RÓNASZÉKINÉ KERESZTES MONIKA
RÓNASZÉKINÉ KERESZTES MONIKA
RÓNASZÉKINÉ KERESZTES MONIKA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. 2005-ben az Országgyűlés felismerte szükségességét, majd szinte egyhangú döntéssel fogadta el a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvényjavaslatot.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a társadalom állapotának egyfajta jelzőrendszere az önkéntesek számának alakulása, hiszen közös ügyeink önkéntes szolgálata egyfajta gondolkodásbeli fejlettségi szintet, jót tenni akarást feltételez. A nonprofit szervezeteknél önkéntes munkát végzők számát a KSH 1995-től tartja nyilván, a legfrissebb, 2010-es adatok szerint a szűkebb értelemben vett önkéntesek száma a felnőtt népesség 4,1 százalékát teszi ki.
A legfrissebb KSH-adatok 2011-es mérése alapján kiegészítésként készült vizsgálat szerint - amely az önkéntes munkában az adott háztartásban együtt nem élő családtagoknak nyújtott segítséget is beszámította - az önkéntes munkát végzők száma a felnőtt népesség mintegy 30 százalékát teszi ki.
De mit is értünk önkéntesség alatt? Az önkéntesség fogalma, más néven voluntarizmus azt jelenti, hogy külső ráhatás nélkül, saját belső indíttatásból vállalunk és teszünk valamit. A kifejezés a latin voluntarius szóból ered, ami hajlandót jelent.
Nagyon fontos eleme az önkéntességnek a tudatos választás, azaz tudatosan melléállunk valamilyen számunkra is fontos ügynek. Az önkéntesség alapvető kritériumát az önkéntesség nemzetközi évének alkalmából 2001-ben kiadott ENSZ-dekrétum alapján határozhatjuk meg. Eszerint az önkéntes tevékenységet a személy szabad akaratból, nem anyagi ellenszolgáltatásért végzi, az önkéntes tevékenység más személy vagy a társadalom hasznára irányul. Az ENSZ működési feltételként határozza meg, hogy az önkéntes tevékenységnek szervezett keretek között kell folynia, vagyis magánszemélyek egymás közti önkéntes tevékenységét, segítségnyújtását nem veheti számításba. Emellett fontos szempont, hogy az önkéntes munka nem helyettesítheti a hivatásszerű, fizetett munkalehetőségeket, de hozzáadott értéket nyújt a társadalom számára.
Zárójelben szeretném megjegyezni - hosszú évek tapasztalatai alapján -, hogy a másokért vagy másokért is végzett önzetlen munkának komoly gyakorlati terepe a család. Több gyermeket nevelő vagy több generáció együttélését koordináló családban kicsi kortól természetesen alakul ki a segítési hajlandóság, ezért - mint oly sok területen - az önkéntesség sikerességének kérdésével is összefügg a családpolitika.
A jelen törvényalkotásnál azonban az államnak elsősorban a szervezett keretek közötti tevékenységvállalással kell foglalkoznia, és törekednie kell ezek elősegítésére. Ebben az új, önálló jogviszonyban az önkénteseknek a leglényegesebb vonatkozásokban a munkavállalókhoz hasonló védelemben kell részesülniük. Az önkéntes által kapott költségtérítés jellegű juttatások pedig adó- és járulékmentesek kell hogy legyenek. Éppen ezért különös körültekintéssel kell eljárni az alanyi és az ellátható tevékenységi kör pontos meghatározásánál és az ellenőrzés feltételeinek megteremtésénél, ezzel is minimalizálva a jogviszony teremtette lehetőségekkel történő esetleges visszaéléseket.
Az előttünk fekvő törvényjavaslat a 2005 óta bekövetkezett változásokat veszi figyelembe, nem utolsósorban azon észrevételek mentén, amelyeket maguk az érintettek tettek, vagyis a civilek javaslatai alapján kerültek a módosítások átvezetésre. A cél azonban változatlan: minél többen érezzék hazánkban az önkéntesség jelentőségét, társadalmi hatását. Az önkéntes tevékenységek ugyanis fejlesztik a szociális készségeket és kompetenciákat, segítik a társadalmi szolidaritást, valamint sokoldalú tapasztalatot nyújtanak.
Fontos, hogy ez a tapasztalatszerzés már fiatal korban jelentkezzen, ezért tartom rendkívül hasznosnak a már korábban említett önzetlen segítségre nevelő családi élet mellett az iskolai közösségi szolgálat intézményének bevezetését is. Egyúttal azonban fontos megjegyezni, hogy az iskolai szolgálat jogi értelemben nem önkéntes tevékenység, ahogy a törvényjavaslat szigorúan el is határolja a két fogalmat. De az effajta nevelés minden fiatal magyar állampolgár esetében felelősen gondolkodó, a közösségért akarni és tudni tevő potenciális önkéntessé válás lehetőségét hordozza magában.
Megjegyezném, hogy a kormány a nemzeti önkéntes stratégia elemeit és a végrehajtáshoz kapcsolódó középtávú feladatokat az 1068/2012-es számú határozatban rögzítette. Az abban megfogalmazottakkal, így például az önkéntesség oktatásával és népszerűsítésével vagy a nyilvántartott szervezetek adatbázisainak fejlesztésével csak azonosulni lehet, s jelen javaslat is pontosan ezt a célt szolgálja.
Végezetül engedjék meg, hogy Nemzeti hitvallásunkból idézzek, amely így szól: összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet. Vállaljuk, hogy a közösség erejének és minden ember becsületének alapja a munka, az emberi szellem teljesítménye. Valljuk az elesettek és szegények segítésének kötelezettségét.
Ennek szellemében szeretném én is ezúton megköszönni a hazánkban akár e percben is helytálló áldozatos önkéntesek munkáját akár a belvízi gátakon, az elmúlt időszakban a hókatasztrófák esetén, de akár a gyermekkórházakban is. A közösség erejében való hit, az elesettek megsegítésére való törekvés az önkéntesség alapja, ami Magyarország felemelkedésének is egyik fő záloga.
Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypárti padsorokban és a Jobbik soraiban.)
