DR. ARADSZKI ANDRÁS
DR. ARADSZKI ANDRÁS
DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk lévő határozati javaslat mögött található jelentés igen plasztikusan és pontosan bemutatja a kis- és középvállalkozások 2009. és 2010. évben tapasztalható állapotát. Azt kell látni ebben az időszakban, hogy ezen túl még azt is érdemes megvizsgálni, hogy mi vezetett odáig, hogy 2009-ben a kis- és középvállalkozások helyzete borzasztó mértékben rosszabbodott, egyszerűen olyan helyzetbe kerültek, hogy azon túl, hogy beszűkült a piac, és azon túl, hogy foglalkoztatási gondjaik, értékesítési gondjaik voltak, ekkor kulminálódott, ekkor érte el a csúcspontját az a fajta eladósodottsági folyamat, amely egyébként a magánszemélyeket és a nagyvállalkozásokat, valamint az önkormányzatokat egyaránt sújtotta, köszönhetően az elmúlt nyolc év elhibázott gazdaságpolitikájának.
Azt lehet látni, és erre nézve a jelentés igen pontos kitekintést ad, hogy 2006-ig egy viszonylag normális, 3,8 százalékos növekedés mellett a kis- és középvállalkozások feltételei biztosítottak voltak, ugyanis a kis- és középvállalkozások bizonyos szempontból és egyértelműen nagyon jó jelzői annak, hogy milyen módon működik a gazdaságpolitika.
A 2006-ban bekövetkezett változás esetén, amikor a kis- és középvállalkozások rendkívül hátrányos helyzetbe kerültek, azt lehetett érzékelni, hogy folyamatosan megindul az eladósodottságuk, talán ugyanazon okok miatt is, amelyek a lakossági eladósodottságot is okozták. Hozzá kell tenni azt is, hogy 2006 előtt a viszonylag megfelelő gazdasági környezetben az akkori hatalom, az akkori kormány túladóztatta ezeket a vállalkozásokat, nem teremtett számukra olyan lehetőséget, hogy megfelelő felhalmozást, megfelelő tőkekoncentrációt végezzenek el, hanem bátorította őket olyan fogyasztások, olyan irányok felvételére, amely mögött gazdasági megalapozottság nem volt. A jelentés pontosan rögzíti azt, hogy miképpen alakultak 2009-ben és 2010-ben azok az adatok, amelyek igazán megmutatják azt, hogy a kis- és középvállalkozások milyen fontossággal bírnak a magyar gazdaság állapotához képest. Azt már az előttem szólók is elmondták, hogy igen jelentős számúak, jelentős arányban foglalkoztatják a munkavállalókat a kis- és középvállalkozások, valamint azt is, hogy az exportból hány százalékban részesednek, és azt is, hogy a nettó árbevétel tekintetében ők is igen jelentős hányadot tudnak kiszakítani a magyar gazdasági növekedésből.
Azt lehet érzékelni, hogy a kis- és középvállalkozások igen jelentős hányada tőkeszegénységben szenved. Ennek az okai tulajdonképpen történelmiek. Az a fejlődés, illetve az az állapot, azok a tulajdonviszonyok, amelyek a háború előtt biztosították sok százezer ember számára a megélhetést a saját iparából, a saját vállalkozásából, ezt a sajnálatos történelmi események, azaz a kommunizmus térnyerése kettétörte.
(22.10)
Ezáltal az akkor rekvirált vagyon soha nem került vissza a kis- és középvállalkozókhoz, hiába próbálták elindítani vállalkozásaikat akár a rendszerváltás után, akár az első Orbán-kormány ideje alatt. Ezzel szemben azért vannak Európában olyan országok, amelyeknél a kis- és középvállalkozások olyan meghatározó elemei a gazdaságnak, mint például Olaszország, amely például az adott, 2008-ban kitört gazdasági válság során szinte megvédték Olaszországot a súlyosabb gazdasági következményektől. Úgy gondolom, hogy e tekintetben nekünk ez is példát mutat, hogy kis- és középvállalkozások megerősítése, helyzetbe hozása, a versenypiacon való megjelenésükben való támogatásuk a kormányzatnak, illetve hazánknak nemzetstratégiai kérdés kell hogy legyen.
Azt önkritikusan, illetve megengedően kell elmondanunk, hogy ez a fajta nemzetstratégiai kérdés mindkét kormánynak, tehát a 2010 előtti kormánynak is kimondott szándéka volt, csak az eszközök, az alkalmazott módszerek vezettek oda, hogy 2009-ben jelentősen csökkent a vállalkozások száma, jelentősen csökkent a kis- és középvállalkozásoknál dolgozó munkavállalók száma, és jelentősen csökkent az árbevételük is. Ilyen helyzetben azt érdemes megvizsgálni, hogy mit tehet egy olyan kormány, amely 2010-ben veszi át a kormányzást, és azt tapasztalja, hogy az európai uniós kohéziós alapok lehívása miatt költségvetési, nem megszorításokat, hanem költségvetési kiigazításokat kell tennie, tehát az a forrás, amit egyébként a kis- és középvállalkozások támogatására lehetett volna fordítani, nem létezik, mert a költségvetést kell helyretenni. Ugyanis amennyiben nem sikerült volna a költségvetési hiányt 3 százalék alá vinnünk, akkor azoktól az európai uniós forrásoktól estünk volna el, amelyekkel a magyar fejlesztéseket lehetett finanszírozni, és finanszíroztuk is, amennyire lehetett.
Ezek a fajta európai uniós források a kis- és középvállalkozások szempontjából azonban nem lehettek igazán hasznosak. Ennek oka, hogy az előző kormány - elhibázott módon - nem termelő beruházások felhasználására kötötte le az európai uniós forrásokat, tehát csakis költségvetési forrásból lehetett volna igazán hathatósan támogatni a kis- és középvállalkozásokat a gazdasági céljaik elérésében. Remélhetőleg az új költségvetési időszakban, az európai uniós költségvetési időszakban ez jelentősen változni fog. A kormánynak feltett célja az, hogy olyan rendszert dolgozzon ki, amelynek keretei között a kis- és középvállalkozások támogatása úgy valósul meg, hogy termelő célú beruházásokra tudjuk felhasználni az európai uniós forrásokat, amelyeket számunkra most a bizottság javasol.
Mit tett ezek tükrében 2010-ben a magyar kormány? Először is elindított egy olyan, érzékelhető bürokráciacsökkentési programot, amely alapján a Magyary-programot is beleértve rengeteg olyan jogszabály került hatályon kívül, amely nehezítette a gazdaság, illetve a vállalkozások életét. Továbbá csökkentette a társasági adó mértékét, és 10 kisadó eltörlésével jelentős adócsökkentést ért el, amellyel 2010-ben, amikor még tartott a gazdasági válság, a kis- és középvállalkozások lélegzethez jutottak, némiképpen sikerült túlélniük azt a legnehezebb időszakot, amit a válság okozott. Ennek meg is lettek az eredményei. 2011 első-negyedik negyedévében nőtt a kkv-knál a foglalkoztatottak száma. A Széchenyi-kártya igénybevétele egyre kiterjedtebbé vált, ebben az időszakban sikerült, illetve fogadta el a parlament azt, hogy a Széchenyi-kártya alkalmazható legyen a mezőgazdasági célú kis- és középvállalkozásoknál is.
Nőtt az exportja a kis- és középvállalkozásoknak. Hozzá kell tennem, hogy a jövőt illetően ebben is van előrelépés, és reményt keltő előrelépés, ugyanis való igaz az, hogy a kis- és középvállalkozások nem nagyon ismerik a külpiaci helyzeteket, a külpiaci feltételeket, nehezen tudnak megjelenni külső piacon, értem ez alatt akár az Európai Unión belüli piacot, akár az Európai Unión kívüli piacot. A kormánynak feltett szándéka, hogy a kereskedőházak létesítésével nagyon fontos segítőeszközt nyújtson az export növekedéséhez.
Hozzá kell tennem azt is, hogy a kormánynak nagyon fontos segítő eszköze az is, hogy figyelembe veszi azt a körülményt, hogy az Európai Unióban érzékelhető gazdasági válság, érzékelhető termelés- és fogyasztás-visszaesés miatt olyan irányba kell fordítanunk az exportorientációt, ami úgymond a keleti nyitást jelenti. A keleti nyitás gyakorlatba való átültetése a jövőre nézve igencsak biztató, hozzájárulva a kereskedőházak kialakításához, mert olyan piacra tudunk elmenni, ahol a kis- és középvállalkozások által is megtermelt javak, exportáruk jelentős részét sikerül majd remélhetőleg értékesíteni, és ezáltal versenyképesebbé tudja tenni a magyar gazdaságot, ezen belül a kis- és középvállalkozásokat a kormány ezen intézkedése.
Ezenkívül érzékelve azt a problematikát, hogy a minimálbér szükségszerű és indokolt emelése miatt voltak olyan kis- és középvállalkozások, amelyek ennek a minimálbér-emelésnek a terheit nem tudták kitermelni, ezért a kormány és a parlament döntése alapján 20 milliárd forintos támogatást kaptak a kis- és középvállalkozások ahhoz, hogy a minimálbérrel kapcsolatos terheiket finanszírozni tudják.
A kormány 2012-ben továbblépett abba az irányba is, hogy a munkahelyvédelmi akcióprogramnál olyan támogatást nyújt főleg a szociális hozzájárulás csökkentésével, amivel segíti a foglalkoztatás, a foglalkoztatási helyzet megőrzését. Ezzel kapcsolatban hozzá kell tennem, hogy a válságtünetekre nézve a kis- és középvállalkozások igen humánusan igyekeztek úgy eljárni, hogy a legvégső esetben szabaduljanak meg a munkaerőtől, a munkavállalóktól, magyarul a munkahelyek megőrzésére tették le a szavazatukat. Ezt az jelzi, hogy mindamellett, hogy csökkent a válság időszaka alatt a kis- és középvállalkozások termelékenysége, szemben a nagyobb vállalkozások termelékenységével, ennek elsősorban az volt az oka, hogy szűkülő piaci körülmények között is igyekeztek megtartani a munkaerejüket, bízva abban, hogy különböző kormányzati intézkedésekkel, a gazdaság beindulásával ezt az állapotot túléli, és ismét, ha nem is a régi szinten, de fenntartható szinten lehetne a jövedelmezőséget biztosítani az adott vállalkozás számára.
Azt látom összességében, és a 2010. évet is értékelve, meg ha a kitekintést is megvizsgáljuk a kis- és középvállalkozások vonatkozásában, hogy a két és fél év alatt a Fidesz-KDNP-kormány többet tett a kisvállalkozásokért, mint az előző kormány 8 év alatt. Ezt a jelentés megfelelően adatolva is bizonyítja. Igen részletes adatbázissal, összehasonlító táblákkal, különböző jogszabályi változásoknak a vállalkozásokat támogató részletes feltüntetésével igen átfogó körképet ad a kisvállalkozások 2009-2010-es gazdasági helyzetéről, a gazdálkodásuk alakulásáról.
(22.20)
Azt gondolom, hogy a jelentés teljeskörűen a valóságot mutatja be, mindenféle egyéb olyan kitétel, amit az előttem szóló szocialista képviselő is elmondott, nagyon szép vágyálomnak minősíthető, de hát nekik lett volna nyolc évük, és 2002 és 2006 között megfelelő gazdasági növekedés is állt mögöttük, hogy ezeket a nagyon távlatos és most nagyon simulékonynak és nagyon elegánsnak és nagyon szakszerűnek tűnő megoldásokat megvalósítsák. Nem tették, nem tették olyan érdekek miatt, amelyek ellentétesek voltak a kis- és középvállalkozások fejlesztésével.
Azt gondolom, azt látom - és a Kereszténydemokrata Néppárt is ezért támogatja a jelentés elfogadását -, hogy ez pontosan tükrözi azt, hogy Magyarország jobban teljesít, és ez a “Magyarország jobban teljesít” kifejezés jelentkezik abban is adatolva, igazolva, hogy mennyiben változott meg a kis- és középvállalkozások helyzete 2009-ről 2010-re nézve, és mennyire láthatóak azok az előrelépési lehetőségek, amelyekkel a nehéz helyzetben levő ország a fontos gazdasági szereplőit is támogatni tudja. Úgy gondolom, nagyon biztató a jelentés összegzése és a kis- és középvállalkozások jövőképe; a következő kétéves értékelés remélhetőleg ezt pontosabban meg tudja mutatni, és az akkori vitában arról tudunk majd beszélni, és ismételten meg tudjuk állapítani, hogy igenis Magyarország jobban teljesít.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
