DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szatmáry államtitkár úr nagyon korrekten összefoglalta ennek a napirendi pontnak, a jelentésnek a lényegét. Az előttem szóló vezérszónokok is ismertettek sok összefüggést, adatot, ezeket nem kívánom megismételni, viszont a jelentésről azért kellene még néhány szót szólnom, mert énnekem azért erről nem olyan egybehangzóan pozitív a véleményem, mint amiket a kormánypárti képviselőtársaim kifejtettek.
Van talán két olyan ok, ami miatt a jelentéskészítőket nem érheti kritika. Az egyik az, hogy kétévente kell jelentést készíteni a törvény szerint, és ez a két év éppen olyan két év, aminek az egyik fele vagy másfele, mondjuk, az előző kormányhoz kötődik, a másik fele pedig már ehhez a kormányhoz kötődik. Ez egy ilyen felemás két esztendő, és ezért az értékelés is ilyen felemás, hiszen az Orbán-kormány tevékenységével kapcsolatos intézkedések értékelésére már nem kerülhetett sor. Erről nem tehet az előterjesztő, és arról se tehet, hogy ő már tavaly júliusban elkészítette ezt a dolgozatot, és csak augusztusban nyújtotta be az Országgyűlésnek. Több mint fél éve itt dekkolt ez a jelentés, az idő közben múlott, és jó lett volna frissíteni ezeket az adatokat.
Ebben vannak olyan adatok, amelyek 2010-es várható számok. Na most, kérem szépen, 2013. február közepe felé ballagunk, és a 2010-es adatok sem véglegesek még, egy teljes esztendő esett ki, tehát nem elég frissek a számok. Ezekről az előterjesztő végül is nem tehet, tehet róla a törvényalkotó meg maga az Országgyűlés végül is, azonban a jelentésnek vannak olyan gyengéi, amelyeket meg kell itt említeni, mert ezekből nem olvashatók ki ezek a győzelmi hangulatok, amelyek elhangzottak itt a kormánypárti képviselőtársaim részéről.
Az egyik probléma az, hogy nem elég strukturált ez a jelentés. Azt mondja több helyen, hogy 99,9 százaléka a magyar vállalkozásoknak kis- és középvállalkozás. Ezt jobb lett volna megbontani, mert nem egyformák a mikrovállalkozások, nem azonosak a közepes vagy kisvállalkozásokkal, mások az összefüggések, és mások a tulajdonságai ezeknek a különböző létszámot foglalkoztató vállalkozásoknak. Jó lett volna egy nemzetközi összehasonlítást is tenni, hogy ez a struktúra hogyan néz ki máshol.
Erre mondanék egy példát: ha összevetjük a magyarországi és a németországi vállalkozási struktúrát, akkor ebből több érdekes dolog derül ki, többek között az, hogy nálunk borzasztóan magas a mikrovállalkozások, tehát a legfeljebb kétfős vállalkozások aránya, és viszonylag kicsi a közepes és kisvállalkozások aránya, mondjuk, a németekhez képest. Ha nálunk ez az arány olyan lenne, mint a németeknél, olyan 16-17-18 százalék körüli, akkor a foglalkoztatottság szintje elérné azt a kívánatos, ideális szintet, amit a tisztelt kormány a programjában megcélzott, tehát azt az egymillió pluszmunkahelyet. Tehát itt nem azonos a helyzete a mikrovállalkozásoknak és a közepes és kisvállalkozásoknak. Ez a jelentésből nem derül ki, pedig jó lenne, és ha a közeljövőben sor kerül egy újabb jelentés készítésére, javaslom ezeket az összefüggéseket is figyelembe venni.
Na, ezek után - átugorva tényleg azokat a megállapításokat, amelyekről itt már volt szó - arról mondanék néhány gondolatot, hogy az Új Széchenyi-terv ígérvényeiből mi az, ami nagyon nehezen látszik teljesíthetőnek vagy nagyon nehezen jut érvényre. Az rendben van, hogy az adóterheket csökkentette a kormány 19 százalékról 10 százalékra, itt megjegyzem azonban azt, hogy Magyarországon az adóstruktúra olyan, hogy a társasági adó részaránya az áfához, a személyi jövedelemadóhoz képest rendkívül szerény, egy nagyságrenddel kevesebb, és ez úgy kevesebb, hogy a nagyvállalatok jelentős része nem fizet társasági adót, tehát az adózott és az adózás előtti eredménye ugyanaz; különböző kedvezmények miatt nem fizetnek társasági adót, szemben a kis- és középvállalkozásokkal, ezzel a szektorral, amivel foglalkozunk, ahol ugye, a 10 százalékos adó a jellemző és domináns. Tehát azok a kedvezmények, amelyek nagyon sok nagyvállalatot megilletnek, nem feltétlenül illetik meg a kis- és közepes vállalkozásokat.
Még nagyobb probléma az - hogy konkrétabb legyek -, hogy a pályázatok, amelyekre vonatkozóan olcsóbb és gyorsabb eljárást ígért a kormány, nem működnek. Mondom ezt mint volt kisvállalkozó, hogy rendkívül sok előírás nehezíti még ma is a kisvállalkozások működését a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség részéről, ami meglehetősen inkább hivatalként működik, mint olyan partnerszervezetként, amelyik igyekszik a kis- és középvállalkozások működését segíteni. Ha a munkahely-teremtési pályázathoz egy üzleti év lezárását kéri az NFÜ, akkor egy új vállalkozást eleve kirekeszt a pályázatból. Nyilvánvaló, ha egy új vállalkozás indulni akar, neki lezárt üzleti éve nincs; van egy üzleti terve, ami a jövőre vonatkozik, de nem tud prezentálni egy lezárt évet, tehát eleve kirekeszti az új vállalkozásokat az NFÜ-nek ez a belső előírása.
A másik ilyen probléma, hogy az előző évi árbevételhez köti annak az igényelhető támogatásnak az összegét, amire az új vállalkozás benyújtaná a pályázatát, és ha az előző évben kicsi volt az árbevétele - és jelentős ugrásra kerülhetne sor, mondjuk, jó piaci feltételteremtés esetén -, akkor nem tud megfelelő összegű támogatást igényelni, hiszen kicsi volt az árbevétele. Ugyanez a helyzet egy újrainduló vállalkozásnál, amelyik valamilyen oknál fogva bezárt, vagy alvó pozícióba helyezte a vállalkozását: újra szeretne indulni, de nem tud újraindulni, mert az előző évi árbevétele kicsi volt. Ezek olyan bürokratikus és rugalmatlan előírások, amelyek nehezítik a vállalkozások helyzetét, és az illetékes állami szervnek, az NFÜ-nek a hivatalnokként való viselkedésére utalnak, és kockázatvállalási hajlandóságának a hiányát jelzik.
(22.30)
Hadd említsem meg a svéd példát. Svédországra nem jellemző a sok kis- és középvállalkozás, mert olyan jóléti államról van szó, ahol igen nagy biztonságot és jó színvonalat jelent az állami szférában dolgozni. Svédországban az állami szervek partnerként tekintenek a kis- és középvállalkozásokra, tanácsokkal, üzleti terv elkészítésével segítik őket, és türelemmel kivárják azt, amíg bejáratódik egy kisvállalkozás, és nem csapnak le rá azonnal.
Nagyobb problémának tartom az NFÜ időnkénti bürokratikus eljárásánál a bankok viselkedését abból a szempontból, hogy a hitelezési gyakorlat elfogadhatatlan. A bankszféra a saját kockázatának a maximális kerülésére törekszik, és a lehetséges hitelkamatot a maximumban állapítja meg. A jegybanki alapkamat és a 9 százalék közötti mezőben lehetne egyedi döntés alapján megállapítani a hitelkamatot, de felviszik a felső határra. Kérem tisztelettel, a mai világban 9 százalékos kamatot kérni tízéves futamidőre, ezt úgy hívja a magyar nyelv, hogy uzsora. Ez uzsorakamat! De egyes bankok még uzsorakamatra sem adnak a kisvállalkozóknak hitelt, mert olyan fedezetet, illetve garanciát követelnek meg, ami nyolc-tízszerese annak a hitelnek, amit talán folyósítanak, aztán kezeseket kérnek, és olyan biztosítási garanciákat a saját maguk számára, hogy az ő kockázatuk minimális. Ilyen kondíciók mellett élőmunka-teremtő beruházások, illetve vállalkozások elindítására igen kevés az esély. Sajnos igazat kell adnom Tóth Csaba képviselőtársamnak, aki egy órával ezelőtt nagyon pesszimista várakozásokat jelzett a vállalkozók részéről. Ezzel függ össze, hogy a kis- és középvállalkozói szférában ilyen kondíciók mellett támogatáshoz jutni az NFÜ bürokráciája és hitelekhez jutni a bankok rettenetesen magas kamatfeltételei mellett igen nehéz.
Végül, de nem utolsósorban meg kell említenem az adóhivatalt, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt, amelyik szintén nehezíti a kisvállalkozások normális működését, amikor nem partnernek, hanem adóalanynak tekinti a vállalkozásokat, és már akkor húzná le róluk a bőrt, amikor még el sem indultak. Megint mondok egy olyan példát, ami sajnos életszagú, és lehetne szaporítani. Adva van egy kisvállalkozás, amelynek az adóbevallása nem volt teljesen korrekt, az adórevízió megállapította az adórövidítést, leírták, hogy mennyi adóelmaradás maradt, még a pótlékot is rátették. A vállalkozás ezt tudomásul vette, mert nem szándékos adócsalás vezette, hanem a kellő szakértelem hiánya és a rutintalanság, ezért elfogadta, tudomásul vette, hogy ezt neki be kell fizetnie, de mivel nem volt likvid, kérte azt a lehetőséget, hogy az adóhivatal adjon fizetési halasztást és részfizetési lehetőséget. Ezt a kérelmét megírta, de időközben, amíg elbírálták volna a fizetéshalasztó kérelmét, már megszállta az adókommandó, és házkutatási paranccsal megjelentek a vállalkozásnál.
Így nem lehet, hogy ellenséget látnak a vállalkozásban, és nem fogják fel azt az összefüggést, hogy ott termelik meg a GDP-t. Itt elhangzottak számok. Hát olyan szemléletváltásra lenne szükség az adóapparátusban, hogy végre megértsék, amit ők jövedelemként élveznek, azt azok termelik meg, akiket ellenőriznek, és ne eleve adócsalót feltételezzenek a vállalkozóban, hanem a foglalkoztatásbővítő és a GDP-termelő gazdálkodó szervezetet. Ezeket a példákat azért mondom itt el, mert ez talán elgondolkoztatja a tisztelt kormányszerveket, amikor a következő időszak intézkedéseit fogják meghozni.
S végül még két összefüggésre hadd hívjam fel a figyelmet. Szintén elhangzott az, valaki említette, hogy a vállalkozások területi megoszlása Magyarországon olyan, hogy Közép-Magyarországon, tehát Budapesten és Pest megyében, valamint a Közép-Dunántúlon helyezkedik el a vállalkozások fele, míg az észak-magyarországi, észak-alföldi és dél-alföldi megyékben pedig csak a 30 százaléka. Tehát van egy ilyen területi diszkrepancia, és ha az ember arra gondol, hogy a derűsebb Pannónia közelebb a Nyugathoz jobban él, mint a másik oldalon lévő Hunnia, ezekből társadalmi feszültségek is gerjedhetnek.
S végül felhívnám a figyelmet arra, hogy a vállalkozások ágazatonkénti megoszlása - a jelentésből vettem ezeket az adatokat - arra mutat rá, hogy a kereskedelem, a gépjárműjavítás, az építőipar, a feldolgozóipar területén dominálnak inkább a kis- és közepes vállalkozások, és igen szerény a mezőgazdaságban dolgozó, működő kisvállalkozások aránya. Ez pedig azért fontos, mert Magyarország számára hosszú távon csak a vidékfejlesztés, a mezőgazdaság, a vízgazdálkodás és a vízhasznosítás felé fordulás lehet a kivezető út, azoknak a komparatív előnyöknek a kihasználása, amikkel az ország rendelkezik. Ezért a mezőgazdasági kisvállalkozások, családi vállalkozások támogatásának a jelentőségét igen nagynak tartjuk.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
