DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Most már kezdek egyenesbe jönni, remélem. A további sok hozzászólásomat tessék tárgytalannak tekinteni, vagy nem tudom, ez megtörtént-e már közben.
A következőt szeretném mondani, ami a dolog érdemi részét illeti, azt tudniillik, hogy ezzel a törvénymódosítással elérheti a kormány és a parlament azt, hogy gyarapodni fog az állam vagyona, és ahogy itt mások elmondták, Puskás képviselőtársam is utalt rá, az ország számára biztonságosabb gázellátásra kerülhet sor. Azt gondolom, hogy ez nemzetbiztonsági és nemzetgazdasági szempontból egyaránt támogatható törekvése a kormánynak. Azt gondolom, a Jobbik is támogatni fogja, hiszen a programjában szerepel az, hogy egy erős államot, egy, a lakosság számára garanciákat nyújtani képes, a közművek működtetése terén nyújtani képes államot szeretnénk.
Az én gondom tulajdonképpen ezzel az előterjesztéssel nem ez, tehát nem tartalmi, hanem eljárásbeli, az tudniillik, hogy megint úgy került elénk egy törvénymódosító javaslat, ahogy elénk került, és itt az éjfél felé tartó percekben vagyunk erről kénytelenek eszmét cserélni úgy, hogy pénteken délután került ki a parlament honlapjára ez az előterjesztés, és egy ilyen rapid módon, különlegesen sürgős eljárásban tárgyalja a Ház, és holnap már szavazni is fog róla. Nos, ezek azok a problémák, amelyek miatt ez legalábbis ambivalens érzésekkel tölt el engem. Nincs elegendő információja a képviselőknek arról, hogy e mögött a leendő tranzakciók mögött milyen szakmai, milyen politikai és pénzügyi megfontolások állnak.
Államtitkár asszony a költségvetési vitának abban a szakaszában, amit még én vezettem, korrekt módon elmondta, hogy titkos szobában megismerhetők azok az üzleti információk, amelyek jelzik, hogy a leendő eladó miért ekkora összeget kér ezekért a gáztározókért.
(23.40)
De ugye, ez így nagyon nehezen kezelhető, hiszen abba a helyzetbe kerül az Országgyűlés, hogy biankó csekket írat vele alá a kormány, és nem tudjuk, hogy valójában milyen összefüggéseket fogunk itt szentesíteni, ha a törvényt elfogadja a parlament.
Jelentős összegről van szó. Ha a 855 millió eurót plusz a 90 milliárd forintot összetoljuk, akkor ez egy 1200 milliárd eurónyi összeg, tehát igen jelentős az államháztartás szempontjából. Ezért is aztán azt javasoltam a módosító indítványomban, hogy az Országgyűlés vizsgáltassa meg ezeknek a tranzakcióknak a szabályszerű lebonyolítását, és erről a Számvevőszék tegyen jelentést az év vége felé, ősszel, amikor már kiderül, hogy a garanciabeváltásra sor kerül-e vagy sem, és amennyiben lehetséges, a szerződés teljesítését is vizsgálja meg. Hiszen a Magyar Villamos Művek mint a magyar szerződő fél gyakorlatilag százszázalékos állami tulajdonban van, és az ő tevékenységére, gazdálkodására a Számvevőszék hatásköre kiterjed, a parlament számára pedig a Számvevőszék az autentikus ellenőrző szerv, amely hiteles információkat ad arról, hogy ez az igen tetemes vagyonváltozás vagy esetleg az államháztartás pozíciójának változása mit jelent.
Ez tehát az én indítványom lényege, és ennek az elfogadását kérem, javaslom az Országgyűlés részéről, ami azért is lenne lényeges, mert talán utólag világos képet kapnánk arról, hogy ez a leendő tranzakció hitelből történik-e, vagy az MVM Zrt.-nek olyan nagy a tőkeereje, hogy ő maga meg tudja finanszírozni ezt az összeget. Ez nem derül ki, az előterjesztő nem magyarázta meg, nem adott semmiféle információt.
A bizottságban néhány képviselőtársam, aki szakmai ismeretei folytán vagy közelebb van az információforrásokhoz, tudta ezek összefüggéseit, de az Országgyűlés ezt nem ismerte meg. Mert amennyiben hitelből történik a tranzakció, akkor az ország adóssága emelkedni fog, az államháztartásé nem, mert az MVM Zrt. nem része az államháztartásnak, de része az államnak. Tehát nőni fog az állam adóssága. Ha meg nem hitelből veszi netán, és az a pesszimista variáció valósulna meg, hogy nem tud fizetni az MVM, és a kezességet beváltja a német vevő, akkor meg az államháztartás hiánya nő szignifikánsan, mert ekkora összeg már megmozdítja a sarokszámokat is, és szükség lehet egy újabb törvénymódosításra. Ezért javasoltam én tehát azt, hogy a Számvevőszékkel meg kellene vizsgáltatni majdan ezt a tranzakciót.
Végül azt szeretném még mondani, hogy emlékeztetném magunkat arra, hogy a délutáni órákban, amikor a Ház megszavazta ennek a törvényjavaslatnak a különleges sürgősséggel való tárgyalását, akkor ezt abban a hiszemben tette, hogy itt valójában egy kérdésről van szó, nevezetesen a garanciavállalás beemeléséről a költségvetési törvénybe, ami jó esetben nem jár pénzmozgással, hiszen nagy valószínűséggel remélhető, mint ahogy Puskás képviselőtársam is utalt rá, a Cézanne-kiállítás kezelése is hasonló konstrukcióban történt, tehát az állam garanciát vállal, de valójában a garancia beváltására nincs reális esély, nem lesz semmiféle pénzmozgás.
Ezt fogadta el a Ház, ennek a különleges sürgősséggel való elfogadását, és az én megdöbbenésemre bejött egy olyan kezdeményezés a bizottság ülésére este, amiben behozattak - úgymond - a bizottsággal egy módosító javaslatot, azzal a tartalommal, amit megismerhetünk az általam nem aláírt ajánlásban.
Ennek a kérdésnek az égvilágon semmi köze ahhoz a kérdéshez, amiről szó volt délután. Teljesen idegen elemet tettek ide, a másik két javaslathoz. Két módosító indítványról van szó, az enyém mellett egy MSZP-s módosító javaslatról van szó, teljesen más ügyről van szó, amit szintén bele akart gyömöszölni éjféltájban a kormány a költségvetési törvénybe. Ez így semmiféleképpen nem kezelhető, és talán nem véletlen az, hogy ezt a bizottsági módosító indítványt az előterjesztő nem támogatta, ha úgy tetszik, elhatárolódott attól, hogy állást foglaljon. Sejtem, hogy azért, mert az utóbbi módosító indítvány kifejezetten a Nemzetgazdasági Minisztérium kompetenciakörébe tartozik, szemben az alap-előterjesztéssel, amit meg az Nemzeti Fejlesztési Minisztérium menedzselt. Tehát azzal semmiféleképpen nem lehet egyetérteni, hogy két ilyen idegen ügyet együtt kezelve, itt az éj leple alatt belegyömöszöljön az Országgyűlés a költségvetési törvénybe. Ezt mindenféleképpen külön kell választani.
Tehát miközben fenntartom a javaslatomat arra vonatkozólag, hogy a tranzakciót és annak a szakmai és szabályszerűségi részét vizsgálja meg a Számvevőszék és tegyen róla jelentést az Országgyűlésnek, azt viszont egyértelműen kérem, hogy a bizottsági módosító indítványt ne fogadja el a Ház.
Köszönöm, elnök úr.
