DR. SIMON GÁBOR
DR. SIMON GÁBOR
DR. SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az Európai Parlament és a Tanács a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló 2008/115/EK irányelve 2011. december 24-ei határidőt szabott a tagállamoknak az illegális migránsok részére biztosítandó jogi segítségnyújtás kialakítására, illetve az ehhez szükséges tagállami szabályozás megalkotására.
Az irányelv 13. cikk (4) bekezdésében foglaltak alapján a tagállamoknak a nemzeti szabályaikkal összhangban térítésmentes jogi segítséget és/vagy képviseletet kell biztosítani az illegális migránsok részére, amely Magyarországon elsősorban az igazságügyi szolgálatok és a szerződött jogi segítők közreműködésével, az állami jogi segítségnyújtási rendszer keretében valósulhat meg.
Az irányelv átültetését az egyes migrációs tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2010. évi CXXXV. törvény lényegében elvégezte. A kormány már akkor tisztában volt ugyanakkor azzal, hogy az átültetés nem teljes, azaz egyértelmű volt, hogy az átültetési határidőt a jogi segítségnyújtás szabályai tekintetében nem tartják be.
A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium az Országgyűléshez benyújtott törvényjavaslat kormány-előterjesztését 2012. október 15-e és 19-e között, összesen négy napra általános egyeztetésre bocsátotta. Ez volt az utolsó tartalmi egyeztetés, amelyben egyébként a jogi segítségnyújtásban érintett személyi kör megfogalmazására nézve több változat is szerepelt.
A kormány-előterjesztés hatásvizsgálati lapján a végrehajtással összefüggő információként a következő szerepelt. “Az előterjesztés egyrészt már létező, az igazságügyi szolgálatok által ellátott közfeladatok hatékonyabb ellátását, közfeladatok újraszabályozását célozza, így ezek alkalmazásához a szükséges feltételek adottak.” Az irányelv vonatkozásában azonban új feladat keletkezik. A jogi segítségnyújtás fejezeti kezelésű előirányzatában a 2012. évre tervezett 115 millió forintos összeg előreláthatólag az alapfeladatokra sem lesz elegendő.
A végrehajtást nehezíti továbbá, hogy a rendkívüli mértékben leterhelt igazságügyi szolgálatoknál információim szerint létszámcsökkentés várható, holott az irányelv átültetése valószínűleg ösztönző hatással lesz a kiutasító döntésekkel szembeni felülvizsgálati kérelmek előterjesztésére, így az irányelv tágabb alanyi kört eredményező átültetése esetén éves szinten, úgy, ahogy elhangzott, 4 ezer kérelemről kell majd dönteni.
A bíróságok szintén nincsenek felkészülve ekkora ügyszámnövekedésre, és a kiutasítottak őrzésével járó többletkiadások költségvetési fedezete sem biztosított. A hatásvizsgálati lap a 2012. évi fejezeti kezelésű előirányzat szűkösségére hivatkozik. Ebből nyilvánvalónak tűnik, hogy a szakterület, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal a szakmai tervezetet az átültetési határidőt jóval megelőzően előkészítette, az eddigi végrehajtás a feltételek hiánya, különösen a költségvetés szűkössége miatt maradt el.
Az irányelv alkalmazási köre a harmadik országbeli állampolgárok közül az illegálisan tartózkodókra terjed ki, akik a beutazási feltételeknek vagy az adott tagállamban érvényes egyéb beutazási, tartózkodási vagy letelepedési feltételeknek nem vagy már nem felelnek meg. A személyi kört ezen belül a tagállam szűkítheti: nem kötelező például jogi segítséget nyújtani annak, akinek a beléptetését az államhatáron megtagadták, vagy akit már a határon visszairányítottak, vagy annak sem, akiket a nemzeti jogszabályok szerint büntetőjogi szankcióként vagy büntetőjogi szankció következményeként utasítanak ki, vagy akik kiadatási eljárás alatt állnak. A törvényjavaslat szerint az nem kap jogi segítséget, akit a büntetőbíróság utasított ki.
Nem világos, hogy a törvényjavaslat 2. §-a miért szabja feltételül a támogatás biztosításához, hogy a kiutasított lakóhellyel vagy szokásos és jogszerű tartózkodási hellyel nem rendelkezik Magyarország területén. A fő szabály az, hogy az idegenrendészeti hatóság a kiutasító határozatot már meghozta, az indoklás pedig nem ad magyarázatot arra, hogy miért fogalmazza meg a rendelkezés emellett külön feltételként, hogy a kiutasított nem rendelkezik például jogszerű tartózkodási hellyel.
(17.20)
Ha a magyarországi tartózkodás jogellenessé vált, kérdéses, hogy miféle relevanciája lenne egy korábban bejelentett lakóhelynek vagy tartózkodási helynek, lakcímnek. Ha ez az érintettek körét nézve szűkítés lenne - mert például már volt jogszerű tartózkodás és tartózkodásihely-bejelentés -, akkor az az irányelvvel ellentétes szűkítés. Nagy valószínűséggel egyszerű kodifikációs hibáról van szó, mert a jogszerűen lakóhellyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok a Jst. 4. § (1) bekezdés alapján külön jogcímen jogosultak támogatásra, ezért a szövegezés a két személyi kör elkülönítését célozza. Erre azonban nincs szükség, a rendelkezést módosító javaslattal ezt korrigálni kellene.
Az állam a jogi segítségnyújtás körében jogi segítő igénybevételét biztosítja. A jogi segítő a fél számára jogi tanácsot ad vagy beadványt és egyéb iratot készít, valamint erre vonatkozó meghatalmazás alapján betekint ügyeinek az iratába, amelynek jogszabályban meghatározott mértékű munkadíját és költségeit az állam a fél helyett a jogi segítő részére megfizeti vagy megelőlegezi. A jogi szolgáltatás díját a törvény szerint fő szabályként akkor viseli az állam, ha arra a támogatott fél nem képes. Az irányelv azonban kötelezővé teszi a jogi tanácsadás, a jogi képviselet, valamint a nyelvi segítség - tolmács - igénybevételének a lehetőségét, és azt térítésmentesen kell biztosítani. Az erre utaló szabály az irányelvben a jogorvoslatra vonatkozó rendelkezések között található.
Az irányelvet ugyan megfelelően kell a hazai jogba átültetni, azonban a támogatást csak a kiutasító döntéssel összefüggő jogorvoslati kérelem tekintetében kell biztosítani, a kiutasítottak támogatása csak a közösségi jog szabályai szerint korlátozható. Emiatt a törvény 10. §-ában az irányelvvel ellentétes szabály, ha a kiutasítottat azért nem részesítik térítésmentes támogatásban, mert valamely korábban nyújtott támogatást valótlan adatok szolgáltatása miatt megvontak tőle, a megvonás időpontjától számított öt évig. Ha a kiutasított például bűncselekmény áldozataként kapott utóbb visszavont támogatást, kiutasítottként már nem részesülhet támogatásban.
Elfogadhatatlan továbbá az is, hogy a 2011-ben még 115 millió forintra becsült, mára nyilván magasabb összegű forrás igényére tekintettel a törvényjavaslat lényegi része 2014. július 1-jén, azaz a következő országgyűlési választásokat követően lépne hatályba.
Az imént említett szakmai hibák és politikai alapú trükközés miatt nagyon nehéz lesz módosító javaslatokkal is olyanná formálni ezt a beterjesztett törvényjavaslatot, hogy az MSZP ezt támogatni tudja. Összességében az mondható, hogy az irányelv mérlegelési jogkört ad a nemzeti tagállamoknak, így Magyarország számára is. A kormány mérlegelt, ezt terjesztette be elénk, de álláspontunk szerint a kormány rosszul mérlegelt, így a javaslat nem támogatható.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
