HEGMANNÉ NEMES SÁRA
HEGMANNÉ NEMES SÁRA
HEGMANNÉ NEMES SÁRA nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Bár a vita elején nem vettem részt, igaz ugyan, hogy Völner Pál államtitkár urat helyettesítem, de nem a helyettese vagyok, viszont átadta nekem azokat az információkat, amik elhangzottak itt a parlamenti vitában.
Az első és legfontosabb, amit tudomásom szerint ő is elmondott az expozéjában, hogy a törvény fő célja a fiatalkorúak védelme volt, és a dohányfogyasztás visszaszorítása. Azt el kell hogy mondjuk, ahogy a fideszes képviselők is elmondták korábban, hogy a törvényjavaslat összeállítása során nem súgókat vettünk igénybe, hanem a nemzetközi példákat vettük alapul, elsősorban valóban az osztrák példát, ahol Ferenc József óta ez jól működik, és az Európai Unióban és Európában is nagyon sok helyen koncesszióba vagy ennek valamilyen formájába van adva a dohánytermékek árusítása, és azt önök is tudják, hogy nagyon sok helyen az alkohol árusítása is.
Úgy gondolom, hogy a javaslat során komolyan átgondoltuk azt, hogy milyen módon érinti-érintheti ez a kiskereskedőket, és folyamatosan tárgyalunk is a kereskedői szervezetekkel és a civil szervezetekkel az irányban, hogy elsősorban a vidéki kiskereskedők ne menjenek tönkre. Azt el kell mondjam, hogy maga a törvény perszonális. Gondolom, tudja mindenki, ez azt jelenti, hogy strómanokon, láncolaton keresztül nem lehet és nem éri meg értékesíteni, tekintettel arra, hogy egy településen például egy vállalkozó összesen három koncessziót kaphat meg. Tehát gyakorlatilag, amikor Magyarországon 25 és 40 ezer között taksáljuk a kiadható koncessziók számát, gyakorlatilag ezt lehetetlen megtenni olyan formában, hogy hármasával vagy ötösével valaki kiadná ezt a koncessziót egy szervezeten keresztül.
Azt, hogy a kiskereskedők hátrányba kerülnek, nem osztom, tekintettel arra, hogy ezek a kiskereskedők komoly érdeklődést tanúsítanak a pályázat iránt, és komoly kérdéseket tesznek fel az irányba, hogy hogyan tudják beadni a pályázataikat. Valóban komoly súllyal szerepel a pályázati kiírásban az üzleti terv, méghozzá azért, mert komoly dologról van szó. Látnunk kell az üzleti tervben azt, hogy egy vállalkozó vagy egy induló vállalkozó képes ezt az üzletet működtetni, tisztában van azzal, hogy milyen feladatai vannak, hiszen itt jövedéki terméket fog értékesíteni, pénztárgépet kell üzemeltetnie. Tehát legalább minimális gazdasági-pénzügyi vagy vállalkozói ismeretekkel rendelkeznie kell.
Ezért nem gondolom azt, hogy pályázatírókon keresztül van értelme és lehetséges ezt a pályázatot beadni. Hiszen ez a vállalkozás, mivel, mint mondtam, perszonális, nem tud eltartani olyan láncokat, egy-két embert, családi vállalkozásokat tud eltartani, és ami nagyon fontos, megváltozott munkaképességűeket tud eltartani, illetve azok foglalkoztatását tudja megoldani. Például ugye, a vidéki vendéglátóegységek vagy kocsmák esetében, ahol nem az a cél, hogy egyébként növeljük a forgalmat az alkoholfogyasztás vagy a dohányfogyasztás irányába, természetesen megérheti egy kistelepülési vállalkozónak, adott esetben kocsmárosnak, kereskedőnek, hogy megváltozott munkaképességűt alkalmazva indítson egy dohányboltot is.
Maga a koncessziós díj mértéke gyakorlatilag a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. működési költségeit fedezi, nem egy adójellegű bevétel. Ahogy hangsúlyoztam, a számítások során figyelembe vettük a települési adottságokat, a települési létszámot is. Ezért aztán a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. esetében azok a megtermelt bevételek, amelyek a költségek levonása után maradnak, a dohánykereskedelem visszaszorítására, a fiatalkorúak dohányzási szokásainak visszaszorítására, adott esetben az ő elrettentésükre szolgálnak. A nemzetközi példák alapján megnéztük azt is, hogy valóban milyen módon lehet azt elérni, hogy ez a kereskedő ne adjon 18 év alattinak dohányterméket, hogy ezt megakadályozzuk. Hiszen a mi tapasztalataink és adataink szerint ma az üzletekben a fiatalok 45 százalékát kiszolgálják, pedig jelenleg is tilos. Ezért szankcionálja nagyon szigorúan ez a törvény azt, hogy a koncesszió nyertese milyen módon ellenőrizheti azt, hogy a fiatal egyébként betöltötte a 18. életévét.
Egyik képviselőtársam mondta most, hogy beadott egy olyan javaslatot, amely a személyi igazolvány felmutatásához köti a dohánytermék értékesítését. Ezt majd megvizsgáljuk, de valóban van erre Európában példa, ahol “no card, no pay” alapon működik az értékesítés, azaz kizárólag csak kártya felmutatásával adhat el dohányterméket a kereskedő a fiatalkorúnak. Az, hogy a dohányüzlet körül vizionálják a dohányzó fiatalokat, fiatalkorúakat, úgy gondolom, nem reális, tekintettel arra, hogy tudomásom szerint aluljárókban és közterületeken már amúgy sem lehet dohányozni. De én nem is tapasztaltam egyébként ezt rendszerszinten.
A pályázókkal kapcsolatban: nagy az érdeklődés. Valóban, a beadási határidőt meghosszabbítottuk, de a pályázók tudják, hogy mit kell tenniük, mikor, hogyan és mire pályázzanak, és az üzleti terv kapcsán arról is meg akarunk győződni, hogy tisztában vannak azzal, mit vállalnak, és milyen módon vállalják a dohánytermék értékesítését.
A meghosszabbításra azért van szükség, mert jelenleg nagyon sok pályázó van, nagyon sok érdeklődő van, és való igaz, hogy a törvénymódosítás kapcsán lehetőséget adunk arra adott esetben, ha a parlament megszavazza, az Országgyűlés megszavazza azt, hogy kibővítsék azt a termékkört, amellyel a nyereséget és a megtérüléseket biztosítani tudják.
Azokon a településeken, de csak és kizárólag azokon a településeken, ahol egyetlenegy koncessziós nyertes nincs, abban az esetben lehetséges az, hogy az állami cég belépjen, és átmeneti időszakra dohányterméket árusítson mozgóboltok segítségével. Ennek rendszere most van kialakulóban, a logisztikáját most próbáljuk egy terv és egy üzleti modell kapcsán kialakítani, természetesen ezt a nemzeti dohánykereskedelmi cég szintén nem üzleti alapon és a dohánytermék népszerűsítése kapcsán látja el. Csak és kizárólag addig, amíg egy újabb koncessziós pályázat kiírása kapcsán nem lesz új jelentkező. Tehát előfordulhat az valóban, hogy egy kistelepülésen nem lesz jelentkező, de ha néhány hónapon belül egy helyi kereskedő úgy dönt, hogy mégis beadja a pályázatot, abban az esetben a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. köteles a koncessziós pályázatot elbírálni, és odaadni a kereskedőnek.
Úgy gondolom, hogy ez a törvény és maga a módosítás is jól szolgálja azt a célt, hogy a fiatalkorúak dohányzását visszaszorítsuk, hiszen éppen ez volt a célunk, és nem az, hogy minél szélesebb körben és minél nagyobb rétegeknek hozzáférhetővé tegyük a dohánytermékeket. Mi várjuk a konstruktív javaslatokat ehhez, hiszen ez egy kialakulóban lévő rendszer, amelynek tapasztalatait most összegezzük. De úgy gondolom, hogy a cél, ahogy Európában mindenütt, és ahogy a példák is mutatják, nagyon fontos mindenkinek, hogy a dohány és emellett természetesen, halkan mondom, az alkohol fogyasztását is a fiatalok esetében visszaszorítsuk.
Köszönöm szépen, elnök úr.
