KORONDI MIKLÓS
KORONDI MIKLÓS
KORONDI MIKLÓS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A mai “Merjünk nagyok lenni!” sorozatomban a végzet asszonyára, Kanczler, azaz Karády Katalinra szeretnék emlékezni. Két 8-as szám van az ő életében, az egyik 1910. december 8-a, a születésnapja, a másik pedig 1990. február 8-a, halálának napja. Mérhetetlenül nagy színészegyéniség, elegancia volt, amely a férfiszíveket megdobogtatta. Búgó, dohányfüstös hangja feledhetetlen, a mai fiatalok talán már nem is ismerik.
Gyermekkorában egy évig Svájcban, majd Hollandiában élt a Magyar Vöröskereszt jóvoltából. Egy nagy család hetedik gyermekeként látta meg a napvilágot, 17 éves korában már férjhez ment, de ez a házasság csak két évig tartott. Színészi tanulmányait 1936-ban kezdte. A 30-as évek közepére, amikor a pengőt és a dollárt egy az egyben váltották, a magyar filmipar hihetetlen fejlődésnek indult. Karády Katalinnal 24 film készült 1939-től 1948-ig. Első filmje a Halálos tavasz, amivel befutott. Több színdarabban játszott, mint például a Maya, a Sybill vagy a Bál a Savoyban. Állandó filmbeli partnere Jávor Pál, aki már kitűnő és befutott színész volt, emellett pedig jó barát és kolléga.
1942-ben megismerkedett Újszászy Istvánnal, a kémelhárítás főnökével, aki vőlegénye lett, és a házasság terveit szövögették a háború utánra. Megvásárolta neki a XII. kerület Művész utca 6. szám alatti villát, amely a 90-es években Antall József miniszterelnök és Horn Gyula lakhelye is volt. Újszászyt az orosz frontra vezényelték, majd 1944. március 19-én a németek megszállták Magyarországot, és Karádyt a Gestapo letartóztatta. Felvitték a Svábhegyre, és három hónapon keresztül verték, kínozták. A vád kémkedés volt. A színésznő meg volt róla győződve, hogy a Machita filmben játszott kémnőszerep miatt tartóztatták le, mivel szerinte összekeverték a filmbeli szerepet a valósággal. A háborúban sok ember életét megmentette, több lakása volt Budapesten, ahol bújtatta őket. Újszászy halálhírére összeroppant, közel egy évig ideg-összeroppanással kezelték.
A Horthy-korszakban hollywoodi sztárként ünnepelték, és a színésznő öltözködését, kalapjait, hajviseletét, viselkedését fiatal nők ezrei igyekeztek utánozni. A háború után azonban a munkásnők ideálja lett a követendő minta, amibe ő már nem fért bele. Lassan kiszorult Budapestről, és különböző kocsmákban lépett fel vidéken, ahol sok esetben megalázták, megdobálták, kifütyülték, amit nagyon nehezen viselt el. Miután eladósodott, és egy kisebb lakásba kellett volna költöznie, döntött, és 1951. február 19-én Szombathelynél elhagyta Magyarországot.
Ausztria, Svájc, Belgium, Brazília, majd 14 év viszontagságos élet után New York következett, ahol a Frank-lányokkal kalapszalont nyitottak. Soha többet nem vállalt filmszerepet, visszavonult. Közel 40 évig élt külföldön, nem engedett magáról közeli képet készíteni. 72 évesen Sándor Pál filmrendezőnek sikerült vele interjút készíteni, a rejtelmes, titokzatos asszonyról. Egy mély fájdalom csengett ki szavaiból, amikor azt mondta: “Megszűnt a sztárrendszer, Karády fölösleges volt.”
Dalait átéléssel, szenvedéllyel, hittel adta elő, amely különös, varázslatos légkört teremtett. Halálát követően 1990. február 19-én ravatalozták fel a Szent István bazilikában. Karády Katalin magyar földben, a Kerepesi temetőben nyugszik.
2011-ben Karády Múzeum nyílt Budapesten, számos film, lemez őrzi hangját, egyéniségét, rejtelmes személye bevonult a magyar színésztársadalom történelmébe. És búcsúzóul annak a több százezer magyar fiatalnak, akik a megélhetés miatt elhagyták hazánkat, keresve a boldogulást, üzenem a Honvágy című dal első versszakát: “Idegenben keserűbb a sírás, idegenben másképp fúj a szél, nincsen annál fájdalmasabb, fojtó érzés, ha az ember messze földön él.”
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a jobbik soraiban.)
