SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Képviselőtársaim! Képviselő Úr! Van, amiben egyetértünk. Azt tudnám mondani, hogy azzal a helyzetértékeléssel, ami arról szól, hogy egy mindenkori gazdaság hosszú távú fenntarthatóságát döntően meghatározza az építőipar, illetve a benne foglalkoztatottak száma, messzemenőkig egyetértünk. Valóban az a cél, és az kell legyen a terv, hogy az építőipar vissza tudjon kapaszkodni, az építőipar valóban olyan szinten tudjon termelni, hogy az mind a munkahelyek, mind a nemzeti össztermék tekintetében megjelenjen a statisztikákban is.
Arra felhívnám a figyelmet, hogy az építőipar helyzete részben belső, részben külső okokkal magyarázható. Tudja jól, képviselő úr, az építőipar visszaesése valamikor a 2000-es évek közepén, 2005-2006-ban kezdődött, jóval a mostani kormány működése előtt, aminek eredményeképpen nagyon komoly erőfeszítéseket tett egyébként a kormány, hogy ezt a recessziót megállítsa, és megpróbálja az építőipart egy növekedési pályára állítani. A legnagyobb ilyen probléma a devizahitel problémája volt, amibe most nem mennék bele, hiszen itt már a mai napon is többször elhangzott, nagyon komoly konfliktusokkal nagyon komoly milliárdokat szánt a kormány arra, hogy újra legyen igény a lakások vásárlására, hiszen ehhez a korábban hitelből vett lakások problémáját kellett megoldani.
Egyébként jelezném, hogy a kormány ezen túlment, és otthonteremtési kamattámogatási rendszert és szociálpolitikai kedvezményt vezetett be. Itt is egy olyan folyamattal állunk szemben, hogy értelemszerűen a kamatok mindenkor meghatározzák ennek az igénynek a nagyságát, és azon az úton is elindultunk, hogy a kamatok egyre lejjebb kerülnek. Tehát tény és való, nagyon nehéz helyzetet örökölt a kormányzat, de talán 2-2,5 év után el lehet mondani, hogy egy pozitív pályán indult el az építőipar. A következő egy percben megpróbálok erre is válaszolni.
Köszönöm szépen.
