MIRKÓCZKI ÁDÁM
MIRKÓCZKI ÁDÁM
MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr, igyekszem rövid lenni. Ha cinikus vagy ironikus akarnék lenni, akkor azzal kezdeném itt a kollegialitásra vonatkozóan, hogy tudtommal képviselők vagyunk, tudtommal ülésnap van, és tudtommal ez a munkahelyünk. Tehát minden más szerintem másodlagos, akár sajtó, akár más. De mindegy, hagyjuk ezt.
Én röviden válaszolnék Varga László képviselőtársamra, amikor azt mondta úgymond az ellenzékre utalva, hogy nem a kormány és nem az előterjesztő az oka annak, hogy negyedjére tárgyaljuk ezt a nagyon fontos törvényt. Kérdem én, hogy akkor ki. Tehát én? Vagy en bloc, kollektíve az ellenzék? Önök alkottak most már háromszor egy olyan javaslatot, amely ilyen vagy olyan okok miatt itt vagy ott megbukott. Most lehetne az Alkotmánybíróságot okolni vagy a hibás törvénykezést, vagy sok minden mást, de azért ennek a hibának a felelősségét szerintem nem nehéz megállapítani, és ebben semmi rosszindulat vagy semmi cinikus dolog nincs, hanem egyszerűen ezek tények.
És azért bukott meg háromszor ez a javaslat, mert egyszerűen az égadta világon az ellenzéki kritikákból és jó szándékú módosító indítványokból az elmúlt évek során semmit, de semmit nem voltak hajlandók megfogadni, és legalább, ahogy szokták egyes esetekben, mondjuk, saját módosító indítványként benyújtani vagy éppen egy picit a törvényt alakítani vele. Ez volt a legfőbb oka annak, hogy most már negyedjére tárgyaljuk, és én biztos vagyok benne, hogy ez sem lesz túl sokáig, mert az alapvető hibák és az életszerűtlen elképzelések a mindennapokban, a mindennapi gyakorlatban ki fognak bukni, és előbb vagy utóbb, lehet hogy nem a jelenlegi kormányzati ciklus alatt, hanem később, de újra oda fognak vezetni, hogy ezt szükséges lesz tárgyalni, és lehetőség szerint jobbá tenni.
Még egyszer mondom, Varga képviselőtársammal abban száz százalékig egyetértek, hogy azt a tarthatatlan helyzetet - és ha jól emlékszem, a vezérszónoki felszólalásomban ezt el is mondtam, hogy mi azt, egyedüliként a kormánypártok mellett, maximálisan támogattuk, hogy rendet kell vágni, mert az nem tartható, hogy Magyarországon példátlan módon több száz bejegyezett “egyház” működjön vagy csak papíron létezzen. Ebben egyetértettünk.
De a legnagyobb probléma mégiscsak az, hogy köztünk a vita ott van, hogy önök ilyen számszaki meg jogi kritériumok alapján szeretnének rendet vágni, és tettek is rendet benne, mi pedig elsősorban tartalmi alapon, mert ha megnézzük a jelenleg egyházi státusban lévő közösségeket, és távol álljon tőlem, hogy bárkit megsértsek, ezért nem is nevesítek, de vannak ott azért olyan érdekes közösségek és olyan “érdekes” - és nem pozitív értelemben - tevékenységet folytató közösségek, amelyeknek nem lenne szabad ilyen státusban működni. Nem azt mondjuk, hogy ne létezzenek, ha nekik az a jó, a vallásszabadság nyilván bizonyos értelemben arról szól, ha ők abban a társaságban, azon tevékenységben érzik jól magukat, akkor tegyék, a kérdés az, hogy az államnak szükséges-e őket ilyen rangra emelni, egyenlő rangra a kvázi történelmi egyházakkal, és szükséges-e adott esetben olyan megállapodásokat kötni, ami lehetővé teszi közintézményekben való, adott esetben - még egyszer, nem nevesítek senkit - hibás vagy káros nézetek terjesztését. És lehet ez akár börtönpasztorációs tevékenység, akár cigánypasztorációs tevékenység, akár bármilyen missziós tevékenység, vagy talán, amit elmondtam egy elég életszerű példával, amikor kórházi beteglátogatásról van szó - ezt nem most mondtam, hanem még a nem tudom, hányadik javaslat kapcsán -, ami egyébként nem titok, nyíltan hirdetik is, és akkor egyet most mégis megnevezek, például a Jehova Tanúi, ha ők kórházakban tevékenykedhetnek, az kinek lesz jó, hogy megtagadják a vércserét meg a véradást, mert egyszerűen az ő tanaik ezt kimondják, ezt hirdetik, és ezt követelik meg az ő híveiktől. Ezek életveszélyes dolgok, hogyha törvényi szabályozás miatt ezek elszaporodhatnak és nagyobb teret nyerhetnek az átlagostól. Úgyhogy ezt nem tartjuk jónak.
És talán a vezérszónokimban nem fejtettem ki alaposan, hogy mi mit szeretnénk. Egyébként örömmel látom, hogy bizonyos értelemben most már előkerültek a javaslatban egy picit a mi elképzelésünkre is hajazó megoldások, mint például, hogy most már egyházjogászok, szociológusok s a többi is véleményt formálhatnak a különböző vallási közösségekről. Mert mit is mondtunk mi rögtön a legelső javaslatnál? A minőségi és tartalmi szempontokat ne a politika bírálja el, ne az Országgyűlés mondjon át vagy bét, ne a miniszter mondjon át vagy bét, hanem egy olyan testület, amely lehetőség szerint a legszakavatottabb. Most nyilvánvaló, hogy itt csak talán kevésbé rosszat lehet felállítani, nem tudjuk, hogy van-e ideális megoldás. Most én a szubjektív véleményem nem mondom, hogyan lehetne egy paragrafussal rövidre zárni ezt a javaslatot, de gondolom, ebben néhányan egyetértünk, de azt azért mondom, ha már tekintettel kell lenni, és mondjuk azt, hogy helyesen tekintettel kell lenni sok mindenre és sok mindenkire, akkor meg kell találni azt az objektív mércével mérve lehető legoptimálisabb megoldást, ami a legkevésbé sértő különböző hívőkre vagy vallási közösségekre.
És a Jobbik javaslata az volt a kezdet kezdetén - és egyébként most is ezt javasoljuk, hogy ez milyen formában, az “lényegtelen” -, hogy amiben mindenki megállapodott szintén a kezdet kezdetétől, és ma sincs vita benne, az az 1895-ös irányelvek és az az alapján Magyarországon történelmi egyházaknak tekinthető közösségek. Jöjjön létre egy olyan testület, amelybe a történelmi egyházak delegálnak egy-egy személyt, a Magyar Tudományos Akadémia delegál tagot és a mindenkori parlamenti frakcióval rendelkező frakciók egy-egy szakértőt, nem politikust. És azt gondoljuk, hogy a politika is bizonyos értelemben beleszólt, hiszen a legnagyobb társadalmi támogatottsággal rendelkező pártok és frakciók is legalább véleményezési és adott esetben szavazati joggal is részt vesznek egy ilyen testület ülésén. De tudunk-e ettől objektívabbat vagy optimálisabbat, hogy minden történelmi egyház, a Magyar Tudományos Akadémia és nem a miniszter, nem az Országgyűlés, nem mi, képviselők, hanem szakavatott emberek döntenek? És nem gondolom, hogy egy ilyen testületet meg tudna vezetni bármilyen destruktív vagy bizniszszekta vagy akármilyen más, aminek nem biztos, hogy az a célja, hogy azért szeretne az 1-es vagy jelen esetben a 2-es kategóriába tartozni, mert ő hitéleti tevékenységet szeretne folytatni elsődlegesen, hanem van valami más, ne adj' isten, valami romboló célja.
(17.50)
Úgyhogy én csak azt tudom mondani, hogy szerintem ebben a formájában nem fogja kiállni a mindennapi élet gyakorlatát, és érdemes lenne egy picit kevésbé sietve, kevésbé kapkodva kikérni nemcsak az ellenzéki frakciók véleményét - és mondjuk, pártállástól függetlenül tényleg komolyan elgondolkodni rajta -, hanem leülni azokkal a civil szakértőkkel, azokkal az egyházakkal és adott esetben az érintett felekkel, hogy mi lenne az az optimális megoldás, ami valóban nem sértő, nem degradáló, és nem hozza olyan kellemetlen és méltatlan helyzetbe az Országgyűlést és a képviselőket, mint szerintem amilyen kellemetlen és méltatlan helyzetbe hozta az előző törvény: itt parancsszóra, a frakcióvezetők vagy a frakcióvezető-helyettesek által bekiabált “igen” vagy “nem” gombok megnyomásával döntünk arról, hogy ki lehet egyház és ki nem, vagy ki melyik státusba kerülhet. Én nem lennék annak a mindenkori miniszternek a helyében sem, akinek a vállán olyan felelősség nyugszik, hogy adott esetben dönt majd egy-egy vallási közösségről, hogy hova kerül és hova nem.
Úgyhogy én továbbra is azt javaslom, hogy ha nem muszáj, akkor ne kapkodjuk el ezt ennyire, hanem gondolkodjunk el a tényleges feladatunkon, mert nekünk csak azokat a kereteket, azokat a jogszabályi kereteket kellene biztosítani, amelyek lehetőséget teremtenek egy politikától semleges testületnek arra, hogy érdemben hozzányúljon és rendezze a kérdést, a lehető legoptimálisabb módon tegye helyre az egyházak és vallási felekezetek sorsát, és tegyen mindenkit oda, ahová való; aki nem való egyházi státusra, az ne legyen egyház. Csak egy nagyon fontos dolog van benne: a politika ne tudjon beleszólni, politikai lobbitól mentes legyen, aminek a garanciáját ez a javaslat sem adja meg, és akkor finom voltam.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
