SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy az ön által felvetett kérdés (Gőgös Zoltán: Csak az igazat!) sokkal súlyosabb, mint sok más, egyébként részletesen kitárgyalandó törvényjavaslat, amivel itt az Országgyűlésben találkozunk. A megoldás is sokkal nehezebb, mert tudjuk jól, hogy nem lehet egy törvényt hozni, nem lehet egy intézkedést hozni, amelyben azt a fajta, nevezzük így, agyelszívást, nevezzük így, a nálunk gazdagabb európai országokba való elvándorlást egyszer s mindenkorra meg lehetne oldani. De ha a problémát tekintjük, azt gondolom, abból az érzelmi alapból kell kiindulni, hogy egy ország jövője annyit ér, amennyit a fiatalsága, egy ország elkövetkező 20-30 éve arra építhető, ami a ma még huszonéves, ma még harmincéves fiataloknak a magyarországi boldogulását jelenti.
Ha ebből a szemszögből nézzük a dolgot, ön is említette, azt kell látnunk egyébként, hogy 2004 óta, amióta Magyarország az Európai Unió tagja, és folyamatosan felszámolódtak azok a munkavállalási korlátok, amelyek az Unió alapszabadságához, a munkaerő szabadságához járulnak, megállapítható az, hogy sok magyar fiatal gondolta úgy, alapvetően ideiglenesen, ahogy ön is említette, hogy külföldön próbál szerencsét. Itt azonban azért hangozzék el, hogy ez a folyamat nem egy magyar jelenség, sőt ha a környező országokkal való összehasonlítást megnézzük, Magyarországról az egyik legkisebb, a legalacsonyabb a nyugat-európai országokban való munkavállalásnak a mértéke. Lengyelek milliói, románok milliói dolgoznak Angliában, Spanyolországban, Olaszországban, olyannyira, hogy ott már önálló román nyelvű osztályokat indítanak például, vagy Angliában a katolikus templomok előtt imádkoznak a lengyel hívek, mert nem férnek be.
Azt gondolom tehát, hogy nem egy magyar jelenségről van szó, ugyanakkor nem is szabad azt gondolnunk, hogy mivel nem egy rajtunk kívül álló vagy egy nem csak nálunk jelentkező problémáról van szó, nem kell mit tennünk az ügyben. Ezért is ön is felsorolt jó néhány intézkedést, és a mindenkori kormánynak alapvető kötelessége, hogy minden olyan eszközt, lehetőséget megragadjon, amellyel megpróbálja itthon tartani a fiatalokat. És ahogy ön is említette, ennek van egy gazdasági alapja, és van egy érzelmi alapja is.
A gazdasági alap tekintetében csak felsorolás jelleggel hadd említsem meg a szakképzés átalakításán keresztül, az otthonteremtés, a devizaadósság csapdájából való kimenekülés lehetőségének megteremtését, de jó néhány olyan, közvetlen munkahelyvédő, munkahelyteremtő, a fiatalok számára segítséget nyújtó intézkedés történt, amely pontosan ennek a gazdasági alapjait próbálja megteremteni, mármint annak, hogy a fiatalok itthon maradjanak. Ilyen egyébként a 2012-ben elfogadott munkahelyvédelmi akcióterv, amelynek keretében több tízezer forinttal olcsóbban alkalmazhatók a 25 év alattiak, de ugyanígy megteremtésre került a fiatal vállalkozásokat segítő program 7 milliárdos kerettel, az “Első munkahely” garanciaprogram 2012 júliusában 3,6 és 5 milliárdos kerettel. Ugyanígy a középfokú szakképesítéssel rendelkező fiatalok gyakornokként való foglalkoztatására is külön program indult 8 milliárdos kerettel. A munkanélkülivé válás megelőzését szolgáló programokra is 22, illetve 5 milliárd forinttal lehet pályázni.
De azt gondolom, hogy valóban azon túl, hogy egy kormány gyakorlati lépéseket tud tenni a racionális alap megteremtéséhez, a legfontosabb az, hogy a fiatalok higgyenek abban, hogy ez egy olyan ország, ahol érdemes maradni, higgyenek abban, hogy az a társadalmi szövet, ami a család, a barátok, a különböző szervezetek, amelyek itt tartják érzelmileg a fiatalokat, ezek erősek legyenek. Azt gondolom, hogy az oktatáson, a különböző szervezetek támogatásán keresztül ez ugyancsak elindult, és bízunk benne, hogy eredményt tudunk vele elérni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
