HÖLVÉNYI GYÖRGY
HÖLVÉNYI GYÖRGY
HÖLVÉNYI GYÖRGY, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Itt már egy kétkörös vitán vagyunk túl. Számomra nagyon-nagyon tanulságos volt a mai nap több szempontból is. Ebből szeretném a pozitív elemeket kiemelni, és sajnálom, hogy május 1-je közeledtével van, ahol már nem tudtak a válaszra várni egyéb kötelezettségek miatt. Úgy gondolom, közelebb jutottunk talán ahhoz, és én is azt szeretném megcélozni rövid fölszólalásomban, hogy egy kicsit jobban megértsük egymást.
Ez a törvény nyilván nem egyszerű olvasmány, ezt megértem. Ennek ellenére nagyon fontosnak tartom a normaszöveg elolvasását, amit nyilván különböző mélységben mindenki megtett. De egy-két alapdologra, ami benne van a javaslatban, föl szeretném hívni a figyelmet. Ez egyszerűen - nem jogász lévén, és ezért a jogászoktól elnézést kérek - filozófiai kérdés. Arról van szó, hogy nem az egyház vagy nem egyház gondolatkörében mozgunk, ez pontosan az egyik különbség az előző megközelítésekkel szemben, hanem vallásszabadság, a vallásszabadság gyakorlása és megjelenési formái, illetve az államnak az egyes vallási közösségekkel alkotott együttműködésének lehetőségei.
Ennek alapján született meg, hogy mindenki valóban vallási közösség, mindenki használhatja saját identitásának meghatározására az egyház kifejezést, és a vallási tevékenységet végző szervezeteknek a hitéletre vonatkozó megkötései minimálisak. Abban a vonatkozásban viszont, hogy az állam kikkel, milyen formában kíván egy kiemelt közjogi státust megalkotni, az Alkotmánybíróság határozata alapján szabadon dönthet az állam. Szeretném még egyszer elmondani, hangsúlyozni, hogy mindenkinek megvan a vallás gyakorlására az alapvető szabadsága. Ebből a helyzetből különböző szempontok alapján, lehet ez társadalmi hasznosság, köthető különböző kritériumokhoz, feltételekhez, van egy kiemelt státus, ami jelenleg - hangsúlyozom, jelenleg - 32 vallási közösséget, terminológiai szinten bevett egyházat illet meg. Tehát az “elvett jogok”, “levitte arra a szintre” - ezt ezzel a törvénnyel szeretnénk megszüntetni, ezt a logikát szeretnénk, hogy mondjam, mindenképpen megváltoztatni.
Ez nem egy íróasztalnál kitalált, valamiféle barkácsmunka, ahogy talán itt el is hangzott, nem számszaki filozofálás alapján történt, hanem valóban a minket megkereső, nevezhetjük kisegyházaknak, kisközösségeknek a véleménye alapján alkottuk meg. Számunkra a kiszámíthatóság volt az egyik legfontosabb kérdés. Kiszámítható legyen mindenki számára, aki ilyen egyesületi jellegű vallási szervezetben gondolkodik vagy később úgynevezett egyházi keretben; kiszámítható legyen. De azt hangsúlyozni szeretném mégis, hogy a saját vallás gyakorlásának szabadságát nem érinti. A megnevezések is magát az eligazodást segítik. Ezért ez nem valamiféle szómágia volt vagy hasonló, hanem egyszerűen segíti az eligazodást.
A finanszírozás és a vallásszabadság kérdésében szerintem egyes képviselőcsoportokkal nem leszünk közös platformon. Mert valóban, a vallásgyakorlás és ezen keresztül a különböző közhasznú tevékenységek létszámhoz köthetőek. Igenis van az a létszám, ami alatt ilyen elvárásokkal nem lehet élni, ilyen felelősséget nem lehet vállalni. Erre az állam nem kötelezhető. Az Alkotmánybíróság is kimondja, hogy ez a fajta támogatási rendszer, ez a fajta rendszer kifejezetten az állam belső szuverenitása, hogy megfelelő eljárásban megfelelő módon ezt megtegye.
Azoknak a képviselő uraknak, akik itt vannak még köztünk, szeretném elmondani, bocsánat, csak egy pillanatra hadd vegyem elő (A jegyzeteit lapozgatja.), igen, mert Zagyva György képviselő úr konkrétan megnevezett egy vallási szervezetet. Ha ilyenről van szó, és hangsúlyozom, most a konkrét szervezet nélkül, ha büntetőjogi ügy van, akkor mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy ezzel éljen, és ezzel egy büntetőjogi eljárás keretében bármelyik szervezet tevékenysége elérhető legyen. Európában, európai gyakorlat, tapasztalat alapján, és ezt csak azért hozom ide, mert ez tényleg tapasztalat, az ilyen módon való betiltás, megtiltás, fölfüggesztés csak ilyen keretekben tud működni, máshogy szinte lehetetlen. Vélelmekből, elgondolásokból és valóban jogos félelmekből - hangsúlyozom, jogos félelmekből - kiindulni lehet, ez óvatossá teszi az embert, de ezen tovább nem mehetünk. Tehát hangsúlyozom, a büntetőjog kategóriáit nem tudjuk beemelni magába a törvénybe.
Nekünk az a felelősségünk, hogy különböző valós élethelyzetekre megoldásokat találjunk. Ez csak akkor valósulhat meg, ha az a fajta párbeszéd, az a fajta, hogy mondjam, együttműködés kialakul, amikor tényleg meg lehet ismerni és súlyozni lehet a különböző felekezetek, egyházak, kisközösségek véleményét. És itt Varga képviselő úr felvetése volt, ennek alapján szeretném mondani, hogy egészen világosan látszik, hogy ez egy menetben igenis nagyon nehéz. Hangsúlyozom, egyedülálló volt a világon az a fajta helyzet, ami Magyarországon volt a több mint 300 úgynevezett egyházzal szemben. Úgy látszik, ez egy menetben nem megy. Lehet, hogy két menetben megy, lehet, hogy több menetben megy, de a cél egészen világos.
A cél végig világos volt, és remélem, hogy ez a törvény megnyugtató választ tud adni nagyon sok, korábban felmerült kérdésre, amelyek a lényege egy mondatban összesűríthető: senki azzal, hogy vallási tevékenységet végez, vissza ne élhessen. Nem beszélek most üzletről, nem beszélek lelkiekről, nem beszélek egyéb, képviselő úr által említett destruktivitásról. Egyszerűen ne lehessen vele visszaélni, ez a cél. Nincs minta. Nincs minta, saját magunknak kell megoldani, saját magunknak kell esetről esetre végigmenni. És ezt a fajta munkát, ezt a fajta felelősséget maga az Alkotmánybíróság sem vitatta.
A mostani eljárásban, amikor is van fellebbezési jog, amikor is a közigazgatási eljárásba bevonjuk a bíróságot, az Országgyűlés eljárásával szemben fellebbezni lehet az Alkotmánybíróságnál, messzemenően eleget akarunk tenni azoknak a feltételeknek, amiket ebben a vonatkozásban is az Alkotmánybíróság szabott. Még egyszer szeretném elmondani, és itt ez nem az esti vitára vonatkozik, ezért elnézést is kérek, az Országgyűléssel kapcsolatban, hogy mi semleges és mi politikailag semleges, nagyon relatív dolog. Valóban, nagyon sokáig ez nem került elő. De tényleg, például Belgiumban mindenféle fellebbezés nélkül az Országgyűlés dönt az egyházakról, ki egyház, ki nem; kilenc egyházról van szó. Kilenc egyházról van szó a Belga Királyságban.
(18.10)
És tényleg, önök választják meg az alkotmánybírókat.
Ezen kívül a nemzetiségekre ismét szeretném felhívni a figyelmet. Tehát az Országgyűlésnek van igenis ebben gyakorlata, ezt el lehet mondani többször, el lehet mondani nagyon sokszor, hogy az Országgyűlés erre nem alkalmas. És ebben az új javaslatban mi szerepel? Első körben a miniszter szakértők bevonásával dönt. A szakértők kialakítása nyilván egyfajta hátteret biztosít. Tehát az a fajta megközelítés, amely nem a körültekintés, nem a legszélesebb értelemben vett semleges döntést vagy szakmai alapon lévő döntéshozatali mechanizmust kéri számon, egyszerűen nem állja meg a helyét, mert pontosan a törvény az előzőekhez képest mindenképpen ezt célozza.
Itt felmerült, és erre külön is szeretnék kitérni, az együttműködésre való alkalmasság kérdése. Ez nem egy szubjektív kategória, hanem objektív feltételeken nyugszik, hiszen az állam az alapján mérlegel, hogy az adott szervezet valóban képes-e, és van-e olyan infrastrukturális háttere, csúnya szóval élve, elnézést érte, humán erőforrása, amely el tudja látni azokat a közfeladatokat, amelyek ellátásában együtt kíván működni az állammal. Tehát az együttműködésre való alkalmasságban én semmi olyat nem látok, ami ne lenne logikus, ne kapcsolódna a javaslat logikájához.
Most nekem elsőre ennyi jutott eszembe, nyilván a részletes vita folyamán és utána még lehetőség lesz további észrevételekre. Részünkről, ugyanúgy a különböző felekezetek részéről, mint az önök részéről is különböző javaslatok felé természetesen nyitottak vagyunk, és nem hiszem, hogy ne tudnánk megfelelő javaslatokat befogadni.
Köszönöm szépen.
