DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Szeretném előrevetni azt, hogy az MSZP támogat minden olyan javaslatot, ami az emberi méltóság védelmét szolgálja, legyen az akár egy embernek az emberi méltósága, vagy legyen szó akár több ember vagy egy embercsoport emberi méltóságáról.
A gondolatokat, amelyeket az államtitkár úr a diktatúrákkal kapcsolatban megfogalmazott, nem ismételném, azért nem, mert maradéktalanul egyetértek vele. Amióta bűncselekmény az önkényuralmi jelképek használata, tehát büntetendő, azóta támogatjuk a Btk.-ban felsorolt önkényuralmi jelképek használatának büntetendőségét. Örülök annak, tisztelt Országgyűlés, hogy ebben a kérdésben az ellenzék és a kormánypártok között egyetértés mutatkozik. Remélem, így lesz ez a jövőben is.
Érdemes azonban, ahogyan államtitkár úr is tette, egy picit elidőzni, nem nagyon hosszú időre, de egy kicsit mindenképpen az előzményeknél. A mai hatályos szabályozás, amely talán még három hétig része a büntető törvénykönyvnek, egy általános tiltást fogalmaz meg. Nagyon sokan, büntetőjogászok, szakemberek, de egyébként a politikai élet szereplői is megfogalmazták azt a véleményüket, hogy a törvényi tényállás nem jó, rosszul alkalmazható és kontraproduktív.
(10.20)
Én is ezen a véleményen vagyok, hiszen ha egy törvényi tényállás lehetővé teszi annak a cselekménynek a büntethetőségét - ezt a példát szokás emlegetni, de teljes joggal -, hogy ha egy ismert sörmárkát valaki az utcán fogyaszt, vagy mondjuk egy presszónak a teraszán, és ezzel megvalósítja ezt a tényállást, azt gondolom, az nem helyes, azzal a tényállással valami probléma van.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata - ahogy erre több fölszólaló is utalt ma már - valóban ellentmondásos, hiszen azokat az érveket, amelyeket megfogalmaztak a közösség elleni izgatás egyes módosításaival kapcsolatban, 1996-tól volt négy vagy öt ilyen alkotmánybírósági határozat, azokkal gyakorlatilag szöges ellentétben áll az az érvrendszer, amelyet az önkényuralmi jelképek használatával megfogalmaztak. Ha úgy tetszik, az Alkotmánybíróság most ebben a határozatában egy picit konzekvensebbé tette a saját gyakorlatát, nem a közösség elleni izgatásra vonatkozó érvrendszert igazította az önkényuralmi jelképekkel kapcsolatban megfogalmazott érvrendszerhez, hanem fordítva történt ez.
De azt gondolom, hogy ennek túl nagy jelentősége ma már nincsen, hiszen az alkotmány egyrészt alaptörvénnyé változott - zárójelben: sajnos -, másrészt pedig a negyedik alaptörvény-módosítás egyrészt lényegesen szélesebb körben engedi meg a tiltását az egyes véleménynyilvánítási formáknak abból az okból kifolyólag, hogy az emberi méltóságot meg lehessen hatékonyan óvni, másrészt pedig - megint csak mondom: sajnos - hatályon kívül helyezte gyakorlatilag az összes eddigi alkotmánybírósági határozatot, így aztán az a jövőben nem fogja kötni a testületet. Másrészt volt két olyan ügy, Vajnai Attila ügye Magyarországgal szemben, illetve Fratanolo János ügye szintén Magyarországgal szemben, ahol a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság marasztalta el hazánkat azért, mert egy ilyen jelkép viseléséért elítélték a keresetet benyújtókat. A strasbourgi bíróság azt mondta, hogy egyes esetekben az ilyen jelkép használata a politikai véleménynyilvánításnak része lehet.
Mi ekkor tettünk egy módosító javaslatot arra, hogy hogyan lehetne úgy szabályozni ezt a kérdést, hogy a tiltás megmaradjon, de az megfeleljen nemcsak a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatának, hanem a strasbourgi esetjognak is. Mi azt javasoltuk, hogy alkossunk egy célzatos bűncselekményt, azaz ha valaki abból a célból használja ezeket a jelképeket, az önkényuralmi jelképeket, hogy más emberi méltóságát megsértse, akkor váljon büntetendővé ez a cselekmény, az elkövetési magatartás, illetve a másik verzió szerint, ha alkalmas arra a cselekménye, hogy más emberi méltóságát megsértse, ebben az esetben váljon bűncselekménnyé.
Önök azonban - és itt volt talán ebben a témában az egyetlen ellentét közöttünk - benyújtottak egy határozati javaslatot, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, amelyben azt javasolták, hogy a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság ítéletének ne tegyen eleget Magyarország. Volt, aki kulturáltabb formában fogalmazta meg ezt a közéletben, ez Navracsics miniszter úr volt, Kövér László házelnök úr a maga szokásos, kicsit bárdolatlan stílusában hülyézte vagy idiótázta le - már nem emlékszem pontosan, melyik volt - a strasbourgi bírákat. Mindenesetre a lényeg az volt, hogy akkor még elzárkóztak minden módosítástól.
Örülök annak, hogy az Alkotmánybíróság határozata egy ilyen helyzetet teremtett, amikor végre ezt a kérdést rendezni tudjuk. Éppen ezért állok egy picit értetlenül a beterjesztett javaslat felett. Ez ugyanis az én meglátásom szerint szükségtelen módon szűkíti le a büntetendő magatartások körét. Tehát - hogy egyszerűen fogalmazzak - szeretnénk, ha egy kicsit szélesebb körben válna büntethetővé az önkényuralmi jelképek használata, mint ahogy egyébként ezt a beterjesztett módosító javaslat tartalmazza.
Az előzőekből pedig azt gondolom, az következne, hogy ezzel az okfejtéssel a kormánypártoknak is egyet kell érteni, hiszen ha a teljes tiltás mellett álltak ki korábban, akkor nyilván most is az lenne a céljuk, hogy a lehető legkevésbé kapjon bárki kibúvót az ilyen jellegű magatartások alól. Csak akkor lehetne ugyanis a beterjesztett törvényjavaslat alapján büntetni az önkényuralmi jelképek használatát, ha az a köznyugalom megzavarására alkalmas módon történik. Ezt pedig nem írja felül - és itt szeretnék arra reagálni, amit államtitkár úr még a bizottsági ülésen elmondott -, szóval ezt nem írja felül az a beszúrt mondat, hogy “különösen az emberi méltóságot vagy a kegyeleti jogot sértő módon követik el”. Ez azt jelenti, hogy akkor büntetendő, ha a köznyugalom megsértésére alkalmas a cselekmény vagy - és itt a “különösen”-t emelném ki, illetve ezt a fél mondatot, hogy én hogyan értelmezem - akkor, ha a köznyugalom megsértésére alkalmas elkövetési magatartást egyúttal az emberi méltóságot sértő vagy kegyeleti jogot sértő módon követik el.
Ez tehát nem egy vagylagos vagy alternatív tényállási elem, hanem a köznyugalom megzavarására alkalmas elkövetési mód mindig bizonyítandó lesz, akár az emberi méltóságot sértő módon követik el, akár nem így, de mindenképpen ez a tényállási elem bizonyítandó lesz. Egy példával hadd illusztráljam ezt, hogy érthetőbb legyen! Ha fölfestenek, mondjuk, egy horogkeresztet a zsinagóga falára, mondjuk éjjel (Közbeszólások, zaj.), akkor ez nem lesz bűncselekmény; mert én úgy ítélem meg, hogy elég nehezen bizonyítható, hogy egy ilyen magatartás a köznyugalmat veszélyezteti. Márpedig a veszélyeztetésnek a lehetőségét bizonyítani kell, az arra való alkalmasságot bizonyítani kell. Egy biztos, hogy az emberi méltóságot sérteni fogja, de a köznyugalmat nem fogja veszélyeztetni. Azt gondolom tehát, hogy másként kellene hozzáállni ehhez a kérdéshez.
De ha még ez nem is lenne elég egyértelmű - már az általam elővezetett okfejtés -, akkor azt gondolom, hogy nagyon sokatmondó az, hogy hol helyezték el ezt a bűncselekményt. Önök a közrend és köznyugalom elleni bűncselekmények fejezetén belül helyezték el a büntető törvénykönyvben. Márpedig én azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ennek a bűncselekménynek a jogi tárgya, azaz a védendő társadalmi érdek nem a közrend, hanem a becsület és az emberi méltóság. Nem a zavargásoktól kell tehát tartani, amikor az önkényuralmi jelképeket használják, hanem az emberi méltóság vagy a kegyeleti jogok megsértésétől, ahogy egyébként államtitkár úr más vonatkozásban erre - helyesen - rámutatott. Ezért a mi megítélésünk szerint más fejezetbe kellene ezt a bűncselekményt elhelyezni, oda, ahol a bűncselekmények jogi tárgya, az emberi méltóság és a becsület, oda, ahol például a rágalmazás vagy például a becsületsértés található.
A mi javaslatunk tehát - amelyet egyébként módosító javaslat formájában be is terjesztettünk a Ház elé - arra irányul, hogy először is a fejezetet megváltoztatva máshol helyezzük el a bűncselekményt, evvel is utalva arra, hogy mit tekintünk a védendő jogi tárgynak, mit tekintünk a védendő társadalmi érdeknek, másrészt pedig az “alkalmas arra” fordulatot megtarthatjuk, csak azt ne a közrend megsértésére vonatkoztassuk, hanem az emberi méltóság megsértésére. Azaz alkalmas arra, hogy más vagy mások emberi méltóságát megsértse - ilyen módon használja az önkényuralmi jelképet.
De még egyszer szeretném mondani és kiemelni, hogy természetesen más megoldás iránt is nyitottak vagyunk. Én egy ilyet tudok még mondani, azt, amikor valaki célzatosan követi el abból a célból, hogy emberi méltóságot sértsen vele. Természetesen ilyenkor felmerül a kérdés, hogy miként bizonyítható az emberi méltóságnak a megsértése, éppen ezért én azt gondolom, hogy az “alkalmas arra” fordulat egy szerencsésebb megfogalmazás lenne, és szerintem a magyar alkotmányosság szabályainak és a strasbourgi esetjognak is éppúgy megfelelne.
(10.30)
Amit még szeretnék kiemelni, hogy nemcsak a jogi tárggyal van probléma, hanem szerintem az alkalmazhatósággal is gond lesz. Ugyanis emlékezzenek arra tisztelt képviselőtársaim, hogy az a bűncselekmény, amelyik tulajdonképpen hasonló ehhez, hiszen most hasonlatossá akarják hozzá tenni, és szintén a közrend, közbiztonság elleni bűncselekmények körében helyezte el a jogalkotó annak idején, a közösség elleni izgatásról, az uszításról beszélek, gyakorlatilag ma alkalmazhatatlan tényállás. Nem nagyon tudok arról, hogy bár igen sok, mondjuk úgy, a köznyelv szerint uszító vagy emberi méltóságot sértő kijelentés hangzott el az elmúlt időszakban, ki-ki megítélése szerint, hogy ki mondta ezt és milyen módon, de egyetlenegy ítéletről nem tudok, ahol közösség elleni izgatásért valakit elítéltek volna. Vagy ha van ilyen, mindenesetre nagyon kevés. Olyat azonban igen, ahol próbálkoztak ilyen irányú feljelentéssel, de nem vezetett eredményre az eljárás. Vagy megszüntették, vagy meg sem indították.
Ugyanez lesz a probléma ezzel a bűncselekménnyel is. Ha azt kell bizonyítania a hatóságnak, hogy egy önkényuralmi jelkép használata alkalmas arra, hogy a közrendet veszélyeztesse, nem tudom, hogy mikor fog a bíróság ebben jogerős marasztaló ítéletet hozni, én úgy ítélem meg, hogy szinte soha. De természetesen, ha így marad, majd meglátjuk. Bár bízom benne, hogy a kifejezetten, és itt hangsúlyoznám, hogy mindenféle politikai célzatot nélkülöző, szakmai jellegű előterjesztésünket a kormány valóban meg fogja fontolni.
Szeretném mondani még egyszer és kiemelni azt, hogy egy picit lehet bátrabb a kormány egészen nyugodtan. Hiszen az önök által hozott negyedik alkotmánymódosítás vagy alaptörvény-módosítás lényegesen kiszélesítette annak lehetőségét, hogy milyen módon lehet közösségek emberi méltóságát megvédeni. Tehát a korábbi gyakorlat, még egyszer mondom, nem kell hogy önöket befolyásolja, amikor ezt a szabályozást megalkotják.
Végül, tisztelt Országgyűlés, megfontolandónak tartok egy lényegesen átfogóbb szabályozást is, és itt egy picit már távolabb, de nem nagyon távol lépünk az előterjesztéstől. Ugyanis, ha belátjuk azt, és a szavak szintjén, úgy látom, a kormánypártok is belátják, annak ellenére, hogy az előterjesztés nem feltétlenül ezt tükrözi, de azt gondolom, a kormánypártok szándéka mindenképpen kimutathatóan ez, hogy az emberi méltóságot sértő cselekményeket szankcionáljuk, kövessék el azt bármilyen módon és bárkik, nem lenne-e érdemes megfontolni azt, hogy a közösségek emberi méltóságát sértő vagy veszélyeztető cselekményeket egy paragrafusba, egy törvényi tényállásba foglaljuk? Ugyanis meglátásom szerint kevés különbség van aközött, hogy valaki szavakkal sért emberi méltóságot, tettekkel sért emberi méltóságot vagy jelképhasználattal sért emberi méltóságot.
Természetesen egy ilyen tényálláson belül külön nevesíteni lehetne, sőt meglátásom szerint kellene is azt, hogy az önkényuralmi jelképek használata ilyennek minősül. De úgy hiszem, hogy ez az az általános tényállás, amely teljes körű védelmet tudna nyújtani a közösségek emberi méltóságának hatékony képviseletéhez. Ugyanis csak egy példával hadd illusztráljam: vegyük a becsületsértést alapul. Ha nem lenne ez a tényállás, ami a specialitás elve miatt természetesen ilyenkor előtérbe kerül és ez alkalmazandó, de tegyük föl, hogy ez nem része a Btk.-nak, akkor, ha valaki önkényuralmi jelkép használatával sért meg egy konkrét embert, akkor az az én értelmezésem szerint, és szerintem nem nagyon lehet ezt másként értelmezni, becsületsértést valósítana meg. Tehát a becsületsértést olyan módon teszi, hogy ahhoz, mondjuk, önkényuralmi jelképet használ.
Ennek analógiájára mondom én azt, hogy meg lehetne tenni ugyanezt a közösségek emberi méltósága érdekében is. Magyarán szólva, teljesen mindegy, hogy szóval vagy jelképpel sérti az emberi méltóságot, mindenképpen bűncselekménynek minősüljön. Én tehát egy ilyen törvényi tényállás megalkotására tennék elsősorban javaslatot, ami természetesen módosító javaslattal nem kezelhető, mert meglátásom szerint az házszabályellenes lenne. Viszont, ha a kormánypártok elgondolkodnának azon, hogy egy ilyen tényállás célravezető, akkor akár ennek a hatálybalépése után gyorsan, akár ehelyett elő lehetne terjeszteni egy önálló képviselői indítványt, amiben ez a megoldás szerepel.
Az utolsó gondolatkör, hogy a jogalkotónak mennyire kell pontosan meghatározni a tiltandó magatartások körét. Természetesen a jogalkotásban két nagyon fontos alapelv létezik. Az egyik, hogy egyértelmű megfogalmazással éljen a jogalkotó, mert az Alkotmánybíróság álláspontja és gyakorlata szerint is, ha nem konkrétan és jól beazonosítható jogfogalmakkal dolgozik, akkor a nehezen értelmezhetőség vagy a kétértelműség alkotmányellenességet keletkeztethet. Másrészt azonban a büntető jogszabálynak el kell érnie egy bizonyos absztrakciós szintet, hiszen ha minden magatartást vagy bűncselekményt egészen pontosan akarnánk megfogalmazni, akkor eljutnánk oda, ahová Poroszország eljutott 200-300 évvel ezelőtt, amikor 17 ezer paragrafusból álló törvénykönyvet fogadott el, minden magatartást megpróbált pontosan leírni, és a hatálybalépés másnapján történt valami, ami olyan magatartás volt, ami nincs benne a törvénykönyvben. Azt gondolom, ez értelemszerűen egy téves út volt.
Éppen ezért, ezt a két dolgot szem előtt tartva érdemes olyan jogfogalmakat használni, amelyek már a Btk. részei, és könnyen alkalmazhatóak a bíróságok számára és könnyen értelmezhetőek is a jogkereső állampolgárok számára. Ugyanakkor a bíróságnak egész egyszerűen a hatalommegosztás elvét is figyelembe véve meg kell hagyni a mérlegelési jogot és a joggyakorlat kialakításának lehetőségét. Ugyanúgy, ahogy ezt a becsületsértés esetén megtette a jogalkotó. Ott annyit mondott, hogy a becsület csorbítására alkalmas, mondjuk, kijelentést tesz. Az, hogy mi alkalmas a becsület csorbítására, egyedi ügyekben eldönti a bíróság, és ebből az idők folyamán szépen kialakul egy gyakorlat, ami itt is kialakulna, ha a jogalkotó ilyen módon fogalmazná meg a törvényi tényállást.
Tehát, tisztelt Országgyűlés, azt tudom mondani, hogy az előterjesztés céljával maximálisan egyetértünk, egyetlen javaslatunk van, hogy szakmai szempontból gondolják át javaslatainkat annak okán, hogy valóban egy alkalmazható és a megfogalmazott cél elérésére alkalmas törvényi tényállást tudjon elfogadni az Országgyűlés.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
