DR. CZOMBA SÁNDOR
DR. CZOMBA SÁNDOR
DR. CZOMBA SÁNDOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm, hogy erről a nagyon fontos témáról még egyszer, nemcsak napirend előtt, hanem az interpellációs időszakban is van lehetőségem válaszolni. Azért került hozzánk a válaszadás, mert az ön négy kérdéséből három tulajdonképpen nem a közfoglalkoztatásról, hanem más egyébről szól.
Ha már a munka törvénykönyvével kapcsolatban felvetette a szakszervezetek elnyomatását és minden egyéb dolgot, engedje meg, hogy hadd mutassak egy megállapodást önnek, amely a munka törvénykönyvéről szól, és amelyet heten írtak alá mind a munkaadói, mind a munkavállalói oldalról. Mutasson nekem még egy ilyet, kedves képviselőtársam, az egész Európai Unióban van-e olyan, ahol ilyen konszenzus mentén sikerül egy ilyen fontos témáról, a munka törvénykönyvéről megemlékezni.
Tisztelt Képviselőtársam! Ön a Közmunkás Szakszervezet ötpontos követelését kéri rajtunk számon. Kedves Képviselő Úr! Ki is tulajdonképpen a Közmunkás Szakszervezet? Ha megnézik az általuk tartott sajtótájékoztatót: oda egy szegfűt nyugodtan ki lehetne rakni, mert mindenki, aki ebben az ügyben megszólal, vagy régi pártkatona, vagy mostani pártkatona, vagy urambocsá, ne adj’ isten, esetleg lesz belőle pártkatona. Hát ezt aztán mindennek lehet nevezni, csak éppen közfoglalkoztatotti szakszervezetnek nem.
És tudják, mi a legnagyobb probléma, képviselőtársaim? Az, hogy önök hiteltelenségi válságban, méghozzá igen magas válságban szenvednek. Hát önök állnak annak a menetnek az élére, amikor a munkanélküliek számát önök duplázták meg? A magyar családokat, a magyar államot, a magyar önkormányzatokat nyakig eladósították, és most kiállnak a hős szerepében, és azt mondják, hogy ide mögénk, kedves emberek, életünk és vérünk adjuk, miután a szaunázást befejeztük!? Kedves képviselőtársaim, hát hol tartunk? (Taps a kormánypártok soraiban.)
Képviselőtársaim, tényleg nagy a baj. Nem két éve, nem három éve, hanem évtizedek óta. Ha a számadatok mögé nézünk: 500 ezer regisztrált álláskereső van Magyarországon hosszú-hosszú évek óta. Az 500 ezer emberből 200-300 ezer ember gyakorlatilag ellátás nélkül van. Tegyük az asztalra a problémát! Azért van ellátás nélkül, mert a családban az egy főre jutó jövedelem a mindenkori öregségi nyugdíj 90 százalékát meghaladja. Az nem nagy összeg Magyarországon, s nem két és fél éve, hanem öt, hét, nyolc meg tíz évvel ezelőtt is ez volt a szabály. Kétség nem fér hozzá, hogy van mit tennünk. Az, hogy közfoglalkoztatásban tesszük? És itt kezdődik a probléma! Képviselőtársaim, megtehették volna annak idején a nyolc év alatt, hogy azt mondják, van 300 ezer ember, akinek lehetőséget kell biztosítani. Nézzük meg, hogy mennyibe kerülne nekünk a 300 ezer ember közfoglalkoztatása. Kijött volna a számadat: 340-360 milliárd forint. Valószínűleg ekkor hőköltek hátra, és mondták azt, hogy itt álljunk meg, mert a költségvetés ezt nem bírja el, próbáljunk inkább néhány ezer embernek munkát adni. Mit választottak? Azt, hogy 100 ezer embernek adtak 60 ezer forintot, 200 ezer embernek pedig 28 500 forintot egész éven keresztül. Képviselőtársaim, meg lehetett élni abból a 28 500 forintból? Ugye, ön is tudja, hogy nem. Miért nem szerveztek akkor maguk ellen éhségmenetet, amikor ez a probléma előjött? (Zaj.)
Én összességében azt mondom, hogy feladat van, nem kevés feladat van. A magyar kormány segély helyett mindenkinek munkát kíván adni, aki erre képes, tud és akar, de türelmet kérünk mindenkitől. Sokan érezhetik úgy, hogy a rendelkezésre álló összeg kevés, de döntenünk kell, hogy kevés embernek adunk sok munkát, vagy sok embernek adunk sok munkát.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
