VARGA ZOLTÁN
VARGA ZOLTÁN
VARGA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Nyilván hozzászólásomban nem a bizottsági hangulatról és a bizottsági véleményről, hanem nyilvánvalóan a Magyar Szocialista Párt ezzel kapcsolatos álláspontjáról fogok beszélni. De azért Tasó képviselő úr, egy picit térjünk vissza az ön hozzászólásához. Nem véletlenül mondtam, hogy az önök alaptörvénye. Ne haragudjon, ez a többség alaptörvénye. Gyakorlatilag az akkori vitában semmilyen véleményünket nem vették figyelembe, kísérletet sem tettek arra, hogy az ellenzéktől befogadjanak bármilyen javaslatot. (Dr. Aradszki András: Nem is vettél részt a vitában.) Ez, azt gondolom, az önök alaptörvénye.
A másik pedig az elmúlt időszak kormányainak az ellenőrzéssel kapcsolatos dolga. Képviselőtársam, Lamperth Mónika képviselő asszony ezt már elmondta önnek. Én szeretném megismételni azért, mert magam voltam az, aki ide, a Ház elé terjesztette nem is egyszer azt a törvényjavaslatot, amelyben azt kezdeményeztük, hogy álljon vissza a törvényességi ellenőrzés az önkormányzatok számára, nyilvánvalóan elismerve azt a bakit, amit elkövettünk mi, a többség. Az Alkotmánybíróság az akkori döntésünket megsemmisítette, de azt gondoltuk, hogy itt a lehetőség. Önök is akarták, mi is akartuk, mégsem szavazták meg.
És azokat a hangokat, amiket akkor lehetett hallani itt a Házban meg a parlamenti folyosókon, ön pontosan tudja. Nekünk az nagyon jó, már az akkori kisebbségnek, mert legalább nincs az akkori törvényességi ellenőrzésre hivatott közigazgatási hivataloknak dolguk ezzel a dologgal. Egy csomó ügy megakadt, ha ön visszaemlékszik, mert a szabály az volt, hogy először a közigazgatási hivatalnál kell eljárni, és majd ha ott nem történik jogorvoslat, lehet bírósághoz fordulni. Ezek az ügyek sajnos megakadtak abban az időszakban, és önök ezt nagyon ügyesen kihasználták. Tehát ilyen tekintetben álságos az a megállapítása államtitkár asszonynak, hogy 18 hónapig nem volt törvényességi ellenőrzés az önkormányzatok felett. Sajnos, egy időszakban tényleg nem volt, de ha önök partnerek lettek volna, akkor vissza lehetett volna állítani arra az egyéves időszakra is, amíg a Bajnai-kormány kormányzott, a törvényességi ellenőrzést az önkormányzatok felett.
De mivel Tasó képviselő úr mondta, hogy miért nem a törvényjavaslatról beszélünk, szeretném önnek elmondani, hogy államtitkár asszony 12 percet beszélt a törvénynek az előéletéről, hogy hogyan, mi módon, mi történt az elmúlt két évben, és körülbelül 3 percet beszélt a mostani törvényjavaslatról. Tehát nagy valószínűséggel most ön is kénytelen lesz végighallgatni az én történetemet, amely szerintem közelebb van az igazsághoz, mint ahhoz az államtitkár asszonyi álomhoz, amiről ő beszélt, hogy mi történt az elmúlt két évben az önkormányzatok tekintetében.
Sajnos azt kell mondjam, hogy az elmúlt két év azt mutatta meg, hogy a jelenlegi kormánypártok, önök a hatalmuk bebiztosításában nagyon következetesek, és egyre szembeöltőbb a szavak és a tettek kettőssége. Ez különösen az önkormányzatok tekintetében szerintünk nagyon súlyos következményekkel jár. Mik ezek a következmények? Az alaptörvény külön fejezetben rendelkezik az önkormányzatokról, az önök alaptörvénye, azonban nem határozza meg, hogy ki az önkormányzáshoz való jog alanya, nem szabályozza azt, hogy hol kell önkormányzatnak működni. Ez szerintünk egy nagyon súlyos probléma, ezt már az új Ötv. megszavazásakor is elmondtuk.
Nagyon nagy mértékben csökkent az alkotmányos garancia, és ez szerintünk nagyon veszélyes, az önkormányzati jogok alkotmányos védelme eszközeinek az Alkotmánybíróság előtti közvetlen jogérvényesítés radikális szűkítésével. Ez nem helyettesíti azt, hogy majd akár a hivatal, akár a miniszter az ilyen típusú ügyekben fordulhat az Alkotmánybírósághoz. Mi azt gondoljuk, hogy például a felterjesztési jog elhagyása és a közvetlenül az Alkotmánybírósághoz való fordulás lehetősége nagyon súlyos hiba, és ez mindenféleképpen sújtja az önkormányzatok önrendelkezését, autonómiáját.
Azt gondoljuk, hogy a települések és az ott élők öngondoskodási kötelezettségének túlhangsúlyozása következményeként csökken az állami felelősség az emberekért. Ez egy érdekes paradoxon, mert úgy tűnik, hogy a centralizálás önök szerint arról szól, hogy éppen az emberekért akarják önök ezt a centralizációs törekvést megteremteni, de éppen az öngondoskodási kötelezettség túlhangsúlyozása miatt ez fordítva igaz. Tehát nem nő, hanem csökken az általa biztosított közszolgáltatásokért az ő felelőssége. A helyi közügyek intézésében a demokratikus hatalomgyakorlás nem jelenik meg értékként. Ez egy nagyon nagy probléma, hogy a helyi közösségektől elvette a demokratikus hatalomgyakorlás intézményét az alaptörvény és az önkormányzati törvény.
A gazdálkodás önállóságát jelentős mértékben csökkenti, hogy megszűnt az önkormányzati vagyon önálló jellege, annak jelentős részét a feladatátvételre hivatkozva, kártalanítás nélkül elvették, és bármikor, a megmaradt vagyon is bármikor államosíthatóvá vált. Azt gondolom, ez egy nagyon súlyos probléma, és nagyon súlyos következménye az önállóság elvesztésének. És hát a költségvetéskor erről már volt szó, a mostani, 2013-as költségvetés készítésekor, ugye, önök azt mondták, hogy most már a feladatok tekintetében a feladatfinanszírozás lesz a mérvadó. Ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy ha egy önkormányzat feladatot kap, és önök is ezt mondták, akkor ez a feladat le lesz finanszírozva, ehhez a feladathoz az állam átadja a forrásokat, és nem kell az önkormányzatnak kiegészíteni a megmaradt, nagyon pici saját bevételéből ezeket a forrásokat. Ugye, minden önkormányzatnál most van a költségvetés, nagyon sok polgármester és önkormányzati képviselő ül itt, pontosan tudják, hogy ez nem igaz. Nagyon sok tekintetben forrásokat kell a feladatokhoz tenni.
Önök például az önhiki és a működési nehézségekkel küszködő önkormányzatok külön támogatásának összevonását megtették. Nyilván az önhiki értelmetlen, mert hiszen nem lehet mínuszos költségvetést csinálni most már, az önök által elfogadott törvény szerint, tehát ilyen tekintetben akár még logikusnak is tűnhet, hogy nincs önhiki, mert mire. A működést nem lehet hiánnyal tervezni a stabilitási törvény értelmében. De azzal, hogy ezeket a forrásokat összevonták, és gyakorlatilag nem tudni, hogy milyen elven történik majd egy-egy önkormányzatnál forrásjuttatás, mert azért az előző rendszerben volt valamennyi szabálya ennek, hogy mi módon kellett az Államkincstáron és egyéb rendszereken keresztül igényelni ezeket a támogatásokat, ez abszolút ellenőrizhetetlen. Ez látszik is. Aki megfigyeli az elmúlt időszak ilyen típusú döntéseit, azt kell mondjam, hogy ilyen bajtársias pénzosztogatások történtek, ahol éppen erős volt a kormánypárti képviselet, oda viszonylag sok forrás ment. Nem is vette figyelembe az adott település adóerő-képességét. Tudnék ilyen példát mondani, azért nem teszem, mert akkor otthon rögtön az ember ellenére fordítják, hogy már azt a kis pénzt is sajnálja, ami egy-egy gazdag településhez ment ilyen típusú támogatásként.
Az államosítással kapcsolatban pedig azt gondolom, hogy azok a tapasztalatok, amelyeket az önkormányzatok és az önkormányzatokon keresztül az emberek megélnek, az államosított iskolák, az államosított egészségügyi intézmények, az államosított közigazgatás, azt mutatják, hogy ebben a tekintetben bizony nem minden esetben érték el a céljaikat. Hatalmas káosz mutatkozik ebben. Azt elismerem, hogy vannak bizonyos járási hivatalok, ahol ez nem így van, de van nagyon sok olyan járás, ahol bizony még ma sem működnek ezek a hivatalok. A közoktatásban pedig hát nyilvánvalóan elképesztő káosz uralkodik.
(10.40)
Azok az ígéretek, amelyeket önök ígértek, hogy például majd a bérstruktúrát rendezik, és ahol alacsonyabb volt, ott majd fölhozzák, a másiknál pedig, akik magasabb bérekkel rendelkeztek, azokat megőrzik, ebből egyetlenegy ígéret nem valósult meg, mert ahol magasabb volt a bér, ott csökkent, ahol pedig alacsonyabb volt, és akik azt hitték, hogy majd ezt kompenzálni fogják, ott meg maradt. Gyakorlatilag önök ebben nem mondtak igazat, becsapták azokat a pedagógusokat, akik azt gondolták, hogy azzal milyen jó lesz nekik, ha majd az állam lesz ő gazdájuk, és akkor majd minden rendben lesz. Nem akarok már ilyen dologgal példálózni, de sok helyen elterjedt, hogy már a krétát és a fénymásolópapírt is a pedagógusoknak kell bevinni, mert egyszerűen nincs egy döntésképes ember, aki ezeket az ügyeket rendezni tudja.
Persze van egy másik nagyon nagy probléma, amelyről azt gondolom, hogy érdemes szólni - és itt lehet kapcsolódni a mostani törvényjavaslathoz -, ez pedig az egész közigazgatás átpolitizálása. Abban a tekintetben, hogy önök azt mondták, kialakították a megyei kormányhivatalokat, és a megyei kormányhivatalok vezetői politikusok lettek, azt kell hogy mondjam, hogy bevitték a politikát a közigazgatásba. Ezért álságos az a törvényjavaslat, amely ebben a tekintetben, amely most itt kiegészítésként előttünk fekszik, gyakorlatilag ezeknek a politikusoknak ad olyan típusú mérlegelési lehetőséget, mint a pénzbírság kiszabása. Én azt gondolom, azt nem kellene elfelejteni, hogy az előző időszakban a közigazgatási hivatalok tekintetében ott köztisztviselők ültek, olyan köztisztviselők, akik 15-20 év közigazgatási tapasztalattal rendelkeztek. Tessék megnézni, hogy talán egy-két helyen lehetett azt tapasztalni, hogy valamilyen pozíciót kaptak, az összes többi, 19, plusz a fővárosnál gyakorlatilag vagy itt lévő országgyűlési képviselő, aki az önök padsoraiban ül, vagy pedig olyan elkötelezett pártkatona került a megyei kormányhivatalok élére, akik teljesen természetesen politikai megrendelést teljesítenek. Tehát ilyen tekintetben én azt gondolom, hogy ezért sem lenne szabad ezeket a pénzbírsággal kapcsolatos intézményeket megszavazni.
Aztán pedig az, hogy még a tekintetben is, hogy a közszolgáltatási rendszer ilyen jellegű megváltoztatására sor került, és az Alkotmánybíróság ezt kifogásolta, és önök most már az Alkotmánybíróság megrendszabályozására is törekszenek egy más típusú törvénynél, azt gondoljuk, hogy ez egy nagyon nagy probléma. És ott bújik ki a szög a zsákból a politikai hovatartozás tekintetében, hogy ez milyen fontos önöknek, hogy első helyen van a mindenkori vezetőhöz való lojalitás elsődlegessége. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon nagy probléma azzal a közszolgával szemben, akinek az a feladata, hogy a mindenkori törvények betartásával, a mindenkori törvények elfogadásával és betartásával végezze a dolgát, és nem abban a tekintetben, hogy éppen lojális-e az adott vezetőhöz, vagy nem.
Tehát mi azt gondoljuk, hogy amit államtitkár asszony elmondott, és a kormánypártok állandóan hangsúlyozzák, hogy az eredmények, amelyeket államtitkár asszony mondott, hogy ettől jobb lett a magyar közigazgatás, és hatékonyabb és olcsóbb lett, a mi véleményünk szerint sajnos a magyar közigazgatás nem lett jobb, nem lett hatékonyabb és sajnos nem lett olcsóbb sem. Az elmúlt évek jogalkotásának, a közigazgatás átalakításának következményeként az önkormányzati autonómia jelentős mértékű csökkenésével és a közszolgáltatások minőségének érzékelhető romlásával, igazgatási káosszal számolhatunk az elkövetkezendő időszakban.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
