DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Arról szeretnék beszélni, hogy nekünk, jobbikosoknak elsősorban mit sugall ez a törvényjavaslat. Ez a törvényjavaslat arra a tanárra emlékeztet minket, aki nem tanít, de számon kér. Ez alatt azt értem, hogy önök azt a hamis látszatot keltik, azt próbálják bemagyarázni a közvéleménynek és egyébként az önkormányzati vezetőknek, polgármestereknek, képviselőknek, jegyzőknek, hogy pénzt, fegyvert, paripát adnak az önkormányzatoknak, megszabadítják őket az adósságkonszolidáció jegyében az adósságállományuk egy részétől, mert jelezném, hogy nem teljes mértékű, hanem átlagban 40-50 százalék körüli adósságot fog átvállalni az állam. Az már egy másik kérdés, és messzire vezetne a vitának ez a része, hogy ingyenes használatba vesz bizonyos önkormányzati vagyontárgyakat.
Ha már itt tartunk, 15 perc elég bőséges ahhoz, hogy kitérjek arra, hogy az elmúlt több mint húsz évben hányszor fordult elő, hogy különböző bankokat konszolidáltak. És amikor a bankokat konszolidálták, akkor soha nem vették ingyenes használatba a bankok ingatlan vagy ingó vagyonát, épületeit, gépjárműveit, és sorolhatnám még hosszasan, konszolidálták őket az adófizetők pénzéből, és a bankok igazából ennek csak haszonélvezői voltak, élvezték az állami beavatkozás, az állami konszolidáció adta előnyöket, és igazából nekik a kisujjukat se kellett ezért megmozdítani. Az önkormányzatokat több mint húsz év elteltével végre egyszer az életben konszolidálják - részben, tehát most sem egészben, mint a bankokat, csak részben -, és ezért súlyos árat kell fizetniük, a függetlenségük jó részét, az önkormányzatiság jó részét ezért fel kell adniuk. Csak azért hívtam fel erre a figyelmet, hogy lássuk már a különbségeket, és bizonyos olyan összefüggéseket is hozzunk be ebbe a vitába, amelyek eddig még nem hangzottak el.
De nézzük tovább, hogy mi itt a fő probléma! Pénz, fegyver, paripa tehát nincs, magyarul, nincsenek biztosítva a személyi, tárgyi és anyagi feltételek, ugyanakkor igen kemény felelősségre vonásra számíthatnak bizonyos önkormányzati vezetők. Fordítsuk már meg ezt a vitát, tisztelt hölgyeim és uraim, és próbáljuk meg odaföntről kezdeni, mert tudjuk, hogy mindig a fejétől büdösödik: hol van a kormánynak, illetőleg a kormánytagoknak a felelőssége? A miniszterelnököt, minisztereket, államtitkárokat mikor lehet végre felelősségre vonni különböző cselekedeteikért vagy mulasztásaikért, amelyek sokkal, de sokkal nagyobb károkat okoznak akár az önkormányzati rendszernek, akár a magyar társadalomnak, mint aminek akár csak a töredékét egy polgármester, ha negyven évig polgármester, ha egész életét a polgármesteri székben tölti, meg tudja valósítani?
Tehát több szerénységet és több alázatot várnánk, pláne a kormányzati időszakuk harmadik évéhez közeledve, és illő lenne megteremteni ilyen szankciós jelleggel a kormánytagok, a miniszterek, az államtitkárok, a miniszterelnök felelősségét. Az, hogy ez az adott havi jövedelme bizonyos hányadában vagy többhavi jövedelemében kifejezve, vagy a köztisztviselői illetményalap bizonyos szorzataként történne, ehhez képest már részletkérdés. Sokkal szimpatikusabb lenne a társadalomnak, az átlagembereknek és persze az önkormányzati vezetőknek, az önkormányzatokban dolgozóknak is, ha egyszer végre az úgymond feletteseik is viselnének érdemi felelősséget, a jövedelmi, vagyoni viszonyaikkal, egzisztenciájukkal arányos felelősséget, és csak ennek megtörténte után lehetne elkezdeni a polgármesterek, képviselők ilyen irányú felelősségét firtatni, ami nemcsak ebben az összevetésben vérlázító és igazságtalan, hanem olyan összevetésben is, hogy bármit mondanak, nem kapják meg a szükséges forrásokat.
Javaslom önöknek, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy holnap 10 és 13 óra között fáradjanak el Gödöllőre, és hallgassák meg a körülbelül félezer településvezetőnek, jórészt polgármestereknek a várható panaszáradatát, hallgassák meg a véleményüket, amit majd a 2013-as költségvetés tervezése alkalmából, ebből az apropóból el fognak mondani. Gondolom, ennyi polgármestert nem lehet sem baloldali, sem jobbikos elhajlással, sem politikai haszonszerzés céljából elkövetett hangulatkeltéssel meggyanúsítani. Ugyanis aki megkapta ennek a konferenciának a meghívóját, amelyet a Magyar Önkormányzatok Szövetsége szervez, az láthatja, olvashatta, hogy arról van szó, hogy a településvezetők jelentős részének egybehangzó véleménye szerint ha megfeszülnek, sem tudják tartani a jogszabályi kereteket, a legszigorúbb költségvetési gazdálkodás, a legszigorúbb költségvetési fegyelem mellett sem fognak tudni magyarán mondva kijönni abból a pénzből, amely jelen pillanatban a rendelkezésükre áll, és egész egyszerűen nem fog működni a hiány nélküli költségvetési tervezés. Bárhogy írják önök elő, attól még, hogy ezt előírják meg ott van néhány paragrafusban, nem fog működni, mert a pénznyomtatás jogával egyik önkormányzat se rendelkezik, és a polgármesterek se tudnak bankjegyeket rajzolni, a településvezetők sem tudnak többet előhúzni a cilinderből, mint amennyi rendelkezésre áll, és természetesen óriási lesz a feszültség, ahogy az előbbiekben már elmondtuk, abban az esetben, ha a forráshiány miatt kell majd újabb adókat bevezetni vagy a meglévő adókat jelentősen megemelni, vagy - ami legalább ennyire fenyegető vagy talán még súlyosabb - majd különböző létszámleépítéseket végrehajtani polgármesteri hivataloknál, közös önkormányzati hivataloknál, önkormányzatok által fenntartott intézményeknél.
Mi fog történni? Megint ugyanaz, mint ami az elmúlt 22 évben folyamatosan: az elbocsátott dolgozók az önkormányzati vezetőkre fognak haragudni, a polgármesterekre, a képviselőkre, az alpolgármesterekre, a jegyzőkre, mert azt fogják majd az emberek gondolni, azt fogják érezni, hogy minden problémájuk okozója az önkormányzat, és nem fogják látni emögött a kormányzat felelősségét. Hiszen nem tudjuk minden embernek ilyen pontosan elmagyarázni, hogy mi ennek a problémának az oka vagy a kiindulópontja. Éppen ezért sokkal jobb lenne, ha forrásokat teremtenénk, amelyek, jól tudjuk, szűkösek minden vonatkozásban, de azt is tudjuk, hogy akár az önkormányzatok szintjén korábban, ami még volt pénz a rendszerben, akár a kormányzati politikában igazából politikai akarat kérdése, hogy milyen prioritásokat állítunk fel, milyen fontossági sorrendben próbáljuk a pénzeket elkölteni. Ha kevesebbet költenének kormányzati kommunikációra, kevesebbet költenének önmaguk fényezésére, ha kevesebbet költenének, mondjuk, a miniszterelnök úr személyi testőrségére, ha kevesebbet költenének Terrorelhárítási Központra és egyéb, igencsak felesleges célokra, akkor sokkal több pénz maradna az önkormányzati rendszerben is.
Jelzem, hogy nemcsak az adóemelés, új adók bevezetése, létszámleépítések lesznek ennek a következményei, ha nem orvosolják időben a helyzetet, hanem egy ennél is fenyegetőbb helyzet: újabb adósságspirálba fognak kerülni az önkormányzatok. Amit most részben - hangsúlyozom, nem egészben, csak részben - lenulláznak az adósságkonszolidáció révén, annak az újratermelődése megint el fog kezdődni, mert könnyen lehet, hogy a megemelt vagy az újonnan bevezetett adókkal sem tudják pótolni ezeket a forrásokat, vagy a létszámleépítések sem hoznak annyit. Hiszen jól tudjuk, mindannyian, akik akár egy rövidebb időt dolgoztunk már önkormányzatnál, hogy ha létszámleépítést hajtunk végre, mondjuk, 2013-ban, annak a hatásai leghamarabb, legjobb esetben 2014-ben tudnak jelentkezni, mert 2013-ban a felmentési időre, végkielégítésként járó illetmények, egyebek kifizetése még adott esetben pluszköltségeket is okozhat. Tehát ezeknek a hatásai is csak késve jelentkeznek, ami - a spirál egyre mélyebbre húz minket alapon - esetleg újabb és újabb megszorító intézkedéseket fog előidézni a települések szintjén.
Engedjék meg, hogy ne csak általánosságban beszéljek, hanem a választókerületemből is egy konkrét példát mondjak. A valamikori határ menti vagy a határ közvetlen közelében lévő csengersimai körjegyzőség hét köztisztviselőjéből mindössze három maradt meg a polgármesteri hivatal szintjén, négyet szépen átvezényeltek a csengeri járásba; ez lenne a kisebb baj, csak az a helyzet, hogy nincs lehetőség újabb emberek felvételére. Mondják meg nekem, hogy akár egy ilyen településen, akár máshol, ahonnan a járási hivatal elszippantotta a munkaerő egy részét, hogyan fogják elvégezni többek között azokat a feladatokat is, amelyekért igen súlyos szankciókat helyeznek kilátásba. Félreértés ne essék, nem a polgármestereket, a képviselőket vagy a jegyző kollégákat akarom elvtelenül védeni, csak olyan szintű védelmet viszont megérdemelnek, megérdemelnének önöktől is, hogy - a realitások talaján maradva - akkor követeljünk tőlük, és akkor helyezzünk csak kilátásba különböző, nagyon súlyos vagyoni szankciókat, ha megteremtettük a feltételeket, de katonák nélkül meg éleslőszerek és fegyverek nélkül semmilyen háborút nem lehet megvívni. Ha nincs elég ember a hivatalokban, nincsenek megfelelő tárgyi feltételek, nincs elegendő pénz, nem fogják tudni ellátni - sem a jegyző, sem a köztisztviselő kollégák - a feladatokat, akkor sem, ha nem nyolc órát, hanem ennél sokkal többet dolgoznak egy nap.
(13.10)
Mert a köztisztviselők döntő többsége nem lusta, nem naplopó, hanem egész egyszerűen csak túlterhelt. Egyébként hallom a járási hivataloknál, kormányhivataloknál dolgozó volt kollégáktól is, hogy egyfajta igazgatási polihisztorokat, közigazgatási Rambókat akarnak képezni belőlük. Ez egyébként nem fog menni, mert nem fog egy köztisztviselő vagy egy kormánytisztviselő több tucat, akár 80-90 fajta ügytípushoz érteni. Pláne nem néhány hét vagy néhány hónap leforgása alatt. Vagy ha önök úgy gondolják, hogy jobban tudják csinálni, akkor üljenek be, kicsit gyakorlatozzanak, és próbálják a saját bőrükön megtapasztalni azt, amire másokat köteleznek, és próbáljanak az önkormányzatok szintjén majd nagyon súlyos vagyoni szankcióval vezetőket sújtani.
A másik: mi a helyzet például a társadalmi megbízatású polgármesterekkel a háromezer lélekszámot el nem érő településeken? Őket is ilyen szankciókkal akarják sújtani, akik nem főállásban, úgymond nem profi helyi politikusként akarnak dolgozni? Tehát átgondolatlan. Megint azt látom, hogy valamilyen csoportérdek vagy valakinek az egyéni ötlete, egyéni ambíciói látszanak ezen a papíron, érezhetők ki ebből a törvényjavaslatból, de nem gondolták végig. Az más kérdés, hogy egy megyei jogú város vagy egy nagyobb település polgármesteri hivatalában talán van elég köztisztviselő, talán van megfelelő tárgyi, személyi és anyagi feltételrendszer, hogy ezeket a feladatokat végrehajtsák. Azt akarom tehát hangsúlyozni, hogy sokszor nem a hanyagság vagy a nemtörődömség, vagy a kormányhivatallal vagy a kormányzattal való dacolás a mulasztás oka, hanem egész egyszerűen a feltételek hiánya miatt fognak újabb és újabb késedelembe esni ezek a települési vezetők.
Másrészt az is nagyon érdekes, ha már itt tartunk, hogy az Alkotmánybírósághoz való fordulás jogát miként szabályozták önök. Ez most a kormánynak, az országgyűlési képviselők egynegyedének, illetőleg az ombudsmannak van meghagyva. Rendkívül érdekes, hogy nemcsak az állampolgároktól, az egyszerű magyar állampolgártól vették el ezt a nagyon fontos jogot, hanem azt is nagyszerűen előidézték, természetesen kicsinyes, pitiáner, napi, rövid távú politikai érdektől vezérelve, hogy az egyes országgyűlési képviselők se tudjanak az Alkotmánybírósághoz fordulni. Megteremtették ezt az egynegyedes szabályt, ami - jól tudjuk - a mostani parlamenti erőviszonyokra, mandátumviszonyokra van méretezve, hiszen valószínűleg önök közül nem fog egynegyed összeállni annak érdekében, hogy a saját kormányával szembemenjen, vagy ha megpróbálja, utána nyugodtan állhat sorba a munkaügyi kirendeltségeken, mert biztos, hogy földönfutóvá teszik, ezt garantálom önöknek. De önök is jól tudják, hogy miről beszélek, mert a vasfegyelem szabályát újraértelmezték ebben a ciklusban. Úgyhogy ezt felesleges is tagadni. Azt meg tudják, hogy annak egészen minimális az esélye, hogy a Jobbik- és az MSZP-frakció bármilyen kérdésben összeállnak, ugyanis az ellenzék erőviszonyait tekintve csak a Jobbiknak meg az MSZP-nek van meg együtt az a bizonyos egynegyede, amely révén az Alkotmánybírósághoz lehetne fordulni. Mivel nyilván ilyenre nem lehet számítani, ezért gyakorlatilag önök szabadon garázdálkodhatnak akár a helyi önkormányzatokról szóló törvény szabályai vonatkozásában, akár pedig egyébként.
Az pedig már külön tragédia, amit itt Hegedűs Lorántné képviselőtársam megpendített, hogy finoman szólva is milyen partikuláris a jogalkalmazás, és vannak bizonyos szabályok, kivéve az erősebb kutyákat, kivéve például a Hit Gyülekezetét. Ugyanaz történik törvényalkotás meg jogalkalmazás szintjén is, mint az elmúlt 22 évben végig: az erősebb kutyának jóval kedvezőbbek a szaporodási esélyei, a többiek pedig majd nézhetik, hogy mi jut nekik. Ha már egyébként a Hit Gyülekezeténél járunk, akkor egy rám jellemző, kicsit tréfás megjegyzéssel hadd lazítsam itt a kicsit talán feszültté váló hangulatot. Sejtem én, hogy miért annyira szimpatikus önöknek a Hit Gyülekezete, még elnevezésében is. Számunkra rendkívül ellenszenves és rendkívül károsnak tartjuk, de önöknek - és értem az “önök” alatt az elmúlt 22 évben egymást váltógazdaságban váltogató vezető politikai elitet - valószínűleg azért szimpatikus, mert 22 éve ebben a Házban, amely sokkal többet és sokkal jobbat érdemelne, nem történik más, akár önkormányzati jogalkotás szintjén is a legtöbb esetben, mint a gitt rágása. Valószínűleg a Hit Gyülekezetét kicsit furcsa átértelmezéssel önöket nyugodtan lehetne tekinteni az elmúlt 22 évben a “gitt gyülekezetének”.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
