DR. VEJKEY IMRE
DR. VEJKEY IMRE
DR. VEJKEY IMRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy John Fitzgerald Kennedy gondolatával kezdjem vezérszónoki felszólalásomat. 1956. október 23-a az a nap, amely örökre beírta magát a szabad emberek és nemzetek krónikájába. Ez a nap a bátorság, az öntudat és a győzelem napja volt. Nem volt egyetlen olyan nap a világtörténelem kezdete óta, amely világosabban bizonyította volna, hogy az ember szent küldetése az, hogy szabad legyen, akármennyi akadályt is kell legyőznie hozzá, akármennyi áldozatot is kell hozzá tennie.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A XX. század ordas eszméire alapított nemzetiszocialista és kommunista diktatúra uralma alatt elkövetett emberiesség elleni, embertelen és az emberi méltóságot is sértő bűnök mély és fájdalmas sebeket ejtettek honfitársainkon, ezért a két totális diktatúra szimbólumai hazánkban még ma is irritálóak, nemcsak az áldozatok és hozzátartozóik, hanem minden jóérzésű ember számára.
(10.40)
A fentiek okán a totális diktatúrák jelképei tiltásának feloldása Magyarországon mindaddig nem időszerű, míg hazánkban akár egyetlen olyan ember is él, akit az ilyen diktatúrák jelképeit viselők kínoztak meg. Historia est magistra vitae - a történelem az élet tanítómestere. Másképp fogalmazva: a történelem arról szól, hogy mit tudunk tanulni belőle. Azért a XX. század legborzasztóbb időszakai nem veszhetnek a feledés homályába. Mindezek felismerése okán Magyarországon 2000-ben - az első Orbán-kormány idején, vagyis alig tíz évvel a rendszerváltoztatást követően - már bevezetésre került mindkét totális diktatúra áldozatainak az emléknapja.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A fenti tények ismeretében kérdésként merül fel, hogy vajon mi a magyarázata annak, hogy a már több mint fél évszázada szabad Nyugat-Európában csak bennünket követően került sor emléknap állítására, és akkor is csak részlegesen, ugyanis a nemzetiszocializmus áldozatainak emléknapját bennünket követően bevezették, de a nemzetközi szocializmus, vagyis a kommunizmus áldozatainak emléknapját még mind a mai napig nem ismerik el, ezért nem vezették be. Márai úgy fogalmazott, miszerint Hitler soha nem léphetett volna fel a világ színpadára, ha nem előzi meg őt Lenin és Sztálin. Ha a két emberellenes totális diktatúrát összehasonlítjuk, megállapíthatjuk, hogy mindkettő sárba tiporta az emberi méltóságot: az egyik faji alapon üldözött, a másik pedig osztályalapon rekesztette ki az embereket a közösségből. Mindkét totális diktatúra a kollektív felelősség elve alapján állt, és nem az európai normák szerinti egyéni felelősségen. Ideológiailag tehát mindkét diktatúrának közös célja volt - lerombolni a régi rendszert Európában -, ezért nem csoda, hogy a második világháborút a két totális diktatúra együtt robbantotta ki.
Lengyelország közös lerohanása mögött a német birodalmi kormány és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormánya közötti, 1939. augusztus 23-án aláírt és titkos záradékkal ellátott, úgynevezett Molotov-Ribbentrop-paktum állt, amelyben többek között Lengyelország és a balti államok felosztásában is megállapodtak. Ezt követően alig egy hét telt el, és Lengyelország lerohanásával kitört a második világháború. Nyugat-Európának tehát az illúzió és a hallgatás egész rendszerével kellene szembenéznie, ami a mai napig nem történt meg, sőt az ez irányú magyar törekvések inkább irritálják őket. Az EU és a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága nem akarja az önkényuralmi jelképek egy részét a történelem szemétdombjára küldeni, mert a Nyugat nem szenvedte meg a kommunista diktatúrát és a kommunista megszállást.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek után kérdezem: hol marad az emberi jogok iránti elkötelezettség, hol marad a szolidaritás a szenvedőkkel, hol marad az együttérzés az áldozatokkal és hozzátartozóikkal?
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az Alkotmánybíróság 4/2013. számú Ab-határozata rendelkező részében 2013. április 30-ai hatállyal megsemmisítette a még hatályos régi büntető törvénykönyv, az 1978. évi IV. törvény önkényuralmi jelképek használatát tiltó 269/B. §-át. Az Alkotmánybíróság a határozatának indoklásában rögzítette továbbá azt is, miszerint az Ab-határozat megállapításai kiterjednek a 2012. évi C. törvényre, vagyis a hatályba még nem lépett új büntető törvénykönyv 335. §-ára is. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor a véleménynyilvánítás szabadsága korlátozásának legitim céljaként ismerte el a diktatórikus rendszerekkel való azonosulást kifejező nézetek nyilvános megfogalmazását, terjesztését vagy hasonló célzatos magatartások büntetendővé nyilvánítását, mert a XX. század szélsőséges politikai diktatúrához kötődő szimbólumaival összefüggő magatartások egyrészt érzékenyen érintik, illetve sérthetik az emberi méltóságot, másrészt ellentétesek az alaptörvényből levezethető alkotmányos értékrenddel.
A törvényjavaslat az Alkotmánybíróság határozatára és az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlatára figyelemmel határozza meg újra mind a régi, mind az új büntető törvénykönyvben az Alkotmánybíróság által megsemmisített tényállás helyébe lépő új törvényi tényállást. A T/10592. számú törvényjavaslat az Alkotmánybíróság határozatára figyelemmel az önkényuralmi jelképek használatát tiltó rendelkezést úgy módosítja, hogy általános jellegű tiltás helyett az önkényuralmi jelképeknek a köznyugalom megzavarására alkalmas módon való terjesztését, nagy nyilvánosság előtti használatát, illetve közszemlére tételét tiltja meg, azaz a korábbihoz képest szűkebb körben állapítja meg a büntetendő elkövetési magatartások körét.
A Kereszténydemokrata Néppárt támogatja az önkényuralmi jelképek használatának büntetőjogi szankcionálásáról szóló T/10592. számú törvényjavaslatot. Kérem, támogassák önök is.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
