DR. VADAI ÁGNES
DR. VADAI ÁGNES
DR. VADAI ÁGNES (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A Fidesz közoktatásügyben végrehajtott pálfordulásával kapcsolatban szeretnék néhány kérdést feltenni, megkockáztatva, hogy ön nyilván majd elmúltnyolcévezik, az államtitkár asszony pedig, ha válaszolt volna, talán csacsiságnak minősíti ezeket ugyanúgy, ahogy az alulképzett újságírók kérdéseit csacsiságnak minősítette.
A szociálliberális kormányok az önkormányzatok kötelező kistérségi társulásait akarták létrehozni a közoktatási feladatok ellátására. Önök akkor centralizációt emlegettek, azzal érvelve, hogy a közoktatásnak az önkormányzatoknál kell maradnia, mert iskola híján a település elsorvad. Most viszont 150 kistérségi társulás helyett egyetlen állami fenntartóra bízzák a közoktatás rendszerét. Ez nem centralizáció? Most már nem veszélyezteti a települések fennmaradását az iskola elvesztése?
Önök a közoktatás összeomlását vizionálták, amikor 30 milliárd forintnyi támogatást kellett kivonni a közoktatásból a válság miatt. A Klebelsberg Központ ez évi kiadásait viszont alig 400 milliárdra tervezték, miközben a pedagógusbérek előreláthatólag elérik az 550 milliárd forintot, vagyis önök ötször akkora lyukat ütnek a közoktatás költségvetésén. Ettől nem fog összeomlani?
Amikor a pedagógusok kötelező óraszámát kettővel megemeltük, önök tiltakoztak, féltve ettől a közoktatás minőségét, holott az óraszámok ezzel csak a korábbi, önök által megemelt szintre emelkedtek vissza. A most hiányzó 150 milliárdos összeg megtakarításához viszont a heti kötelező óraszámot öttel vagy hattal kell megemelni. Ez miért nem veszélyezteti a közoktatás minőségét?
Ellenzékből gyakran követelték az általunk bevezetett kedvezményes iskolai étkeztetés kiterjesztését, főleg az iskolatejprogramot. Korgó gyomrú gyerekekről hallottunk, akik az éhségtől kiszédültek az iskolapadból. Államtitkár asszony viszont a minap kijelentette: eddig hájas, lúdtalpas gyerekeket neveltek. Akkor tehát kiszédültek az éhező gyerekek az iskolapadból, vagy hájasak voltak?
Ellenzékben nagyon hiányolták a pedagógus-életpályamodellt. Most már harmadik éve kormányoznak, de erre idén sem lesz pénz. Maguktól megoldódtak volna a pedagógusok gondjai, vagy az életpályamodell mégsem csodafegyver? Netán jobbnak látják csak a következő kormány kontójára bevezetni, mert azt nyilván már nem önök fogják irányítani?
Ott sikeres a közoktatás, ahol a legjobb teljesítményű középiskolásokat vonzzák a pedagóguspályára - mutatta ki egy kutatócsoport a második Gyurcsány-kormány megbízásából. Ajánlásukra a pedagógusbéreket úgy terveztük rendezni, hogy a pályakezdők illetménye nagyobb arányban emelkedjék. Ez ellen önök élesen tiltakoztak. És mit mond most az államtitkár asszony? “A legfőbb cél az, amit a finnek elértek, vagyis hogy a diákok tanárok akarjanak lenni.” Ugyan mitől vált a korábban elutasítandó ajánlás követendővé? Vagy mivel remélik a diákokat a tanári pályára vonzani, ha nem anyagi ösztönzéssel?
Sokat bírálták ellenzékből az előző kormányok közoktatás-modernizálási törekvéseit. Az államtitkár asszony digitális táblákkal szembeni legfrappánsabb érve az volt, hogy nem erre kell költeni, amikor lassan krétára sincs pénz.
(15.40)
És hogy nyilatkozik a krétáról ugyanő? “Arra még nem volt szükség, hogy pedagógus saját maga vegyen krétát (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), de mondok valamit: ha adott esetben erre van szükség (Az elnök ismét csenget.), ez is hozzátartozik a tanári hivatáshoz.”
