HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Barátaim! Nem szeretném folytatni a pártpolitikai vitákat, egy olyan kérdést hozok ma önök elé, ami általános érvényű emberi probléma és súlyos társadalmi kérdés.
Hadd kezdjem azzal, hogy amióta a világ világ, gazdagok és szegények mindig voltak. (Dr. Józsa István: Nem, ez nem így van!) A gazdagok általában a szegények kárára gazdagodnak. Egy megjegyzés idekívánkozik, mert MSZP-s képviselőtársam nyilván az elődpártra utalva azt mondja, hogy nem voltak mindig ilyenek. (Dr. Józsa István: Az ókeresztény közösségekre gondoltam!) Abban az időben is voltak, csak akkor a gazdagság azt jelentette, hogy az ingyenes állami juttatások egy kedvezményes körnek (Dr. Józsa István: A keresztény közösségekre gondoltam.) biztosítva voltak. A legtöbbször azonban a törvények védelme alatt történik a szegények kizsákmányolása, törvényesen, de erkölcstelenül. A törvényhozó felelőssége viszont az, hogy védelmet adjon a szegényeknek, ne pedig a kizsákmányolás lehetőségét biztosítsa a törvények által.
Hogy néz ki a helyzet ma Magyarországon, mit tett a kormány ennek a folyamatnak a megállítására, és mire van még szükség? Két ismert példát hadd mondjak és egy javaslatot hadd tegyek! A gazdag bankok az elszegényedett devizahiteleseket, ismerjük, hogyan kopasztották meg. A kormány két irányban tett lépést: egyrészt a bankadóval, másrészt a devizahitelesek sokszintű védelmével. Vagy nézzük az energiaszolgáltató gazdag cégeket, a túlterhelt háztartások érdekében mit tett a kormány velük szemben. Természetesen itt a rezsicsökkentést kell említeni.
De van még egy terület, amire szeretném felhívni a figyelmüket, mert ez a padlóra került magyar családok érdekében tett lépéseket kell hogy követelje. A törvényhozóknak és a kormánynak meg kell tenni ezeket a lépéseket. Két adatot hadd mondjak bevezetésképpen: az eladósodottság a 90 napon túli késedelmesen fizetett hitelek esetében elérte a 27 százalékot, a másik példája ennek az eladósodottságnak az, hogy ’12-ben a követelések érvényesítésére indított fizetési meghagyások száma úgy halmozódott fel, hogy már 600 ezer fölé emelkedett. És mi történik egy ilyen folyamatban? Az, hogy a követeléskezelő cégek átveszik egy csomagban bankoktól és különböző cégektől ezeket a követeléseket, és olyan eszközökhöz nyúlnak, ami megint csak az elszegényedett magyar családok kizsákmányolását jelenti. A gazdagodás rajtuk keresztül történik. Például éveket várnak a követelés megvásárlása után a követelés behajtásáig. Mi történik ezalatt? A kamatok és egyéb rárakódott költségek miatt kétszeresére-háromszorosára emelkedik az eredeti összeg. Nem véletlen, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a fogyasztói panaszok alapján ajánlást adott ki a követeléskezelők számára.
Említhetném a fokozatosság elvének be nem tartását. A lefoglalt ingatlant csak abban az esetben lehetne értékesíteni, ha másképpen nem lehet a tartozást behajtani, vagy aránytalanul hosszú idő múlva elégíthető ki. Ez az aránytalanul hosszú idő nincs definiálva, és ezért bizony sok esetben az ingatlannal fizet az adós. A végrehajtási díjak igen magasak, 5-8-10 százalékosak, ezeket is csökkenteni kell. Az inkasszóra vonatkozó szabályokat nem tartják be, és ezért az adós megélhetése is veszélybe kerül. Mindezekkel kapcsolatban ismét szeretném kimondani: a törvényhozók és a kormány felelőssége, hogy a szegények, a bajbajutottak megsegítésére törvénymódosítást és rendeletmódosítást végezzenek. Ez a mi felelősségünk, ezzel tartozunk a nehéz helyzetbe került magyar családoknak.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
