TÓTH GÁBOR
TÓTH GÁBOR
TÓTH GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Engedtessék meg, hogy némi történelmi visszatekintés jegyében és keretében emlékeztessem a képviselőtársaimat, hogy valójában mi is az, ami most ezt a törvényt motiválta. Akik régen itt ülnek - jó néhány van olyan -, emlékezhetnek rá, hogy a nem túl távoli múltban, az elmúlt húsz esztendőben hogyan is tocsikolták el az önkormányzatok vagyonait az önkormányzatok, és került az ország olyan államcsőd közeli helyzetbe, amit most kellett konszolidálni. Hiszen nemcsak úgy van államcsőd, hogy a kormány nem tud fizetni, úgy is államcsőd van, ha az önkormányzatok nem tudnak fizetni. Tulajdonképpen egy csapatban játszunk. Tehát az eltocsikolt országot kellett valahol valamilyen szinten pénzügyileg talpra állítani. Első pont.
Második pont: a tisztelt jobbikos képviselő asszonynak mondom nagy tisztelettel, hogy nagy valószínűséggel a járások működésével kapcsolatosan vajmi kevés az ismerete. Én magam falusi polgármesterként a járásoknak éppen az egyik összerakójaképpen részt vettem és részt veszek a mindennapi munkájában és segítésében. Egy árva petákkal sem került többe eddig a járási hivatal működése, mint eddig, hiszen még a lapátot is (Hegedűs Lorántné: Mert nem is működik!) a saját hivatalomból vittem át. Tehát nem kellett pluszt vennünk, mert egy egyébként is meglévő épület (Hegedűs Lorántné: És a felállításuk mennyibe került?) meglévő fűtési költségei merülnek fel, és az államapparátusból, az önkormányzatokból átment dolgozók vannak a járási hivatalokban. És amit eddig hat ügyintéző intézett adott esetben egy-egy helyen, ezt jelen pillanatban egy ügyintéző próbálja. Persze nekem is vannak olyan kolléganőim, akik visszasírják azt az időt, amikor nálam dolgoztak. Bocsánat a szóért, nem deportáltam (Közbekiáltás a Jobbik padsoraiból: Na, na!), csak átküldtem őket a járásba dolgozni, és a járásban most nincs annyi kávészünet meg cigiszünet, mert öt percért is ki kell kéredzkedniük. (Dr. Lamperth Mónika felnevet.) Lényegesen racionálisabban működnek most azok a mindennapi dolgok, amelyek az önkormányzatnál bizony-bizony már klub jelleggel működtek.
Köszönöm a lehetőséget, elnök úr.
