KŐVÁRI JÁNOS
KŐVÁRI JÁNOS
KŐVÁRI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kizárólag azért jelentkeztem kétperces felszólalásra, mert amit Ertsey Katalin az előbb elmondott, az egy boszorkányüldözéshez hasonló beszéd volt, azt gondolom, méltatlan is volt a magyar parlamenthez. Szeretném egy szociológiai tényre felhívni a figyelmét, hogy a házasságban élő szülők gyermekei képességeiket tekintve, mind érzelmi, mind intelligenciaképességeiket tekintve, a statisztikák szerint is sokkal jobb képességűek átlagosan. (Ertsey Katalin közbeszól.) Ez nem azt jelenti, amit ön mondott, hogy itt bárki hátrányos megkülönböztetést tenne a családban élők, házasságban élők és a házastársi viszonyban élők jogai között, hiszen ezt elmondták többen itt előttem.
De azt szerettem volna mindenképpen elmondani, hogy ha önök ilyen politikát vagy ilyen gondolkodást kínálnak a magyar társadalomnak, azzal nem előreviszik a magyar társadalom működését, hanem hátra. Pontosan az a progresszív ma Magyarországon, ha végre valaki elismeri, hogy az a normális, ha családban élnek a gyermekek, és a családban lehetőleg, ha egy mód van rá, házasságban köteleződjenek el a szülők a gyermekek és egymás mellett, mert így érezhetik magukat érzelmileg és anyagilag is biztonságban, elsősorban a gyerekek. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy bárki elítélné vagy megítélné azokat, akiknek erre nincs módjuk, de nagyon fontos, hogy milyen mintát kívánnak önök mutatni a magyar társadalomnak.
Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
