DÚRÓ DÓRA
DÚRÓ DÓRA
DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az EMMI múlt héten kiadott egyik közleménye arról árulkodik, hogy nemhogy eredménye nincsen a cigánypolitikájuknak, de még a jelenlegi helyzettel sincsenek sajnos tisztában. Az úgynevezett rendszerváltás óta ugyanis főleg a cigányság körében felnőtt egy olyan generáció, amelyik nem látta a szüleit dolgozni, és sajnos tanulatlan szülők mellett kellene kitörnie abból a mélyszegény létből, amelybe a családja leginkább is beletaszítja.
Néhány helyzetképet szeretnék bemutatni önöknek. Például megtörtént esetek, hogy cigány családoknál, ahol például nincsen fűtés a lakásban, ott már majdnem megfagyva fekszenek a gyerekek a földön, és senki nem foglalkozik velük. Vagy éppen, amikor az egyik gyereknek a szakértői bizottság előtt kellene megjelennie az édesanyjával 14 órára, akkor nem megy el, ennek a kötelezettségének nem tesz eleget, és amikor megkérdezik az anyát, hogy miért nem jelent meg a megjelölt időpontban, akkor az a válasz, hogy mert nincs is olyan, hogy 14 óra, hiszen az csak tizenkettőig van.
Ezek megtörtént esetek, tisztelt képviselőtársaim, és ez az a szülői felelősség, amiről egyébként a Jobbik népszavazási kezdeményezése is szól. Tehát nem kollektív bűnösségről vagy kollektív megbélyegzésről beszélünk sem akkor, sem az oktatás esetében, hanem a szülők felelősségét szeretnénk hangsúlyozni.
Cigányellenességnek tartom azt, ha meg szeretnék hagyni ebben a környezetben, ebben az esélytelenségben azokat a gyerekeket, akiknek a szülei ilyen helyzetbe sodorják őket és ilyen színvonalon vannak. Ezzel szemben áll a Jobbiknak az a javaslata, amelyik a bentlakásos iskolák létrehozására vonatkozik. Hangsúlyozni szeretném, nem arról van szó, hogy valakit származás vagy bőrszín alapján ilyen intézményekben szeretnénk nevelni, azonban sajnos a cigányság többségében jellemző az a családi környezet, amit az előbb néhány példán bemutattam. Ezzel a családi környezettel szemben nyújt számukra az iskola törődést, meleg ételt mindennap, fűtött szobát, tiszta ágyat egy fogmosás után. Ez az, amit a bentlakásos iskola tudna nyújtani nekik az oktatás és a tanulás mellett. Egyáltalán nem gondolom azt, hogy ez embertelen körülmény lenne számukra, éppen ez teremtene nekik esélyt az emberhez méltó életre. Nekünk az a célunk, hogy kitörjenek felnőtt korukra ebből a helyzetből, és mondjuk, ne betörjenek másokhoz, ahogy a cigány bűnözők teszik, megélhetési forrásként tekintve ezt.
A finanszírozást az iskoláztatási támogatásokból lehetne többek között megoldani, hiszen az iskoláztatási támogatást arra kapja a család, hogy ellássa a gyermek tanításával kapcsolatos feladatokat. Hogyha ezt egy ilyen bentlakásos intézmény látja el, akkor egyből az intézménynek juttathatnánk ezt a támogatást. Illetve az eddig cigány integrációra feleslegesen elköltött milliárdokból lehetne ezeket az iskolákat létesíteni, illetve működtetni.
Vannak példák ezek működésére is mind nemzetközi kitekintésben, mind Magyarországon. Az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában egyébként a felső tízezer körében is nagyon nagy divat, hogy önkéntesen bentlakásos iskolákban nevelik a gyermekeiket. De Franciaországban kifejezetten hátrányos helyzetű tehetséges gyermekeket emelnek ki ilyen módon a visszahúzó családi környezetből, és biztosítják számukra az esélyt arra, hogy normális életet élhessenek.
De nem kell elmennünk a tengerentúlra vagy Európa nyugati felére, elég Zala megyébe tekintenünk, ahol Csapi nevű kistelepülésen a hetvenes évek óta működik egy ilyen intézmény, és sajnos azt kell mondanom, hogy ez a néhány száz fős zalai település és az intézménye több eredményt tud felmutatni a cigányság felemelésében, mint az elmúlt húsz év kormányai összességében. És ennek az eredménynek nem az a titka, hogy értelmetlenül milliárdokat vagy százmilliárdokat ölünk integrációba, hanem az, hogy szembenézünk a valós helyzettel, és a valós problémákat kezeljük a cigányság esetében. Azoknak a gyerekeknek, akik most már felnőttek és ebben az iskolában végezték el a tanulmányaikat – ugye, hároméves koruktól akár a szakképzés végéig -, megváltozott a helyzete, és ha csak azt említjük, hogy számukra a megélhetés forrása a munka, és ehhez felelős gyermekvállalás társul, akkor láthatjuk, hogy ez valódi eredményeket hoz cigány családok esetében is.
A miniszter úrnak pedig ajánlom figyelmébe a cigánypolitikájuk vonatkozásában Illyés Gyula szavait: “Növeli, ki elfödi a bajt.”
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)
