DR. STEINER PÁL
DR. STEINER PÁL
DR. STEINER PÁL (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Amikor ezt a nagyon fontos, a civiljogi szabályainkat alapvetően meghatározó kódexet a kormány előterjesztette, akkor tulajdonképpen egy jó hírrel találkoztunk, és egy jó ideig fennállt annak az esélye, hogy a kormánytöbbség és az ellenzék együtt szavazza meg ezt a törvénykönyvet. Ugyanis Répássy államtitkár úr az első alkotmányügyi bizottsági ülésen, amelyen ezzel a témával foglalkoztunk, azt mondta, hogy a kormány változtatás nélkül magáénak tekinti a kodifikációs főbizottság javaslatát, és azt teljes egészében a parlament elé bocsátja. Mi akkor ezt átgondoltuk, bizonyos szempontokat újraértékeltünk és elfogadtunk, és ezért kijelentettük az elején: ha a kormány tartja magát ehhez az elképzeléséhez, és a polgári törvénykönyvet a kodifikációs főbizottság javaslatának megfelelően, illetve a módosítókat azzal egyetértve terjeszti elő, akkor a szocialista frakció megszavazza a polgári törvénykönyv tervezetét, és lesz egy olyan kódexünk, amely az emberek alapvető viszonyait - személyi, magán-, vagyoni viszonyait - szabályozza hosszú évtizedekre, és végre van egy olyan szakmai törvénykezés, amely a politika napi viharait nem tépázta meg a politika napi aktuális szempontjaival, hanem hosszú évtizedekre stabilizálja a magyar civil jogrendet.
Sajnálattal tapasztaltuk azonban, hogy a kisebbik kormánypárt decemberben feltámadt, frenetikus javaslatokat tett, és mint egy XXI. századi Savonarola azt a családjogi intézménykört támadta meg, amely a szocialista frakció számára rendkívül fontos volt, és abban a szemléletben, ahogy a KDNP ezt előterjesztette, úgy elfogadhatatlan volt.
Miről van szó? Anélkül, hogy visszatérnék a nagyon sokszor megvívott részletes és általános vitára, a KDNP szerint az élettársi kapcsolat nem a családjogi fejezet része, nem egy szociológiai értelemben vett alapsejt és közösségi viszony - mint ahogy azt Vékás professzor úr nagyon helyesen megállapította a legutolsó átfogó cikkében -, hanem a kötelmi jogba tartozik, azaz egyenértékű egy gépkocsi-adásvétellel vagy egy hűtőgépvásárlással. Világos, hogy ennek az álláspontnak az üzenete a XXI. században teljes mértékben elfogadhatatlan.
Nem fogadta el a KDNP azt sem, hogy egymás után a törvényes öröklés rendjében örökölhessenek az élettársak, és az élettársi kapcsolatot is csak akkor ismerte el valamiféle családnak, ha legalább egyéves együttélés mellett közös gyermek is születik. S ami szintén szimbolikus volt, nem fogadta el, hogy a bejegyzett élettársi viszony, azaz az azonos neműek élettársi viszonya bekerüljön a polgári törvénykönyv családjogi fejezetébe, függetlenül attól, hogy a tudomány, az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata és a társadalom jelentős része ezzel egyetértett.
A kormány sokáig hallgatott, húzták-halasztották, tolódtak a viták, tolódtak a határidők, hosszú hetekig nem vette napirendre a parlament a polgári törvénykönyvet, majd azt a megoldást választotta a kormány mint beterjesztő, hogy függetlenítette magát a KDNP javaslataitól, azokat önálló javaslatoknak tekintette, és a legnagyobb meglepetésünkre befogadta ezeket a javaslatokat, méghozzá úgy, hogy természetesen a nagyobbik frakció fogja támogatni, és így tud bekerülni a polgári törvénykönyvbe.
Az sem zavarta a KDNP-t mint előterjesztőt, hogy amikor ezeket a javaslataikat előterjesztette, azon a napon semmisítette meg az Alkotmánybíróság a családvédelmi törvény 7. és 8. §-át, melyben az Alkotmánybíróság a gyakorlatának megfelelően megállapította, hogy a családvédelmi törvény 8. §-a indokolatlanul szűkíti a család fogalmát. Nagyon leegyszerűsítve - hisz ez egy sokkal bonyolultabb és komplexebb probléma -, a KDNP kizárólag azokat a kapcsolatokat fogadja el családnak, amelyek házasság révén köttetnek, és semmilyen más élettársi kapcsolatot nem fogad el családnak, mint ahogy azt az előbb említettem, azt polgári jogi szerződésnek tekinti.
Mi többször rámutattunk ennek a javaslatnak a korszerűtlenségére, rámutattunk, hogy a mai jogfelfogásban ez teljes mértékben életidegen, rámutattunk arra, hogy családnak kell tekinteni mindazokat, akik szerelmi, élet- és vagyonközösségben élnek, függetlenül attól, hogy kérik-e valakinek az engedélyét vagy nem kérik. Rámutattunk arra, hogy az a kérdés, hogy a családomat és a családi életet egy állami vagy egyházi aktussal megerősítve kívánom élni vagy a saját belső kapcsolatrendszeremben, az egyén magánügye, ebbe az állam nem avatkozhat bele.
Ezt az álláspontunkat egyébként a kodifikációs főbizottság elnöke - mint ahogy azt az előbb említettem - egy részletes cikkében, amit ajánlok képviselőtársaim figyelmébe, ez év januárjában a magyar jog hivatalos lapjában közzétette. Ezt a cikket azért is érdemes elolvasni, mert a hazai polgári jog egyik legnagyobb alakja, Vékás Lajos professzor úr jegyezte és írta le a kodifikációs főbizottság javaslatát, és tudományos igénnyel bizonyítja - nem pedig politikai alapon -, hogy sajnos a magyar polgári törvénykönyv ebben a jelentős részében egy politikai alku tárgya lett, és semmi köze nincs ahhoz a tudományos igényű munkához, amit a kodifikációs főbizottság letett a magyar parlament asztalára, és a kormány ezt támogatta.
Sajnáljuk, hogy ez így alakult, és sajnáljuk, hogy a kormány elállt az eredeti szándékától. Sajnáljuk, hogy nem volt bátorsága a kisebbik koalíciós partnerrel szembenézni és olyan polgári törvénykönyvet elfogadni, amely megfelel a tudomány és a XXI. század igényeinek, és sajnáljuk, hogy a kodifikációs főbizottságot ebben a nagyon jelentős kérdésben annullálta, és nem fogadta el a véleményét. Ezért is nyilvánvaló, hogy Vékás professzor úr - aki minden egyes vitát nagyon türelmesen végigült az alkotmányügyi bizottság valamennyi ülésén, ahol a polgári joggal foglalkoztunk, részt vett a vitában és elmondta a véleményét - most, a legfontosabb pillanatban, amikor a magyar parlamentnek a polgári törvénykönyvet meg kellene szavaznia, nincs itt.
(18.10)
Ennek üzenetértéke van. Nem gondolom, hogy a professzor úr nem ért volna rá.
Végül utolsó kísérletet tettünk, hogy megpróbáljuk arra rábírni a kormánytöbbséget, hogy térjünk vissza a kodifikációs főbizottság javaslatához, ezért beterjesztettünk ma egy módosító csomagot, azt is leszavazták. Ezek után a szocialista frakció nem tehet mást, mint hogy nem tudja megszavazni ezt a polgári törvénykönyvi javaslatot, pedig nagyon szívesen tettük volna, mert továbbra is az a véleményünk, hogy mint ahogyan a büntetőjog, a polgári törvénykönyv sem lehet a napi politika martaléka.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
