SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! (Lukács Zoltán: Úriember nem szidja azt, aki nincs jelen.) Igen, megpróbálok óvatosan fogalmazni annak tekintetében, hogy próbáljam értékelni a 2010 előtti utolsó, szocialisták által támogatott miniszterelnöknek a működését, ami önmagában már egy alapkérdésre talán választ ad képviselőtársam fölvetéséből, vagyis azt gondolhatná egy laikus, aki kívülről nézi Magyarországot, hogy egy szocialisták által támogatott miniszterelnök, aki már korábban is egyébként részt vett a kormányban, az valamifajta baloldali értékekkel bíró programot hoz az ország számára.
Közgazdaságilag vagy inkább kicsit politológiailag elemezve ezt az időszakot, meg kell állapítani, hogy ez az időszak a klasszikus, ma már a világ legtöbb részén megbukott liberális gazdaságpolitika ámokfutása volt. A liberális gazdaságpolitika ámokfutása nagyon egyszerűen úgy fogalmazható meg, hogy mindent szabad a nemzetközi pénzügyi szektornak, mindent szabad bizonyos nemzetközi gazdasági tevékenységet végző cégeknek, és nagyjából semmit nem szabad az adott ország vállalkozóinak, az adott ország lakosságának. Ebből a felfogásból következett egyébként az, hogy mintegy 1200 milliárd forintos megszorítást, közvetlenül a lakosságot érintő megszorítást vezetett be az utolsó években a Bajnai-kormány, amelyből csak a 13. havi illetmények, nyugdíjak elvételét, a gyes, gyed idejének csökkentését vagy a személyi jövedelemadó emelését említhetnénk.
Ami látszik, hogy természetesen, ha egy kicsit cizelláltabban próbáljuk európai kitekintésben ezt a gazdaságpolitikát értelmezni, akkor azt lehet mondani, hogy vannak országok, gazdag, a történelem folyamán különböző módon nagy vagyont fölhalmozó országok, ahol ez a modell esetleg lehet sikeres is. De az elmúlt húsz évben Magyarország megtanulta, hogy ez a modell Magyarország számára nem hoz mást, csak azt, amit egyébként a Bajnai-kormány itt hagyott 2010 végén: egy végtelenül eladósított, egy versenyképtelen és egy kilátástalan költségvetési helyzetben lévő országra emlékeztető valami romhalmazt hagytak itt számunkra. (Gőgös Zoltán: És most mi van?) Ehhez képest az az út, amin valóban a tanulságot levonva járnunk kell, az az, hogy egy célirányosan a magyar emberek, a magyar vállalkozások, a magyar életfeltételek javítása mellett kiálló és ezért konfliktust is vállalni képes kormányprogramot próbálunk végrehajtani, és ennek az intézkedései egyébként már érezhetők is.
Egyébként, hogy hogyan működik vagy mi várható egy esetleges újbóli kormányzásból, az valóban csak onnan mérhető le, amelyet ma tudunk a meghirdetett esetleges gazdaságpolitikáról, amit ha most nagy általánosságban próbálnánk lemérni, vagyis hogy valaki azt hajtja végre Magyarországon, amit a nagy nemzetközi szervezetek rá helyi helytartóként rábíznak, akkor Magyarország Portugália, Görögország vagy Ciprus útját járná, akik elméletileg mintagyerekei a különböző nemzetközi szervezetek elvárásainak, de teljesen kilátástalan helyzetben vannak. Az adósságuk csak Portugália esetében továbbra is 120 százalék felett van, egyszerűen képtelenek a költségvetési hiányt lefaragni, és az élet nagy unortodoxiája, hogy a különböző nemzetközi szervezetek azok, akik az emberek pénzét például Cipruson úgy, ahogy van, elveszik a bankbetétekből - ne menjünk bele ebbe.
Valóban azt lehet látni, hogy van Magyarországon is sajnos olyan politikai hozzáállás, amelynek az ismert programok szerint Bajnai Gordon volt miniszterelnök az egyik megtestesítője, amelyik azt gondolja, hogy Magyarország útja ugyanez az út, vagyis a nemzetközi szervezetek által diktált feltételek mentén, alapvetően a nemzetközi cégeknek profitot termelő, de ugyanakkor a hazaiak számára semmit nem hozó gazdaságpolitika folytatását vetítik elő. Én ebből azt gondolom, hogy a mostani kormány sem kér tanácsokat, de az emberek sem nagyon, mert tudják, hogy ez az út nem vezet sehova.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
