvényeknek alárendelt hatóság feladata a személyes adatok védelméhez, valamint a közérdekű és a közérdekből nyilvános adatok megismeréséhez való jog érvényesülésének ellenőrzése és elősegítése - röviden így definiálható a hatóság feladata, a beszámolóban is ez van.
Már elhangzott, de nyomatékosítanám, mert fontos: az infotörvény értelmében a hatóság a korábbi ombudsmani mozgástéren túlmenően a bírságolási jogot is magába foglaló jogkörrel rendelkezik. Ezáltal a hatóság jogosulttá vált a hatósági eljárás lefolytatására, amely a közigazgatási eljárás szabályai szerint zajlik. Hatósági eljárás csak hivatalból kezdeményezhető, amennyiben a hatóság azt indokoltnak találja. Hatósági eljárás keretében az adatkezelőre nézve kötelező határozat születik, a határozatban a hatóság jogosult bírságot kiszabni, amelynek mértéke 100 ezertől 10 millió forintig terjedhet. A hatóság határozata mint közigazgatási határozat a törvényszék előtt megtámadható.
Ahogy említettem, a két alapjogot, ami a hatóság nevében is szerepel, körbejárnám.
Az adatvédelem témakörében sok alpont foglalkozik ezzel a kérdéssel, nyilván idő hiányában mindegyiken nem megyek végig, inkább az általam fontosnak tartott dolgokat említeném.
Az oktatással kapcsolatban a beszámolóban benne van, hogy több panaszbeadvány érkezett, amely kifogásolta, hogy az iskolát fenntartó önkormányzat bizonytalan tartalmú nyilatkozatot kér az önkormányzati iskolába járó tanulók szüleitől. Legtöbb esetben ez az önkormányzat egyházi fenntartásba adta át az intézményt, amely során azt szerette volna felmérni, hogy mennyi szülő fogja ennek hatására a gyermekét az új, világnézetileg elkötelezett intézménybe járatni, hány szülő él a szabad iskolaválasztás jogával, és viszi más intézménybe a gyermekét. Azon panaszok, amelyek beérkeztek, azt kifogásolták, hogy az önkormányzat által az iskolának megküldött nyilatkozatokkal kapcsolatban semmilyen tájékoztatást nem kaptak, pedig a nyilatkozatokban különleges adatokat is meg kellett adni. Több nyilatkozat esetében ugyanis arra is válaszolni kellett, hogy amennyiben az önkormányzat átadja az intézményt, akkor a szülők a gyermeküknek hittanoktatást vagy etikaoktatást kérnek-e. A nyilatkozat emellett nem tartalmazott tájékoztatást arra nézve, hogy kitöltése önkéntes, továbbá nem informálták az érintetteket az adatkezeléssel kapcsolatos lényegi tényekről, így különösen az adatkezelés céljáról és jogalapjáról, az adatkezelésre és az adatfeldolgozásra jogosult személyéről, az adatkezelés időtartamáról, az adatkezeléssel kapcsolatos jogairól. Tudomásom van arról, hogy idén is történt hasonló eset. Véleményem szerint ez is ugyanarra az iskolára vonatkozik, ez pedig a hajdúsámsoni általános iskola. A beszámolóban azt írják, hogy nem volt szankció ez esetben, hiszen megtették azt a követelményt, hogy megsemmisítették ezeket a kérdőíveket. Az idei esetet - ami nemrégiben történt a hajdúsámsoni általános iskolában, amit a Hit Gyülekezete szeretne átvenni - jelenteni fogjuk, és reméljük, hogy a szankció nem marad el.
A bankokkal és hitelintézetekkel kapcsolatban is találtam egy olyan idézetet, ami engem igazán meglepett, és ami az újdonság erejével hatott. Idéznék a beszámolóból: “A pénzügyi szektorra jellemző, hogy az új adatkezelési technológiák alkalmazásában élen jár. A bank ügyfélszolgálatával folytatott beszélgetések hanganyagának elemzéséből olyan rejtett információk is kinyerhetők, amelyekből következtetni lehet az ügyfél fizetési készségére, képességére. A pszicholingvisztikai jegyeket, valamint a beszéd érzelmi töltését vizsgáló eszközök alkalmazása során azonban nem elegendő az érintett hozzájárulásának formai meglétét vizsgálni. A beszédfeldolgozáson alapuló rangsoroló technológia olyan mértékű beavatkozást jelent a magánszférába, és olyan kockázatokat hordoz, melyeket az érintett a hozzájárulás megadásakor nem képes felismerni, és megítélni azok hatását személyiségi jogaira. A hatóság felhívta a figyelmet arra, hogy az adatbányászati technológia révén a pénzintézet olyan adatok birtokába kerül, amelyekkel az ügyfél nincs is tisztában, így az ilyen eszközök alkalmazása az érintettet az eljárás alanyából annak tárgyává fokozza le.”
Ezt nagyon súlyos dolognak tartjuk, és egyetértünk a hatóság hozzáállásával. Engedjenek meg annyi szubjektív megjegyzést, hogy azt, hogy a bankok a pénzügyi-gazdasági életben jelen lévő gátlástalanságuk mellett ilyen erkölcsi mélységekbe süllyednek, hogy a felvett beszélgetéseket az előbb idézett formában elemzik, több mint vérlázítónak tartom. Valamit tenni kellene, és várom a hatóság javaslattételét, hogy mindez megelőzhető vagy valamilyen formában bírságolható lehessen.
Elhangzott már az a - Hérakleitosznak tulajdonított - idézet, ami a beszámoló elején található: “nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba”. Ismét emlékeztetnék arra, hogy az infotörvény lehetőséget teremtett a hatóságnak arra, hogy a személyes adatok jogellenes kezelése esetén közigazgatási úton kikényszeríthető döntésben kötelezze az adatkezelőt a személyes adat helyesbítésétől kezdve annak zárolásán, törlésén át megsemmisítéséig, vagy megtiltsa a személyes adatok jogellenes kezelését, feldolgozását, külföldre történő továbbítását, átadását, súlyos jogsértés esetén pedig a már említett 100 ezertől 10 millió forintig terjedő bírság kiszabását. Igenis, nem léphetünk bele kétszer ugyanabba a folyóba, és itt a politikai szervezetek, politikai pártok személyes adatokkal való jogellenes kezelésére gondolok. A Kubatov-listát már unalomig emlegettük ezen Ház falain belül, ezt egyrészt nem nagyon sikerült megmagyarázni, még Kósa Lajosnak sem az ATV-ben, de nemhogy megmagyarázni nem sikerült, most, ha jól tudom, egy videofelvétel alapján feljelentés történt, és az ügyészség vizsgálódik. Ezzel kapcsolatban a Bajnai Gordon-féle politikai torzszülött párt vagy mozgalom is listázásba kezdett nemrégiben. Ez közvetlenül nem tartozik a 2012-es beszámolóhoz, de aktuális. Azt örömmel tapasztaltuk, hogy ez ügyben Péterfalvi Attila elnök úr gyorsan reagált, és az aggodalmakkal, illetve a jogsértésekkel kapcsolatban felhívta az Együtt 2014 figyelmét a jogsértésekre és arra, hogy 30 napon belül ezeket orvosolják.
(13.20)
Úgy gondolom, valamilyen formában - és itt nemcsak a hatóságra gondolok, hanem esetleg a törvényhozásra - precedenst kellene teremteni, hogy valóban ne lépjünk ugyanabba a folyóba: a választásokhoz közeledve ezen személyes adatok jogellenes kezelése ne forduljon elő politikai pártok esetében. Javasolnánk, hogy a politikai pártok esetében még szigorúbban kellene fellépni az ilyen esetekben.
Még egy dolgot említenék. Ez sem közvetlenül kapcsolódik a beszámolóhoz, de ha már itt tartok a politikai pártok és a személyes adatok kezelésénél, akkor a mai törvények szerint a jelölőszervezetek a választások előtt kérhetik a választási bizottságoktól a választópolgárok adatait. Az állampolgárok ugyan letilthatják ezt az adatszolgáltatást, viszont arra is kíváncsi lennék, hogy hányan élnek ezzel a joggal. Szerintem sokan nincsenek tisztában azzal, hogy az ő adataikat, nevüket, lakcímüket a pártok vagy politikai szervezetek megvásárolhatják. Indokoltnak tartanánk azt, hogy ilyen ne lehessen, és törvényileg tiltani ezt a fajta adathalászatot, vagy pedig fordítva legyen a dolog, és alapvetően csak azoknak az állampolgároknak az adataihoz jussanak hozzá, akik ezeket az adatokat megengedik a pártoknak.
Egy pillanatra még, mielőtt rátérnék az információszabadságra, a minősített adatokkal kapcsolatban is volt egy fejezet a beszámolóban. Az indokolatlan titokminősítésekkel szemben hatékonyabb fellépést sürgetnénk, akár jogszabály-módosításokkal is, ugyanis úgy gondoljuk, hogy az elmúlt 23 évben a magyar politikában történhettek olyan titkosítások, titokminősítések, amelyek politikai érdeket szolgáltak, és esetleg visszaéléseket takartak el. Ezzel kapcsolatban is lépéseket várunk nemcsak a hatóságtól, hanem a kormánytól is.
És akkor rátérnék az információszabadságra. Ez is elhangzott már a mai vita folyamán, de azért nyomatékosítanám, hogy az alaptörvény 39. cikke a közpénzekkel való gazdálkodás átláthatóságának követelményét, a közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adattá minősítését alkotmányos rangra emelte. Ez nagyon helyes, és örvendetes az is, hogy az információszabadság irányába elmozdult a panaszbeadványok száma, hiszen ezek a konzultációs ügyek mintegy 17 százalékát tették ki. Ez lényegesen több mint korábban, amikor az ombudsmanhoz befutott ilyen jellegű beadványok átlagban 10 százalék körüliek voltak.
A saját tapasztalataink is azt mutatják, hogy itt különösen önkormányzati szinten vannak jogsértések a közérdekű adatok nyilvánossága terén. Itt háromféle problémát vázolnék fel, ezek egy része benne van a jelentésben is. Egyrészt nem teszik közzé a jogszabályban meghatározott adatokat, és erre azt tudnám mondani az elnök úrral egyetértve, amit az emberi jogi bizottság ülésén elmondott, idézem: “Ha a kötelezően közzéteendő adatokat nem teszik közzé - a jogszabály egyértelműen megmondja, hogy a különböző listáknál mit kell kötelezően közzétenni -, akkor a hatóság kapjon bírságolási jogot. Tehát azt szeretnénk, hogy ne csak az adatvédelem, hanem az információszabadság terén is kapjunk hatósági jogot, legalább a kötelezően közzéteendő adatoknál, hogy ne csak ombudsmani típusú jogkörünk legyen.” Ezzel egyet tudunk érteni, remélhetőleg ez a jövőben megvalósul.
A másik probléma az önkormányzatokkal és az önkormányzati cégekkel kapcsolatban pedig az, hogy egyszerűen megtagadják a közérdekű adatok kiadását. Létezik olyan ürügy - amely szintén benne van a jelentésben -, amely szerint azt állítják, hogy ők nem közfeladatot ellátó szervnek minősülnek, mert nincs jogszabályban meghatározott feladatkörük. Nos, a jelenlegi jogszabályi környezet a nemzeti vagyonnal való rendelkezés és gazdálkodás tényére helyezi a hangsúlyt, ezért ez a védekezésük nem elfogadott a hatóság által sem.
Itt most említenék konkrét ügyeket is, amelyek szerepelnek a jelentésben. Szűkebb pátriám, Debrecen ügyeivel kezdeném, és visszaemlékeznék arra, hogy két évvel ezelőtt kérdéssel fordultam a közigazgatási miniszterhez a közérdekű adatok nyilvánosságának ügyében, hiszen ezen a téren Debrecenben több esetben visszásságokat tapasztaltunk. Azt kérdeztem, hogy a kormány mit kíván tenni a törvényesség helyreállítása érdekében. Szabó Erika államtitkár asszony válaszolt nekem, aki - elnézést a kifejezésért - mellébeszélt, illetve azt hozta fel példának, hogy Tiszavasvári - ami jobbikos vezetésű - ezen a téren még inkább el van maradva.
Most nézzük akkor a beszámolót! A beszámoló szerint számos beadvány érkezett debreceni ügyben, és négyet nevesítenek is: az AKSD Kft., Euro-Régió Ház Kft., Cívisbusz Kft. és a 2-es villamos ügye. Az utóbbiban az önkormányzat, a többi esetben a többségében önkormányzati tulajdonú cégek tagadták meg a közérdekű adatok kiadását jogszerűtlenül, és a hatóságnak kellett erre őket kötelezni. A tiszavasvári ügyekről nem szól a beszámoló, ez is bizonyítja azt, hogy jogos volt az akkori problémafelvetésem, és jogtalan volt, illetve értelmetlen az államtitkár asszony válasza.
Azzal kapcsolatban még, hogy milyen indokok, illetve ürügyek mentén tagadják meg a közérdekű adatok kiadását bizonyos önkormányzatok, néhány példát felsorolnék, illetve hivatkoznék én arra, hogy a Debrecenben uralkodó viszonyok miatt korábban ombudsmani állásfoglalást kértünk, még 2011-ben. Ez a 387-3/2011/K. számú ombudsmani állásfoglalás, amelyet még az előző ombudsman, Jóri András jegyez, aki azt mondta a pályázatokkal kapcsolatban, amelyeket szintén nehézkesen sikerült kikérnünk a debreceni önkormányzattól:
“A pályázatok adatainak, dokumentumainak nyilvánosságát az adatvédelmi törvény, illetve az adott pályázati eljárást szabályozó egyéb törvény alapján kell megítélni. Közfeladatot ellátó szervek esetén rendkívül szűk körben merülhet fel a nyilvánosság kizárása. A közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló 2007. évi CLXXXI. törvény 3. §-a kifejezetten kimondja, hogy közérdekből nyilvános adat a pályázattal, a pályázati eljárással, a támogatási döntéssel összefüggésben kezelt közérdekű adatnak és különleges adatnak nem minősülő adat.” Tehát mindezen pályázatokkal kapcsolatos adatok nyilvánosak, és bárki által megismerhetőek.
Szó volt itt nagy országos pályázatokról az elmúlt napon az Országgyűlésben, bizonyos trafikpályázatokról, ahol az államtitkár úr azt mondta, hogy ezek nem közérdekű adatok. Nos, ezen értelmezés szerint mégiscsak azok, és a trafikpályázatok részleteit is meg lehet ismerni. Sokszor üzleti titokra hivatkoznak, amikor megtagadják ezeknek az adatoknak a kiadását, és ugyanezen ombudsmani állásfoglalás szerint üzleti titok vonatkozásában a Ptk. 81. §-át kell alkalmazni. Nem áll fenn ilyen védelem a paragrafus (3) bekezdésében foglalt adatkörre, és például az önkormányzattal és szerveivel szerződő magáncégeknek tűrniük kell adataik nyilvánosságát a közpénzek felhasználása átláthatóságának érdekében. Illetve arra is szoktak hivatkozni bizonyos önkormányzatok, hogy ezeknek az adatoknak a megismerése csak képviselők joga. Nos, közérdekű adatok megismerésével kapcsolatban nincs különbség képviselő és egyszerű állampolgár között.
Önkormányzati ingatlanok értékbecslését illetően is fordultunk a debreceni önkormányzathoz, amit elutasítottak, de az ombudsmani állásfoglalás helyre teszi ezt a dolgot is: “Önkormányzati ingatlanok értékbecslését illetően elmondható, hogy az önkormányzat vagyonát pontosan nyilván kell tartani, vagyonkimutatást kell készíteni, jogszabály írja elő a jegyzőnek ingatlanvagyon-kataszter vezetését, amely tartalmazza az ingatlan számviteli nyilvántartás szerinti bruttó értékét, értékbecslés esetén becsült értékét, e nyilvántartás a fent idézett szabályok alapján nyilvános, mivel közérdekű adatokat tartalmaz.”
(13.30)
Még egy dolog ebből a már említett állásfoglalásból, ami azért tömören a lényeget is kiemeli: “Az információszabadság alkotmányos joga szempontjából az a kívánatos, ha a közfeladat-ellátó szervek minél több információt közzétesznek és a közérdekű adatok megismerését elősegítik. Az önkormányzattól és szerveitől is elvárható, hogy a lehető legszélesebb körben, honlapon, helyben szokásos módon eleve közzétegyék a legfontosabb közérdekű adatokat, a leggyakrabban igényelt dokumentumfajtákat.”
Nos, a harmadik dolog, amit már említettem, hogy sokszor akadályozzák a hozzáférést ezekhez az adatokhoz. Készségesnek tűnnek bizonyos önkormányzatok, de a példát már említettem a bizottsági ülésen is, hogy volt olyan helyi önkormányzat, ahol 100 forintos oldalankénti fénymásolási díjért akartak kiadni közérdekű adatokat. Ezt tisztáztuk a bizottsági ülésen, elnök úr mondta, hogy ilyet nem lehet tenni, ez kirívóan magas összeg; illetve az elektronikus hozzáférés megtagadása is jogszabályba ütközik.
Akkor kitérnék arra, amivel már korábban is foglalkoztunk itt az Országgyűlésben, az Országház falai között. Ez a képviselők és kormánytagok kettős állampolgársága. Kezdődött Gyöngyösi Márton felszólalásával, amit nagyon félremagyaráztak, és óriási hisztériát csaptak belőle a DK-tól a Fideszig bezárólag. De itt a lényeget pár héttel ezelőtt Mirkóczki Ádám képviselőtársam Orbán Viktorhoz feltett azonnali kérdésében tisztázta, hogy mit is akarunk mi. Idézném, hogy ezzel kapcsolatban mit mondott Péterfalvi Attila elnök úr azon a bizonyos emberi jogi bizottsági ülésen, amikor felvetettem ezt a témát. Volt ezzel kapcsolatban egy korábbi ombudsmani állásfoglalás.
Akkor kezdem az idézetet: “Még nem válaszoltam az országgyűlési képviselők kettős állampolgárságával kapcsolatos kérdésre. Ez az állásfoglalás a korábbi adatvédelmi biztos állásfoglalása volt, amely azt mondja, hogy a kettős állampolgárság ténye közérdekből nyilvános adat, de az már nem, hogy az illető milyen állam állampolgára, ezt csak valamilyen okra, például nemzetbiztonsági hivatkozással lehet kikérni. Azt gondolom, hogy ez köztes megoldás. Azt viszont nem tudom, hogy miért ez az állásfoglalás született. Én azt is el tudnám képzelni, hogy az is legyen nyilvános, hogy ki milyen állam állampolgára, ehhez viszont valamilyen direkt szabályozás kellene, mert a jelenlegi szabályok ezt nem mondják ki, és van egy adatvédelmi biztosi állásfoglalást. Amikor én ezt az állásfoglalást elküldtem a Jobbik országgyűlési képviselőjének, akkor hozzátettem azt is, hogy nem változott az a jogi környezet, amelynek alapján ettől az adatvédelmi biztosi állásfoglalástól el lehet térni. Azt, hogy ettől el lehet térni, valamilyen jogszabályban ki kellene mondani. Azt gondolom, hogy az országgyűlési választások kapcsán az országgyűlési képviselőjelöltek életrajzában lehet indokolt ennek felvetése a választópolgárok tájékoztatásának érdekében.”
Maximálisan egyet tudunk érteni Péterfalvi Attila elnök úrral, és ahogy már az imént említettem, Orbán Viktor miniszterelnök úr, amikor Mirkóczki Ádám azonnali kérdésére válaszolt, akkor ő is azt mondta, nincs akadálya annak, hogy az országgyűlési képviselők kettős állampolgárságáról nyilatkozzanak, illetve az nyilvánosságra kerüljön.
És még egy dolgot szeretnék mondani, ami szintén nem közvetlenül a beszámolóhoz tartozik. Ez viszont adatvédelemmel kapcsolatos felvetés, az ügynöklisták kérdése. Ezeknek a nyilvánosságra hozását a Jobbik már megalakulása óta követeli. Szeretnénk, hogy a hatóság állást foglaljon ebben a kérdésben, hiszen gyakorlatilag ez már 1990 óta húzódó polémia és probléma a magyar közéletben.
A végén azt szeretném mondani, hogy a Jobbik a két jelentés, illetve a határozat elfogadását támogatja, kinyilvánítva ezzel, hogy elismeri a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság eddigi munkáját. Szintén pozitívnak értékeljük Péterfalvi Attila elnök úr hozzáállását a felvetett hiányosságokkal, problémákkal kapcsolatban.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
