JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A magyar katonák külföldi misszióban való szerepvállalásáról kialakult döntési folyamat az elmúlt húsz esztendőben egy sajátos evolúciós történetet ír le, hiszen az első időszakban gyakorlatilag a katonák semminemű mozgását nem lehetett kormányszinten eldönteni. A későbbiekben, éppen a NATO- és EU-csatlakozásunk okán a kormány megkapta azt a szükséges felhatalmazást, amely segítségével bizonyos szituációkban maga dönthetett. Én azt gondolom, hogy ez így helyes és így normális, mert hiszen vannak olyan pillanatok, amikor a kormánynak nincs oka, nincs lehetősége késlekedni, és vannak olyan szituációk, amikor a kormánynak, éppen a szövetségi rendszer okán, nincs lehetősége nagyon mérlegelni. Ugyanakkor meghagyta a szabályozás azt a tételt, hogy a mindenkori kormánydöntést követően a kormánynak be kell számolnia magáról a döntésről, tájékoztatnia kell a parlamentet arról, hogy hogyan döntött, miképpen döntött és miért döntött.
Tisztelt Képviselőtársaim! Számunkra maga a döntés elfogadható, mint ahogy erről már az elmúlt időszakban többször beszéltünk. Ugyanakkor a mód egészen elképesztő és már nehezen elfogadható, s maga a beszámoló is igen-igen furcsa. Önmagában az, hogy az államtitkár úr expozéja és a beszámoló majdnem szó szerint megegyezik, nem probléma. Bár furcsa, hogy az államtitkári expozéból pontosan az az egyébként írásban megjelenő szövegrész maradt ki, hogy “szolidaritási alapon”, azaz a Magyar Köztársaság kormánya szolidaritási alapon ajánlott fel bizonyos kontingenst a közös EU-misszióba. Ne becsüljük le, képviselőtársaim, ezt a kitételt. Azért ne becsüljük le, mert ugyanilyen alapon válhat majd Magyarország is adott esetben szükség esetén igénylővé. Ez így normális. Az a normális, ha erről nem beszélünk. És az az abnormális, ha ennek kapcsán nem tájékoztatjuk a társadalmat, hogy mi a katonákat nem azért küldjük ki, hogy ők ott jó sok pénzt keressenek. Ha a katonákra lenne bízva, akkor ők nagyon-nagyon mennének.
Mi a katonákat azért küldjük, mert a Magyar Köztársaságnak politikai, diplomáciai érdeke fűződik ahhoz, hogy a katonák külföldön másokkal együtt szerepet vállaljanak. De amikor ez a döntés megszületik, akkor mindenkinek pontosan kell tudnia, arról dönt, hogy adott esetben katona nem jön vissza, vagy olyan módon, amit senki nem szeretne. Azaz egy borzasztó nagy felelősségről van szó, mert emberek életéről, családok sorsáról dönt adott esetben a parlament akkor is, ha ők egyébként teljesen természetesen önként vállalva teljesítik ezt a feladatot. Na már most, ha arról van szó, hogy akár az életük árán is - hiszen ez benne van a katonai esküjükben is -, szolidaritási alapon, akkor a társadalmat egészen bizonyosan érdemben, korrekten kell tájékoztatni arról, hogy milyen feladatra mennek ki, mit végeznek, kinek az alárendeltségében, és még sorolhatnám. Ezek mind hiányoznak a beszámolóból.
Én nem tudom Ágh Péter képviselőtársam hozzászólását a beszámoló részének tekinteni, noha ő számos adalékot mondott el. Az a beszámoló, amit mi itt hallottunk, és amit az államtitkár úr kiegészítésül elmondott, nagyon-nagyon hiányos. Tisztelt Képviselőtársaim! Magához ahhoz az aktushoz, hogy a kormány beszámoljon, ez az előterjesztés méltatlan, a parlamenttel szemben pedig méltánytalan. Hangsúlyozom, mi magunk a missziót elfogadjuk, azt a módot viszont, ahogy és amilyen formában ez az előterjesztés megszületett, őszintén mondom, hogy sajnálatosnak tartjuk. És ha a kormány ennyire nem veszi komolyan, akkor isten bizony mondom, amíg kétharmaduk van, talán meg kellene fontolni, hogy ezt a nem minősítem előterjesztést kivegyék a törvények közül, mert teljesen felesleges a parlament idejét ilyen módon, ilyen formában ilyen előterjesztéssel rabolni.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
