ZAKÓ LÁSZLÓ
ZAKÓ LÁSZLÓ
ZAKÓ LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm, elnök úr a lehetőséget. Tisztelt Képviselőtársaim! Én ebben az ülésteremben valamikor - a jegyzőkönyv bizonyítja - Babák képviselőtársamat már energiavámpírnak tituláltam, és ezt a véleményemet a mai napig fenntartom. Tehát amit most művelt: egységnyi idő alatt ennyi sületlenséget ez a Ház nem hallott, mint amit az ő szájából hallottunk. A Selmecbányán, Sopronban és Miskolcon végzett bányamérnökök, akik már nem élnek, azok forognak a sírjukban, az idősebb korosztály pedig - nem tudom, van-e tévéközvetítés - a távirányítót tördeli szét most a fotelben a kezükben, ahogy hallgatták Babák Mihály képviselőtársamat.
Elárulom, hogy most hárombéli minőségemben is kértem szót: bányamérnök vagyok, a diplomamunkámat a folyadékos kőzetrepesztésből írtam, amúgy pedig több mint hat évet dolgoztam egy csodaszép dunántúli termálfürdőben, és több oldalról látom a kérdést, és szeretném több oldalról megvilágítani.
Elképesztő - hogyha kérhetném, ne mondjon olyat, ami az emberek fülében rögzül -, miszerint lehetetlen, képtelenség visszanyomni a vizet a rétegbe. Lehet, csak nehezen, esetleg drágán, de lehet - ez az egyik. Az a példája, amit mondott, hogy a központi fűtésnél a víz csak közvetíti a meleget, annak kapcsán önnek sem jutna eszébe otthon a radiátorból a vizet az udvarba kiengedni, és mindig hideg vízzel felmelegíteni az éppen bejövő ági vizet azért, hogy tízszer annyi gázszámlát fizessen azért, mert elfolyatja a vizet. Ez pazarlás, ami folyik az országban. A felszabadító szovjet csapatok katonái is belelőttek a több száz literes hordóba azért, hogy három litert kiigyanak, és elfolyatták a teljes borkészletet. Körülbelül ez a szinonimája annak, ami most folyik termálvíz-hasznosítás terén.
Először is, nincs egy éve annak, hogy ebben az ülésteremben végigtárgyaltuk a kérdést, teljesen más aspektusban, amivel most szembemennek. Több kérdés elhangzott, képviselő asszony feltette magának a kérdést: mi történt azóta, milyen lobbiérdekek dobták ki a hálójukat a kormány törvényalkotóira? Elárulom: választások közelednek, és a választások miatt most keblükre akarják ölelni azokat, akiknek kedvezményezni szeretnének. Csak ez egy halálos ölelés, amit most gesztusként gyakorolnak a mezőgazdaságban élők irányába, akik a termálvizet hőhasznosításra használják, mert ha nem is az ő idejükben, de a gyermekeik vagy unokáik idejében nem lesz ilyen, mert alacsony hőmérsékletű vizet fognak tudni maximum kiszedni a rétegből, ha ez így megy tovább. Ez olyan, mintha a brazíliai őserdőt most elkezdenék kivágni az erdő szélén. Hozzáteszem, ez elég jó példa, mert már ott is kimutathatóan nagy az erdőritkulás és erdőfogyás. A nagyból nehezen vesszük észre a kicsi fogyás általi, lassú eltűnést. Itt tipikusan erről az esetről van szó.
Nem megyek szembe a mezőgazdasági termelőkkel sem, mert még egyszer mondom, nincs egy éve, hogy elmondtam, hogy a szentesi Árpád-Agrár Zrt.-ben az a húsz termálkút, amivel éves szinten 22 millió köbméter gázt váltanak ki, az 23 ezer tonna szén-dioxid meg nem termelődésével jár - hogy így fejezzem ki magam -, tehát a környezet védelmét ez a része szolgálja. Csak számoljunk azzal a vízzel is, ami elmegy vagy tavakban hűl, és valahová elfolyik. Ezt hosszú távon nem lehet vinni. Ráadásul, és itt kell hogy elmondjam: a törvényjavaslatban egy bekezdésben két mondat van, és ez a két mondat egymással pont ellentétes értelmű. A termálvizek felhasználásánál előnyben kell részesíteni a gyógyászati, illetve gyógyüdülési használatot - pont.
A következő mondat, amiről az egész napi vita folyik, hogy a visszatáplálásra kell amúgy kérelmet beadni. Hát pont az elsődleges, az úgynevezett prioritást élvező cél sérül a második mondattal, mert nagyon sok milliárdos beruházásról beszélhetünk egységenként, létesítményenként, gyógyfürdőkként, amelyek esetleg veszélybe kerülnek, mert a termálvíz-utánpótlásuk kerül veszélybe. Arról senki nem szólt, hogy ezeknek a termálvízkutaknak egyrészt érdekes módon nő a hőmérséklete, egyre mélyebb rétegből jön a víz, egyre melegebb, a nyomás ugyanakkor csökken. Hát hogyne lehetne visszasajtolni a vizet?! Amikor Algyőn, olajkutaknál dolgoztam, fúrtunk olaj-, gázkutat, vízkutat a térségben, és csak Algyőn több száz vízvisszasajtoló kút biztosította a mellette lévő olajkút rétegnyomását, és így tudták ezt a körforgást fenntartani.
Még egyszer mondom: vízvisszasajtolás lehet, megy, ez nem lehetetlen, csak pénzbe kerül. Arról kellene inkább beszélni, amit elmondtam a tavalyi vitában is, hogy az állam milyen módon tudná kivenni a részét ennek a támogatásából. Mert az a vízkészletjárulék, amit fizetnek a vízkitermelés után, illetve különböző gazdasági szorzókkal ezt még meg is drágítják, ezt az összeget és az elfolyó vizet, amiről beszélünk, ezt kell szembeállítani a vízbesajtolás költségével.
(13.30)
Na már most, azok a kutanként esetleg 20-25 kilowattos szivattyúk, amelyek ezt, ha menne a dolog, biztosítani tudnák, akkor az ugyanennyi vízre fordított költség már erősen, sőt nagyon jól összemérhető a kitermelés költségével. És akkor már a rétegnyomás felől is egy fokkal nyugodtabbak lehetünk. Az tény, hogy egy repedezett mészkőtárolóban a kitermelt víznek nagyon nagy hányadát, 70-80 százalékát vissza lehet nyomni, a homok jobban összezár, ott nehezebben, de még egyszer mondom, nem lehetetlen. Erre évtizedes, hosszú évtizedes gyakorlat van. Babák képviselő úr kimenekült az ülésteremből, nem tudok a szemébe nézni, hogy erre valamit mondjon. Ennek megvan a gyakorlata.
Hogy ezt lefordítsam a számok nyelvére is, egy napi ezer köbmétert termelő vízkútnak a fűtési szezonban, ami ősztől késő tavaszig tart, 200-220 nap, 7 millió forint az előbbi hozam alapján a vízkészletjárulékkal és egyéb szorzókkal a költsége, a vízbesajtolás meg 5-6 millió forint. Tehát itt ilyen összegekről van szó. Valóban, egy ilyen vízbesajtoló kút 100-150-200 millió forint, na ezeket kellene az államnak támogatni, jól felfogott érdeke is ezt kívánja. Ráadásul a mezőgazdasági termelők, akiket, még egyszer mondom és háromszor aláhúzva, támogatunk, az ő üzleti érdekeik sem szenvednének csorbát, mert biztosan számíthatnak a fóliasátras termelésre, mi, fogyasztók pedig nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy magyar terméket vásárolunk.
Csak nagyon apró betűkkel zárójelbe teszem, hogy azért szeretnénk az alacsony fűtési költségek nyomán az alacsonyabb élelmiszerárakkal valahol találkozni, de ebbe az irányba most ne menjünk el, ott egyéb más terhek is rakódnak rájuk. Sajnáljuk is őket, de valahogy úgy tekintünk erre a fűtési célra használt vagy energetikai célra használt vízkivételre, hogy az egy örök forrás, ez alattunk van, ez a mienk, ez mindig csak jön, jön, jön. Hozzáteszem, ha melegszik a víz, akkor inkább féljünk, mint nyugodjunk meg, hogy egyre forróbb az a víz, mert más tényezők is vannak még ott, amiket az előbb elmondtam, nyomás és hozam.
De ne csukjuk be a szemünket azért most a téma fölött, mert 2013 áprilisát írjuk, egy év múlva választások vannak, és szembemenve a tavalyi állásponttal, most hirtelen, lehet, hogy az időközi választásokon rosszabb eredményt értek el valahol az Alföldön, és akkor most gyorsan ugorjunk rá egy rétegre, akik most esetleg nem a nyugdíjasok, hanem a fóliások. Kicsit kisarkítva mondtam a dolgot, de ez a lényeg. Ez az “élj a mának”, “carpe diem” szemlélet a termálvíz-hasznosítás kapcsán nem járható út. Ez ellen tiltakozunk, és ezért is mondtuk azt, hogy nem tudjuk támogatni.
Ami pedig Turi-Kovács Béla úr felvetését illeti, hogy kezdjünk el ezzel tudományos munkát végezni, hát olyan nyitott kapukat dönget, hogy az elképesztő. Kútkönyvekből toronyházirattárat lehetne megtölteni, annyi feldolgozott van ebben az országban. Az országot szitává fúrták már az elmúlt hosszú-hosszú évtizedek alatt, mindenről van mérés, jegyzőkönyv, labor, felvétel, geofizikai szelvények - minden utolérhető. Sőt, még azt sem mondom, hogy föl kell dolgozni, még föl is vannak dolgozva. Csak ezeket elő kellene szedni, és nem szégyellni, hogy szakmában jártas, ott megőszült emberek véleményét kérjük ki. Nem politológusképzés terméke a geológusmérnök, a geológus, a bányamérnök, hanem nagyon komoly szakmai tanulmányokat folytattak.
Elnézést, ha valakit ezzel megbántok, de egy politikus se akarjon pápább lenni a pápánál, és majd megmondja, hogy mi a jó. Ennek a szakmának évszázados múltja van. Bátorkodjanak önök is, kormányoldali képviselők, belelapozni a szakmai anyagba, vagy a tisztelt kormány is, és ennek tükrében jöjjenek elő az előterjesztéssel, és ne ilyen populista, holmi választási százalékjavulást váró hátsó szándékkal nyújtsák be ezeket a javaslatokat.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
