DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megpróbálok én is visszatérni az eredeti javaslathoz, mert itt sok mindenről volt szó, a javaslatról kevésbé, bár van ennek egy szolid és diszkrét bája, amikor az MSZP államosítástól retteg, illetve a véleménynyilvánítás szabadsága miatt, és annak a hiányát emlegeti fel. Azt hiszem, hogy erről a történelmi ismereteink egy kicsit mások, de mindegy, szeretném a törvényjavaslatot egy kicsit górcső alá venni.
A történet ott kezdődik ugyanis, hogy a rendszerváltás környékén - az úgynevezett rendszerváltás környékén - már az a hiba belekerült a rendszerbe - hogy ez hiba vagy tudatosság, az egy jó kérdés, nyilván mindkét megoldás mellett lehetne érvelni -, hogy a jegyzőket a képviselő-testület alá rendelték, illetve hivatalosan hiába rendelték a törvények és a törvényesség őreivé a jegyzőket, annak ellenére, ha a képviselő-testület az, aki felmentheti őket, akkor tulajdonképpen a képviselő-testület az és a kormányzó helyi többség az, akinek megpróbálnak megfelelni. Név nélkül elhangzott az is jegyző szájából - ez korábban történt, a kilencvenes években -, amikor egy firtató kérdésre, hogy bizonyos jogszabálysértéseket miért nem vesz figyelembe vagy miért nem lép, akkor azzal válaszolt a jegyző - persze, ezt csak szűk körben -, hogy neki jobb bizonyos esetekben, hogyha nem ismeri a jogszabályokat. És ennek lett a következménye az, hogy sajnos az önkormányzati rendszer - és azt kell mondjam, hogy pártállástól függetlenül az elmúlt húsz évben ezt láthattuk - egyfajta kiskirályságok rendszerévé fajult, hiszen aki helyben a képviselő-testület többségét maga mögött tudhatta, az tulajdonképpen akármit megtehetett. És egyébként az államnak és a bíróságoknak vagy a kormányhivataloknak - akkori nevükön közigazgatási hivataloknak - sem volt túl sok eszközük, hogy meggátolják azt, hogy egy önkormányzat milyen határozatokat vagy milyen rendeleteket hoz.
Ehhez hozzájött az is, hogy kisebb figyelem terelődik természetesen egy helyi határozatra, rendeletre, mint mondjuk, az Országgyűlés által alkotott törvényekre, tehát a kontroll szűkebbre szabott, és az is hozzájárul, hogy bizony-bizony helyben, főleg kisebb településeken az apparátus részéről sem volt mindig meg a megfelelő hozzáértés, vagy hogyha megvolt, akkor egzisztenciális érdekek miatt gyakran nem szóltak, vagy hogyha szóltak, akkor esetleg elvesztették a munkájukat is. Az biztos, hogy ez a rendszer így, ebben a formában nem volt jó, tehát az még önmagában üdvözlendő is lehet, hogy megpróbálták, illetve az új szabályozások által megteremtődött egy kontroll az önkormányzatok működésén. De természetesen ennek meg kell maradnia a törvényesség és a törvények betartatásánál, hiszen hogyha önkényes elemek kerülnek a rendszerbe, tehát hogyha a kormányhivatalok, mondjuk, visszaélnek ezzel, és teszem azt, ellenzéki önkormányzatokat vagy ellenzéki többségű önkormányzatokat kezdenek vegzálni, akkor ez egy káros hatás lehet, de hogyha a kontrollt nem teremtenénk meg, akkor kiönthetnénk a fürdővízzel a gyermeket is. Tehát itt ez egy nehéz kérdés lehet, de az biztos, hogy a kontrollra szükség van. Az előttünk fekvő törvényjavaslat ebben az irányban próbálkozik, illetve én abból indulok ki, hogy már megszületett az új önkormányzatokról szóló törvény, annak a vitáját lefolytattuk, és most azt kell megnézni, hogy ez a javaslat mennyiben módosítja az ott megfogalmazottakat.
Amit itt Schiffer képviselőtársam elmondott, szintén egy nagy dilemma lehet, hogy kontroll-e, szűrő-e, visszaélésekre való lehetőséget ad-e, vagy pozitív-e, hogy a kormányzat előtt vagy a kormányzati apparátuson, minisztériumi apparátuson végig kell futnia azoknak a javaslatoknak, amelyeket a kormányhivatalok terjesztenek elő egy-egy önkormányzati rendelettel kapcsolatban. Ez bizonyos esetekben nyilván eredményezheti azt, hogy a minisztériumi rendszer vagy a felelős miniszter megszűri, ahogy Schiffer képviselőtársam mondta, hogy mik kerülnek az Alkotmánybíróság elé. De lehet a mellett is érvelni, hogy ez arra is lehetőséget ad, hogy esetleg a kormányhivatalok - mert erre is találtunk felvetéseket - ne éljenek vissza a jogkörükkel, és ne kezdeményezzenek túl nagy számban olyan esetekben is felülvizsgálatot vagy törvényességi felhívást és egyéb előterjesztéseket az Alkotmánybíróság felé, ahol egyébként az nem áll meg, és esetleg a túl sok vegzálás már az önkormányzatiság rovására menne; tehát nagyon nehéz megtalálni ezt a lépcsőt. Viszont az a módosítási indítvány, hogy kísérelje meg a kormányhivatal először különböző eszközökkel a törvényességet helyreállítani - itt a törvényességi felhívással, illetve a képviselő-testület összehívásával találkozhatunk -, ez nem feltétlenül ördögtől való, mert hogyha az a cél, hogy megszűnjön a törvénytelenség vagy a törvényellenesség, akkor ezek erre eszközök lehetnek, és valóban, nem baj, hogyha előírjuk, hogy először éljen felhívással a kormányhivatal.
Azt sem tartom ördögtől valónak, hogy a felelős miniszter az általa vezetett minisztérium apparátusával vizsgáltassa meg, hiszen ez egy szakmai kontrollként is értelmezhető, nem a miniszter önmagában, a hasára ütve dönt, hanem megvizsgáltatja a szakapparátussal, tehát ennek nyilván nyoma van, és ezek az adatok és dokumentumok is rendelkezésre állnak akár az Alkotmánybíróság részéről is.
Az, hogy a törvényességi felügyeletet a helyi önkormányzatok - ez a 3. §-ban található - mellett az önkormányzatok társulásaira kiterjesztik, ez is egy jó és nehezen vitatható kezdeményezés, önmagában ezt is a javaslat pozitívumaihoz lehet sorolni.
Viszont, ami már problematikus - és itt térnék rá az 5. §-ra -, az a felügyeleti bírság alkalmazhatósági körének bővülése, ugyanis a törvényességi felügyeleti bírság eddig is létezett, tehát a törvényben ennek megvannak a megfelelően körülírt szankciórendszerei, és én vettem a fáradságot, hogy meg is tekintettem, hogy a jelenlegi törvényi környezet mely esetekben engedi meg a kormányhivatal részére, hogy törvényességi felügyeleti bírságot állapítson meg az önkormányzatokkal szemben. Itt egyébként a jelenlegi szabályozás szerint eléggé körülhatárolt és eléggé pontosan megfogalmazott meghatározásokat láthatunk.
(12.20)
Például, hogyha a jegyző a kormányhivatal felhívása ellenére megadott határidőn belül nem tesz eleget a jegyzőkönyv-megküldési kötelezettségének - ez egy eléggé körülhatárolt definíció -, vagy hogyha a polgármester határidőre nem tesz eleget a kormányhivatal információkérési megkeresésének, vagy ha a bíróság már megállapította, hogy kötelezettségszegés történt, és a bíróság által kitűzött határidő eredménytelenül telt el, azt hiszem, ez is egy pontosnak mondható megfogalmazás, illetve a d) pontban, hogyha a képviselő-testület nem folytatja le határidőben a polgármester, valamint a polgármester vagy a jegyző ellen a fegyelmi eljárást. Tehát eddig még, azt kell mondanom, nehezen lehetne a megfogalmazásokkal kötözködni, és tulajdonképpen még indokolt is lehet ezekben az esetekben a bírság kiszabása.
Viszont amit a módosítás eszközölni szeretne, az nem tűnik kellően konkrétnak, és hogyha az előbb általam ismertetett pontokhoz egy d) pontot iktat be a javaslat, illetve e) pontot, elnézést, egy e) pontot iktat be a javaslat, akkor legalább ennyire körülhatároltnak kellene lennie, hiszen itt idézném a javaslatot: az, hogy egy érintett ugyanazon jogszabályi kötelezettségét ismételten megsérti, de viszont a megsértett kötelezettség súlya nem indokolja egyéb törvényességi felügyeleti eszköz alkalmazását, abban az esetben bírság szabható ki. Ezt azért érzem túl tágnak, hiszen itt például az érintett megfogalmazás, ezt én értem, hogy mire próbál vonatkozni, de akkor soroljuk fel, hogy kik lehetnek azok az érintettek. A jegyző? A polgármester? A képviselő-testület? Az önkormányzat? Tehát ennél azért egy pontosabb meghatározásra lenne szükség a bírságolásnál, arról nem is beszélve, hogy nagyon jó lenne, ha bekerülne - és erre egy módosító javaslatot is be fogok terjeszteni -, hogy az ismételt törvénysértés a kormányhivatal felhívása után történjen meg, és a bírságolás ezen alapulhasson. Lévén, hogyha ez nincs benne, akkor ad absurdum az a lehetőség is fennállhat, hogy visszamenőlegesen észlelve, a kormányhivatal észleli, hogy mondjuk, egyébként jó szándékkal elkövettek egy apróbb törvénysértést, esetleg hónapról hónapra visszamenőleg, akkor ugye, ez egy ismételten bekövetkező törvénysértés és már rögtön bírságolhat, ahelyett, hogy ebben az esetben felhívással vagy kötelezővé tennénk a felhívást, és ezek után, hogyha továbbra is megvan az a törvénysértő gyakorlat, akkor teljes joggal érthető, hogy ott valamiféle rosszhiszemű szándék vagy a butaságnak oly magas foka áll fenn, hogy a bírság kiszabása indokolt lehet.
Itt az 5. §-hoz készült részletes indokolás tartalmazza azt a kitételt, hogy ha ezek csekély jogsértések, amelyek a bírságot megalapozzák, azért kell ezeket bírsággal szankcionálni, mert egyéb más eszközök alkalmazása aránytalanul megnehezítené a helyi önkormányzat működését. Ezt ezen tudom értelmezni, mert mondjuk, egy felhívás, egy törvényességi felhívás nem hiszem, hogy aránytalanul megnehezítené a működést, illetve, hogyha oly súlyú a törvénysértés, akkor az, hogy mondjuk, az Alkotmánybírósághoz fordul a felelős miniszteren keresztül a kormányhivatal, ez sem tekinthető aránytalan megnehezítésnek, hiszen amíg ebben döntés nem születik, addig ugye alkalmazható az adott rendelet, tehát ezt a megfogalmazást igazából nem értem.
De visszatérve a bírságra és annak összegére, mindenképpen elmondható az is, hogy a bírság - és itt a 38 ezer forinttól 386 ezer forintig terjedő bírságösszeg - bizonyos szempontból kevés, más szempontból meg sok. Tehát egyrészről persze a kistelepülések mondhatják azt, hogy ez őket akár el is lehetetlenítheti, más esetben viszont a nagyobb, a több tízezres településeknél viszont hiába lehet ezt többször kiszabni, lehet, hogy az adott jogsértő önkormányzat a bírságolás ellenére fenntartja a jogsértő gyakorlatát. Tehát nekem tulajdonképpen nem volt teljesen egyértelmű, hogy ez valóban egyfajta felügyeleti eszközként alkalmazandó a jövőben, vagy egyfajta pénzbeszedési eljárásként is, hiszen amit gyakran és viszonylag alacsonyabb összegben lehet kiszabni, azt valószínűleg ki is fogják szabni, és egyébként ebből nagyon jó bevételeket is szerezhet a kormányhivatal. Természetesen ezt a szemléletet is el kellene kerülni, de nyilván ezeket csak a jövő és a tapasztalatok fogják meghatározni, hogy mely irányba indul el a bírságolási gyakorlat.
Mindent összevetve tehát úgy gondolom, hogy a törvényjavaslatnak vannak előremutató elemei. Én üdvözölni tudom azt, hogy törvényességi ellenőrzés és a törvényességi felügyelet alatt állnak az önkormányzatok. Nagyon bízom benne, hogy ez egyébként pártállástól függetlenül meg fog történni, a kormányhivatalok és a felelős miniszterek valóban úgy fognak fellépni, hogy a visszaéléseket próbálják visszaszorítani, de nagyon kérem a kormányzatot és a kormány jelen lévő képviselőit, hogy ennél az e) pontnál, a kiterjesztő pontnál, hogy mely esetekben lehet bírságot kiszabni, fogadják el azt a módosító javaslatot, vagy tegyenek javaslatot egy olyan módosításra, hogy az konkrétabban kerüljön meghatározásra mind az alanyi kör tekintetében, mind arra vonatkozóan, hogy egy előzetes felhívásnak meg kell előznie ezt a bírságolást, vagy adott esetben, hogyha ez nem cél, akkor az államtitkár asszony erre reagáljon, hogy cél-e az, hogy egy előzetes felhívás történjen a bírságolás előtt vagy nem, mert hogyha önöknek is az a céljuk, hogy feltétlenül a törvényesség álljon helyre, és ne csak a bírságolási szemlélet uralkodjon el, akkor mindenképpen ezt az eszközt be kellene vezetni. Nagyon bízom benne, hogy ebbe az irányba fognak elindulni.
Természetesen ezekkel a kiegészítésekkel, azt kell mondanom, nagyon bízom benne, hogy a törvény bizonyos részei előremutatóak lesznek, hozzátéve, hogy nem mentem bele abba a vitába, ami itt előttem zajlott, hogy az egész önkormányzati rendszer átalakítása, a járási hivatalok és minden egyéb milyen irányba mutat. Én szigorúan szorítkoztam arra, hogy a jelen lévő törvénymódosításról fogalmazzak meg véleményt, és ennek tükrében értékeljük a felszólalást és a jobbító szándékú megnyilvánulásokat.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
