Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársam kiválóan megvilágította a jelentés belső ellentmondásait, egyes olyan metodikai hibáit, amelyek kiküszöbölése nélkül nem lehet értékelhető eredményt letenni az asztalra. Én inkább a mögöttes okokra koncentrálnék és arra a témakörre, amit maga a jelentés érint, megvizsgálván, hogy a kis- és középvállalkozói szektor, azon belül is a Magyarországon különösen nagy tömeget kitevő mikrovállalkozói szektor milyen nehézségekkel szembesül, és adott esetben hogyan könnyíthetné a dolgát a kormányzat, hogyan teszi, illetve még inkább hogyan nem teszi azt sajnálatos módon.
Az alaphelyzet látható: az áthárított különféle válságadókkal, a tranzakciós illetéknek elkeresztelt újabb adóval folyamatos újabb és újabb sarcoknak van kitéve ez a szektor, ez az ágazat, ugyanakkor az előttünk fekvő jelentés adós marad az új megoldásokkal, adós marad az olyan vállalkozások számára kiírt programokkal, lehetőségekkel, útkereső ötletekkel, amelyek alapján ezek ki tudnak vergődni a jelenlegi nagyon nehéz válsághelyzetből. Pedig látható, hogy ezekre a cégekre nem költeni kellene, ezek a társaságok hozzák ugyanis Magyarország számára a bevételeket, biztosítják a vidék megtartó képességét, és biztosítják nagyon sok honfitársunk számára azt, hogy ne segélyezett személy legyen, hanem produktív, a termelőszférában részt vevő valaki.
Egészen elképesztő fejtegetések is napvilágot láttak a napi sajtóban. Egyesek az adóbevételek látszólagos növekménye mögött a kis- és középvállalkozói szektor erősebb teljesítményét sejtik. Önmagában az, hogy 2010-ről 2011-re mintegy 8 százalékkal nőtt az összes gazdálkodó szervezettől származó adóbevétel, egyáltalán nem jelenti azt, hogy jobban menne a magyar kisvállalkozónak, hiszen a növekménynek alig több mint 10 százaléka származott az úgynevezett különadókból, amikkel a nagy multinacionális hálózatokat lehetett és kellett volna terhelni. A többlet legnagyobb részét a tb-járulékbevétel emelkedése eredményezte, tehát egyáltalán nem lehet arra következtetni, hogy a kkv-szektor helyzete bármilyen szinten is javult volna.
Azt is láthatjuk, hogy miközben az üzleti szférában foglalkoztatottak több mint 74 százalékának biztosítanak munkát az általam említett cégek, a bruttó hozzáadott érték több mint felét előállítják, gyakorlatilag ők azok, akik számára a devizahitelesek helyzetének részleges rendezése során sem került kimunkálásra megoldás, és ők azok, akiket sajnálatos módon a társaságiadó-kedvezmény igénybevételi összeghatárának emelése sem érintett, hiszen egyáltalán nem voltak benne a kedvezményezetti körben, az általuk befizetett adó csökkenése leginkább a nyereségük csökkenéséről tanúskodik, az összeghatár emelése nem hozott számukra könnyebbséget.
A legnagyobb rákfenéje ennek az egésznek mégis az uniós támogatási forrásokhoz való hozzájutás milyensége. Önmagában egy szűkülő forrásrengeteg közepette azt láthatjuk, hogy a megvalósuló uniós hátterű, részben a saját befizetésünk visszaosztása, visszajátszása révén megvalósuló beruházások esetében nem hogy multiplikátor hatás nem jelentkezik, hanem nagyon sok esetben bizony értelmetlen beruházások valósulnak meg. Itt az “értelmetlen” azért idézőjelben értendő, hiszen egy szép díszkőburkolat lerakása átmenetileg biztosít két-három munkahelyet, aminek mi nagyon örülünk, de mondjuk, a Nógrádban felépített kutyafitneszszalon vagy a borsodi távolsági buszmegállókba épített vezeték nélküli internet nem feltétlenül azt a célt szolgálja, hogy Magyarországon hosszú távon sok munkahely jöjjön létre, azok meg is maradjanak a későbbiekben, és ott valódi, értelmes termelőmunkát lehessen folytatni.
(22.40)
Azt is látnunk kell, hogy ugyanakkor a lehívási arány tekintetében, mindenféle kormányzati propaganda ellenére továbbra is a huszadik hely környékén állunk, hogyha abszolút értékben vizsgáljuk a folyamatot, és még a mai összevetések ellenére is azt mondhatjuk, hogy ahelyett, hogy a kormány felpörgetné az uniós pénzek lehívási lehetőségét, a legsikeresebb kkv-pályázatot egyenesen felfüggesztették, egyes innovációs pályázati formák tekintetében pedig a december-januári értékelésnél még a korábbi 75-90 százalékos arányról 10 és 30 százalék közöttire zuhant a támogatott pályázatok aránya. Ez is a jelentés által vizsgált időszakot érinti természetesen.
Látható tehát, a vállalatok, az említett vállalatok nagyon nehéz helyzetben vannak. Az MFB 2012. tavaszi jelentése is megjegyezte már azt, hogy egyharmaduk a folyó kiadásait sem tudja saját forrásból fedezni. Tehát a Jobbik afelé biztatja a kormányzatot, hogy a tevékenysége alapján a következő jelentésben már olyan kis- és középvállalkozói tevékenységekről számolhassunk be, amelyek multiplikátor hatással bírnak, nemcsak beszállítói státusra ösztökélik a cégeket, hanem emellett lehetővé teszik a valódi értékteremtő tevékenység folytatását. Kárpát-medencei gazdasági övezetben lenne érdemes gondolkodni, a helyi piacok hálózatának minél szélesebb körben történő kiépítésében, végül pedig azon nagyon sokszor említett, de nagyon kevéssé megvalósított nyitás, keleti nyitási folyamat során, ahol sajátmárkás termékekkel, kiváló feldolgozóiparunkat visszavéve, valódi sikertörténeteket lehetne írni. Ez a célunk, csak ez lehet a közös célunk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
