DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! E törvénytervezethez, amely az önkormányzati törvény módosítása és az államtitkár asszony expozéja szerint arra szolgál, hogy az eddigi tapasztalatok alapján bizonyos korrekciókat elvégezzenek, ehhez csak úgy tudunk viszonyulni, úgy tudom a Magyar Szocialista Párt álláspontját valamennyiük számára világosan és egyértelműen bemutatni, ha picit visszanézünk a múltba az önkormányzati rendszer alakítását illetően.
Ha valaki foglalkozik azzal, hogy a magyarországi demokratikus intézményrendszer kialakítása hogyan történt a rendszerváltáskor, az pontosan emlékszik arra, visszakereshető, hogy abban a politikai paletta valamennyi területéhez, részéhez tartozó politikai erő egyetértett, hogy Magyarországon erős önkormányzati rendszert akart kiépíteni. 1990-ben olyan önkormányzati rendszert hozott létre az akkori alkotmány és a helyi önkormányzatokról szóló törvény Magyarországon, amely erős önkormányzati autonómiával rendelkezett, és az önkormányzati önállóságot védő alkotmányos garanciákkal bírt. A helyi önkormányzati törvény indoklása nem véletlenül mondta és tette nyilvánvalóvá, hogy az önkormányzati rendszer ellensúlyt képez a központi kormányzattal, a központi közigazgatással szemben, mert ez volt akkor a jogalkotó szándéka, hogy ellensúlyt képezzen, hogy azokban a feladatokban, amelyeket a jogalkotó az önkormányzatokra bíz, az önkormányzatok autonómiával rendelkezzenek. Azért rendelt mellé olyan finanszírozást, amely részben normatívával, részben az önkormányzatok saját bevételére alapítva gondoskodott a kötelező feladatok ellátásáról, hogy ne kelljen megkötni az önkormányzatok kezét, hogy milyen feladatra pontosan mennyit költenek, ami az önkormányzatiság lényegéhez tartozik, hogy saját maguk önállóan dönthessenek, ezt tegye lehetővé ez a rendszer.
Nagyon érdekes, hogy a fideszes polgármesterek akkor még, amikor ellenzékben volt a Fidesz, ezt nagyon jól értették. Tehát nagyon szívesen hivatkoztak az önkormányzati autonómiára, nagyon szívesen hivatkoztak arra a jogukra, hogy nekik önállóan joguk van eldönteni, hogyan működjenek a helyi közügyek, hogy hogyan gyakorolják a helyi közhatalmat. Ha olyan tervezettel állt elő az akkori szocialista kormány, mint például a kistérségek kialakítása, amire itt utalás is történt - pedig az nem más, mint ösztönzése többletpénzzel az önkormányzatok közös feladatellátásának, és akkor sem mondta, hogy kötelező, nem adott rá utasítást, nem akart államosítani, hanem egyszerűen ösztönzött egy feladatellátást -, nos, akkor a fideszes polgármesterek, persze csak azok, akiknek politikailag ez érdekükben állt, kiabáltak ellene. Voltak olyan fideszes polgármesterek - most éppen kiment, nem ül itt, de akár a nevét is mondhatnám -, akik dicsérték ezt a rendszert, azt mondták, hogy igen, ez segít az aprófalvas településszerkezetű térségekben. Hajdúban nem, nem is arra lett kitalálva, de az aprófalvas településszerkezeteknek igenis segít.
(11.50)
Azt, hogy az önkormányzati rendszer a központi kormányzattal szemben ellensúlyt képez, az Alkotmánybíróság is kimondta. Tehát nyilvánvalóvá vált, hogy abban az értelemben nem tekinti az egységes államszervezet részének, hogy a kormánynak és a központi közigazgatásnak direkt befolyásolási lehetősége legyen az önkormányzatokkal szemben. Ez nyilvánvaló volt, és ezt a korlátot mindig be is tartotta a mindenkori jogalkotó.
Én azt gondolom, hogy a mostani gyakorlat, illetve a mostani jogszabályok legfeljebb üres lózunggá teszik sajnos az alaptörvénynek azt a mondatát, amikor azt mondja, hogy Magyarországon a helyi közügyek intézése és a helyi közhatalom gyakorlása érdekében önkormányzatok működnek, hiszen ennek az autonóm működésnek a feltételeit, hát, most már csak itt-ott és rendkívül hézagosan biztosítja.
A magyar önkormányzatokról szóló törvény preambulumában ki is nyilvánítja, hogy az önkormányzatot az államszervezet részének tekinti, méghozzá olyan módon, hogy közreműködnek az államcélok megvalósításában.
Tisztelt fideszes, KDNP-s Képviselőtársaim! Ez az önkormányzat-felfogás nagyon messze van attól, amit a Magyar Szocialista Párt az önkormányzatiságról gondol. Amikor önök azzal kritizálják az előző kormányokat és az MSZP-t, hogy kevés pénzt adott az önkormányzatoknak, ezáltal fölszámolta az önkormányzati autonómiát, az egyszerű magyarázat csak arra, hogy önök ezt a keserű pirulát egy picit jóízűbben tudják lenyelni, mert miközben az tényszerűen igaz, hogy az önkormányzatok finanszírozása, az önkormányzati feladatra juttatott forrás nem volt annyi, mint amennyit szívünk szerint mi is támogatásként adtunk volna, de hát egy olyan időszakban, amikor másutt is megtakarításra volt szükség, azt gondolom, a társadalmi igazságosság mégiscsak azt kívánta, hogy ennek részesei legyenek az önkormányzatok is, részese legyen a költségvetés valamennyi alrendszere.
Egészen furcsa, amikor itt Babák képviselő úr azzal érvel, hogy persze, hogy szeretnénk többet adni, de hát ha nincs több pénz, hogy ezt az érvet most megtalálták. És amikor ellenzékben voltak? Akkor ezek az érvek, amiket egyébként elmondtak az akkori kormányoldali képviselők is, hogy persze, hogy szeretnénk többet adni, de hát ha nincs több, akkor abból nem lehet, ezek soha nem voltak érvek az önök számára.
Ezt csak azért hoztam ide, mert szerintem jó lenne, hogyha az önkormányzati rendszerről és ezen keresztül azokról a közfeladatokról, amiket az önkormányzati rendszer nyújt az állampolgárok számára, tudnánk egy picit ésszerűbben, több szakmai és kevesebb politikai érvet használva vitázni, mert én azt gondolom, hogy az önkormányzatok számára, de még inkább az egyes településen élő emberek számára a legfontosabb mégiscsak az, hogy jó színvonalú közszolgáltatást kapjanak.
Higgyék el, amikor például az önkormányzatoktól elvett és államosított közoktatási rendszerrel kapcsolatban mondjuk el a kritikánkat, akkor nem az vezet bennünket, hogy most próbáljunk meg ütni egyet a kormányoldalon, hanem az vezet bennünket, hogy bizony mi is találkozunk, beszélünk iskolaigazgatókkal, pedagógusokkal, szülőkkel, és látjuk, hogy egy teljesen lehetetlen rendszer alakult ki. És ami nekem különösen megdöbbentő volt, hogy ezek az emberek oly mértékben féltik az állásukat, hogy nekem húsz-harmincéves ismerőseim, akikkel jóban vagyok, pedagógusok, iskolaigazgatók, mikor érdeklődtem arról, hogy hogyan működnek az új rendszerben, kivétel nélkül mindegyik hozzátette: de nagyon kérlek, ne mondd el senkinek, hogy ezt tőlem tudod. Ilyen nem volt Magyarországon 30 éve. Ez, hogy ilyen félelemben élnek ezek az emberek (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.), az önök szégyene, az önök szégyene!
Megértem, hogy a fideszesek kiabálnak, lehet is lelkiismeret-furdalásuk, lehet, nyugodtan! (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) Ilyen fenyegetettség, mint amilyet a közigazgatásban dolgozók, a közszolgálatban dolgozók most éreznek, egészen bizonyos, hogy a demokratikus rendszerváltás óta nem volt. Azelőtt volt, de hát azt a rendszert nem akarta egyikünk se.
Tasó képviselő úrra szeretnék reagálni, mielőtt konkrét tételeire rátérnénk a törvénymódosításnak. Képviselő úr azt mondta, hogy mi nem voltunk a törvényesség pártján. Ez egyszerűen nem felel meg az igazságnak.
De hadd mondjam azt, kedves Tasó képviselő úr, hogy egy olyan párt képviselőitől nem kérek én kioktatást, amelynek az elnöke még ellenzékből azt mondta, hogy nem kell betartani a kampánycsendet, mi kampányolunk szombaton is, vasárnap is, telefonálunk, majd valakik följelentenek, a jogászok meg kimosdatnak, oszt’ jó napot. Ezt gondolta választási törvények betartásáról az ön pártelnöke, aki ma Magyarország miniszterelnöke. És akkor ön akar nekem kioktatást tartani törvényességből? (Közbeszólások és zaj a Fidesz padsoraiból.) Köszönöm szépen, azt gondolom, hogy erre mi nem szorulunk rá.
De mondhatnék más példát is. Amikor először beleakadt ez a kormány az Alkotmánybíróság döntésébe, pontosan az Alkotmánybíróság megsemmisítette az alkotmánysértő döntéseit, mi volt az első reagálásuk? Nem az, hogy módosítják annak megfelelően a törvényeket, hanem az, hogy Lázár János azonnal idehozta az úgynevezett Lázár-csomagot az Országgyűlés elé, és a kétharmados fülkeforradalmárok máris elküldték az első selyemzsinórt az Alkotmánybíróságnak. Úgyhogy azt gondolom, mi nem szorulunk önöktől kioktatásra törvényesség tekintetében.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát azt gondolom, hogy az az önkormányzat-felfogás, amit önök vallanak, távol áll attól, amit mi jónak és hasznosnak tartanánk, és hogy ha a Magyar Szocialista Párt felhatalmazást kap a választóktól, akkor vissza fogja állítani az önkormányzati autonómiát. (Zaj a kormánypárti sorokból.)
Azt azonban el kell mondanom a tényszerűség kedvéért, hogy ebben a törvénymódosításban van néhány olyan elem, ami… Csak a jegyzőkönyv számára mondom, hogy mintha idegesek lennének itt a képviselők, kicsit zajonganak, de nem zavar ez engem abban, hogy elmondjam a hozzászólásomat, úgyhogy csak nyugodtan tegyék.
Szóval van néhány olyan elem, amivel szakmailag egyet lehet érteni. Ilyen például, hogy a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletéért felelős miniszter belép az eljárásba akkor, amikor a kormányhivatal valamelyik önkormányzati rendeletnél az alaptörvénnyel való összhang hiányát tapasztalja, tehát hogy alaptörvénybe ütközik. Ez egy szakmailag logikus eljárásrend. Nyilván az eddigi gyakorlat vagy ennek a végiggondolása hozta ezt a tapasztalatot. Én személyesen nem vagyok ez ellen, sőt azt gondolom, hogy az az új fórumrendszer, amiben az alaptörvény-ellenes rendelettel az Alkotmánybírósághoz lehet fordulni, a törvényellenes rendelettel a Kúriához, és egyéb döntéseknél a törvényszéknél és a bírósági hierarchia egyéb helyein elhelyezett hatáskörök vannak, még azt gondolom, logikus is sok szempontból. Tehát nekem személyesen ezzel kapcsolatban kritikám nincs.
Azt is az alkotmányügyi bizottságban is elmondtam, hogy az, hogy a polgármesternél kezdeményezi a kormányhivatal vezetője, hogy ha törvényellenes működést tapasztal, hogy tárgyalják újra, ezt kiterjesztik a társulási tanácsra, teljesen logikus, hiszen ha ugyanazt az önkormányzati feladatot látja el a társulás több önkormányzat együttműködésében, mint amit egy önkormányzat saját maga, és ott van egyfajta törvényi felhatalmazás, akkor logikus, hogy legyen a másik formációnál is. Tehát nekem ezzel különösebb problémám nincs.
Vannak még olyan módosítások, amelyekről beszélt részletesen Varga képviselőtársam, ezt nem akarom megismételni. Ugyanígy nem kívánok kommentárt fűzni a technikai módosításokhoz sem.
De itt már az előzőek során a vitában is szóba került, és azt gondolom, hogy érdemes erről szót váltani, hiszen államtitkár asszony is az expozéjában elmondta, hogy a gyakorlati tapasztalatok alapján szükség van korrekcióra. Ezt én is így gondolom, és azt gondolom, hogy a 2013-as év költségvetése azt a tapasztalatot fogja hozni az önkormányzatok számára, hogy ezt a feladatfinanszírozásnak nevezett humbugot fel kell számolni.
Szeretnék mondani néhány példát. A feladatfinanszírozás jegyében az önkormányzatokat pántlikázott pénzekkel látják el, megkötik, hogy egy adott pénzforrást, amit az önkormányzat a központi költségvetésből kap, mire lehet fordítani. Szerintem ez a merevség eleve a feladatellátás színvonalának a rovására megy. Ez a tanácsrendszer finanszírozása volt. Ott se vált be. Én egész életemben ezzel a területtel foglalkoztam, közigazgatási szakjogászként nagyon sokat tudnék arról beszélni, hogy ez miért hibás, miért rossz. Vissza kellene térni egy olyan normatív finanszírozási rendszerhez, ami nagyobb önkormányzati rugalmasságot hoz.
(12.00)
Persze, egy olyan rendszerben ezt nem lehet megcsinálni, hogy szándékosan alulfinanszíroz az önkormányzatok számára, majd a fideszes többségű önkormányzatoknak zsebből osztogat, lásd a december 18-i kormányhatározatot. Ilyen kormányhatározatot én még nem láttam, hogy milliárdokat szór szét úgy, hogy nem mondja meg, hogy miért pont az az önkormányzat kapja, mire kapja és ilyen feltételekkel. Egyszerűen én még ilyet nem láttam! De hát napnál világosabb, hogy ennek politikai oka van.
A kis önkormányzatok meg? Mondok egy példát az én választókerületemből: Bőszénfa önkormányzata 1 millió forintot kap feladatfinanszírozásra, a közvilágításra. Közben neki havonta 125 ezer forintot kell közvilágításra kifizetni. A 12-szer 125 ezer forint csak a Matolcsy-féle számtanban 1 millió. Hát a fele hiányzik, és nem tudja honnan kipótolni, mert elvették a bevételeket. Elvették a gépjárműadónak nagyon nagy részét, amit még viszonylag rendesen befizettek az emberek. Helyiadó-bevétel a faluban nincs, mert nem tudják miből szedni. Egyszerűen ez a feladatfinanszírozás egy csőd!
Tisztelt Államtitkár Asszony! Ha jót akar az önkormányzatoknak, akkor ne csak ilyen korrekciós törvényt hozzon ide, hanem egy tisztességes, a működési feltételeiket biztosító törvényt.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
