NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mártír hőseink példát mutattak hazaszeretetből, becsületből, hűségből, kitartásból és önfeláldozásból is. Hőseink, Budapest magyar-német védőserege, amely Budapestet, Magyarország fővárosát, sőt mondhatjuk, egész Európát védte a szovjet hordával szemben, több mint 100 napon keresztül, ebből 53 napon át teljes bekerítettségben, sokszoros túlerővel szemben. Nekik köszönhető, hogy a szovjetek nem tudták egész Európát elfoglalni. Talán ezért méltó is volna, hogy az Európai Unió is megemlékezzen hőseinkről, mártírjainkról. De ne csodálkozzunk, hogy nem emlékeznek meg, hiszen még Magyarországon sincs a méltó megítélése helyreállítva, kialakítva. Ezért küzdünk most, hiszen ők voltak azok, akik meghaltak azért, amit ma Európának gondolunk, Európának, nemzetek Európájának, nem pedig az európai egyesült államoknak, amivé ma az Európai Unió fajult. Meghaltak ezért, és nekik köszönhető tehát, hogy nem tudták egész Európát elfoglalni a szovjetek.
Azonban súlyos áldozatokat követelt mindez. Elég, ha gondolunk, mondjuk, azokra a katonai kórházakra, ahol az ostrom után lángszóróval pusztítottak a szovjetek. Bizony, a magyarságnak is volt ilyen értelemben holokausztja, égő áldozata, ha úgy tetszik, azok az áldozatok, akik ezeknek a lángszóróknak estek áldozatul. Rájuk is emlékezünk most, hiszen az 1945. február 11-ei kitörésre kell emlékeznünk. Kell, hiszen 1945 óta minden kormányzat meggátolta az erre való emlékezést. Emlékeznünk kell, ahogy ma már emlékezhetünk állami szinten is Trianonra.
Engedjék meg, hogy röviden felidézzem azt a folyamatot, ami tehát egy hasonlóan kilátástalannak tűnő misszió kezdetén indult, hiszen a Trianon-megemlékezések állami szintre emeléséhez is hosszú utat kellett bejárnunk. Az úgynevezett rendszerváltás után, hogy csak innen kezdjem a rövid visszatekintést, az első jubileumi évfordulón, a 70. évfordulón, 1990. június 4-én itt, az Országgyűlésben Szabad György házelnök csak egy egyperces néma felállást kért, mégis a jegyzőkönyv tanúsága szerint a Fidesz képviselői tiltakozásul kivonultak - mások érzékenysége akkor is fontosabb volt. Eltelt aztán 10 év, eljött a jubileumi 80. évforduló, akkor is Orbán-kormány volt, és bár június 4-e másnapján egy államfőválasztó ünnepi Országgyűlés volt itt a parlament épületében, még csak egyperces néma felállás sem volt. Hiszen tudjuk jól, a házelnök a mai köztársasági elnökünk volt, nem rendelt el tehát ilyen megemlékezést, kivonulnia sem kellett a Fidesznek. Nem változott semmi.
Azonban eltelt aztán még 10 év, alulról szervezett Trianon-megemlékezések százaival, ahogy most kezdjük talán a kitörésmegemlékezésekkel is, el tudtunk jutni oda, hogy egyre több civil szervezet is, végül egyre több önkormányzat is mellé állt, végül így vagy úgy, de sikerült állami szintre emelnünk a Trianon-megemlékezéseket. Még ha nem is egészen úgy, ahogy mi képzeltük, hiszen a nemzet legnagyobb gyásznapját narancsszínűre festve nem gyásznapnak, hanem a nemzeti összetartozás ünnepévé próbálták átfesteni. Azonban mégis nagy siker ez. És ebbe kapaszkodunk akkor, amikor újabb missziókat, akár a pozsonyi csata, akár a Rongyos Gárda, vagy akár a ma még reménytelennek tűnő, a kitörés emléknapjának méltó állami kivívását tűzzük zászlónkra, hiszen valóban van ezzel kapcsolatban feladatunk.
(0.40)
De lehet-e ma tisztességgel emlékezni a kitörés hőseire, ma, amikor az Országgyűlés épületére árnyékot vet a szomszédos Szabadság téri szovjet emlékmű, annak önkényuralmi jelképei, annak elképesztő felirata: “Dicsőség a felszabadító szovjet hősöknek!” Ma is még mindig itt díszeleg az Országgyűlésre is árnyékot vetve ez az önkényuralmi emlékmű, és lehet-e méltón emlékezni akkor, amikor - hogy csak a három legfontosabb antikommunista követelésünket fogalmazzam meg - az ügynöklisták feltárása még várat magára? Lehet-e ma méltó módon emlékezni a kitörés hőseire, amikor a kommunista luxusnyugdíjakat még mindig folyósítják az ilyen Biszku Béláknak és hasonszőrű bűntársaiknak? Lehet-e ma méltó módon emlékezni, amikor az egykori kommunista bűnösök, ha már ilyenkor nincsenek is itt, az Országgyűlés épületében, a plenáris ülésen, de egyébként itt lehetnek, jogilag még az Országgyűlés képviselői, hiszen az előző rendszer állami vezetőit nem zártuk ki a közéletből.
Kimentek a tankok, bejöttek a bankok, ahogy Pongrátz Gergely mondta, ma már máshogy vívjuk a szabadságharcainkat. Ma már sokkal inkább Simon Peresz és a magukfajták ostromgyűrűjéből kell kitörnünk, máshogy vívjuk a harcainkat.
De emlékeznünk is kell méltóképpen, ezért nyújtotta be a Jobbik Magyarországért Mozgalom a becsület napjára vonatkozó határozati javaslatát a mai nap folyamán. (Az elnök csengetéssel jelzi a felszólalási idő leteltét.) Legyenek szívesek ezt tanulmányozni, és ajánlom figyelmükbe a Kárpátia havilapnak is a “kitörés”-dossziéját a legfrissebb számban.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
