DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Az előttünk fekvő törvényjavaslattal kapcsolatban már a bizottsági kisebbségi vélemény ismertetésekor elmondtam, hogy egy átfogó, tehát szellemi alkotási területeket átfogóan érintő törvénycsomagról van szó, amelynek egyes elemei külön-külön is fontosak, jelentősek. Tehát úgy gondoljuk, hogy egy ilyen esetben azért érdemes lett volna nem kivárni a nyilván párhuzamosan zajló folyamatokat, akár a szerzői jogról, akár a szabadalmi ügyvivőkről szóló szabályok tekintetében, hanem igenis meg lehetett volna tenni ezt külön-külön. Egyszerűbb és áttekinthetőbb lenne így a jogalkotás.
Összességében, mivel nem ez történt, ezért most az előttünk fekvő javaslat rendelkezéseit tételesen is meg kell vizsgálnunk, annak előrebocsátásával és megismétlésével, hogy az uniós irányelvek átültetése mint uniós tagságból fakadó jogharmonizációs kötelezettség, semmilyen körülmények között nem jelenthet elvtelen, szolgai átvételt. Tehát minden esetben alaposan mérlegelni kell a nemzeti érdekekkel való összeegyeztethetőséget és azt a játékteret, amit az irányelv és az uniós háttérjogszabályok biztosítanak, teljeskörűen ki kell használni a nemzeti jogalkotásba történő átemelés tekintetében.
Ezek előrebocsátásával szeretném elmondani azokat az érveket, amelyek miatt jelenleg a törvényjavaslatot nem tudjuk támogatni. Több módosító javaslatot szeretnénk előterjeszteni, kérjük majd ehhez támogatásukat. Egyben kérem a tisztelt levezető elnök urat, hogy amennyiben lehetőség van rá, és mérlegelési jogkörében tud egy ilyen döntést hozni, akkor engedélyezze azt, hogy a módosító javaslatok beterjesztésére a mai nap végén, tehát a mai viták lezárásának időpontjáig tudjuk előterjeszteni módosító javaslatainkat. Jelzéséből azt veszem, hogy akkor ennek nem lesz akadálya, és köszönöm ezúton is.
A szabadalmi ügyvivőkről szóló jogszabályt vizsgáljuk meg először, hogy milyen változtatásokat javasol az előterjesztés. Az 1995. évi XXXII. törvényről van szó. A módosítás 1. cikke egy új feladatkört emel be. Említette államtitkár úr az expozéjában, hogy a Szabadalmi Ügyvivői Kamarával folytatott egyeztetés lenyomata látszódik ezen a javaslaton. Ez valóban érzékelhető, hiszen új típusú elemként megjelenik a szabadalmi ügyvivők feladatában a gyűjteményes műnek minősülő és egyéb adatbázison számítástechnikai eszközökkel hozzáférhető tartalmú alkotásokkal, iparművészeti és ipari tervezői művészeti alkotásokkal kapcsolatos eljárás is.
Tehát érdekes hatáskörbővülés ez, feladatkör-bővülés, mert a törvényjavaslat sem indokolja ezt bővebben. Tehát azt mondja a javaslat, hogy a javaslat bővíti az ügyvivői tevékenység körét, de igazából érdemi indokolást nem ad. Itt csak azt tudjuk vélelmezni, hogy az ügyvivői kamara lobbija most volt olyan erős, hogy ezt a tematikát bevonta így a jogalkotás eszközével a szabadalmi ügyvivői piacra.
A szabadalmi ügyvivői irodák száma jelentősen csökken, hangzott el Menczer Erzsébet képviselőtársunk felszólalásából. Igen, csökkennek ezen szabadalmi ügyvivői irodák, és az a sajnálatos jelenség adódik, hogy a magyar szabadalmi ügyvivői piac egyre nagyobb szeletét uralják a külföldi tulajdonú, érdekeltségű nagy irodák, amelyek hatalmas kapacitással, versenyképességi háttérrel, tőkeerővel rendelkeznek, és ezzel kíméletlenül élnek is.
Tehát én úgy gondolom, hogy nincs kellően megadva az indoka annak, hogy ezt az ügykört az egyébként alapvetően egy ilyen műszaki végzettséghez kötött szabadalmi ügyvivői kar mennyiben tudná hatékonyan ellátni, tehát a szerzői alkotások körébe eső művekkel kapcsolatos viták képviseletét. Arról nem is beszélve, hogy a pontos megfogalmazása a javaslatnak úgy alakul, hogy igazából levezethető egy olyan végeredmény is, hogy nemcsak az adatbázisból származó szerzői művek esetében, hanem mindenfajta szerzői mű esetében megnyílik a képviseleti jog. Erről pedig végképp úgy gondoljuk, hogy nem egyeztethető össze egyébként a hivatások feladatköre mederben tartásának követelményével. Tehát úgy gondoljuk, hogy a jelen esetben az ügyvédi kar ezt a feladatot el tudja látni, és nem indokolt ez a hatáskörbővítés.
A javaslat 3. §-ában a szabadalmi ügyvivői eskü szövege változik meg.
(16.30)
A módosítással egyet lehet érteni, mert valóban van indokoltsága a titoktartási kötelezettség beemelésének, azonban ami elmarad, az mindenképpen aggályos. Tehát elmarad a “tisztségét a magyar nemzet gyakorolja” szövegrész, és még egy olyan formában sem jelenik meg, hogy mondjuk, “a magyar nemzeti érdekkel összeegyeztetve teljesítem szabadalmi ügyvivői tisztségemet”. Úgy gondolom, megint pontosan az lehet a háttérben, hogy a szabadalmi ügyvivők sok esetben külföldi illetőségű ügyfeleik érdekében eljárva nem feltétlenül tartják szemük előtt a magyar nemzet javát. És úgy gondolom, ez egy olyan álliberális megközelítés, amelynek célja a külföldi illetőségű ügyfelek érdekeinek korlátlan képviseletét biztosítani, és ez hazánkra nézve igenis hátránnyal jár. Tehát egy ilyen irányú módosítást be fogunk terjeszteni, hogy a magyar nemzeti érdekekkel való összeegyeztethetőség jelenjen meg a szabadalmi ügyvivői esküben.
A javaslat 6. §-ában a szabadalmi törvény kiegészítését javasolja, mégpedig a szabadalmi ügyvivői iratok, adatok kezelése tekintetében. Itt meg kell vizsgálni, hogy vajon milyen helyzet elé állítja a szabadalmi ügyvivőt ez a módosítás. Az iránnyal egyet lehet érteni, hogy az ügyvédi hivatás titoktartási szabályai minél inkább közelebb kerüljenek a szabadalmi ügyvivők működéséhez, azonban az a rendszer, hogy nem tárhatja fel a vonatkozó iratokat, adatokat, de nem is akadályozhatja a hatóság eljárását, meglehetősen tág teret nyit a hatóság képviselői számára arra, hogy az ügyvivőt az eljárás akadályozásával vádolja meg. Ha viszont minden adatot feltár az ügyvivő, akkor meg a titoktartási kötelezettségének nem tesz eleget. Tehát a gyakorlatban ezt nyilván nehéz lesz teljesíteni, azonban ezt a szempontot fontosnak tartottuk jelezni.
A 10. §-ban egy nagyon érdekes lehetőséget nyit a bíróságok, ügyészségek, rendőrség számára az iratmegtekintési jogosultság körében. Mégpedig úgy szól a javaslat, hogy a szabadalmi bejelentés közzétételéig eddig csak a bejelentő, képviselő, szakértő, szakvélemény adására feljogosított szerv volt jogosult, most a nevesített szervek, tehát bíróságok, ügyészségek, nyomozó hatóság megtekintheti az iratokat.
Maga a javaslat is azt mondja, hogy igazából, mivel ekkor nagyon kitettek a bejelentések a kockázatoknak, mégpedig az újdonságrontás kockázatának, ezért fokozott védelmet kell adni, a másik oldalról pedig, mivel ideiglenes oltalmat nem élvez, ezért nem is lehet elkövetni egy bejelentéssel iparjogvédelmi jogok megsértése bűncselekményét például.
Tehát nem igazán látható, hogy mi az az érdekkör vagy mi az az okkör, és ezt a javaslat sem tudja kellően megindokolni, hogy miért kell egy ilyen kockázati kaput kinyitni, amivel az újdonságrontás veszélye felmerülhet. Nyilván a hatóságokkal szemben az az elvárás és az a vélelem, hogy a rájuk bízott adatokat bizalmasan kezelik. Csak sajnos erre nem egy és nem két példa volt már a múltban, hogy mégsem történt meg az ilyen jellegű adatok bizalmas kezelése, és ez végzetes következménnyel járhat egy bejelentő szabadalmi oltalmi igényeire, a találmány végül is oltalom nélkül maradhat.
A javaslat 15. §-a a hivatal, tehát a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala speciális, új típusú feladatát határozza meg a közös jogkezelő szervezetek díjszabásai miniszteri jóváhagyása tekintetében. Tulajdonképpen ennél is továbblép, kifejezetten beleszólást biztosít a támogatási politikába, a bevételek felhasználásának mikéntjébe, és ez a mi értelmezésünk szerint mint lajstromozással foglalkozó szervezetnek nem szerencsés. Tehát nem jó ezt a széles kört megadni ennek a hivatalnak. Hiszen a támogatási politikához már politikai döntések kellenek, egy lajstromozással foglalkozó hivatal pedig kifejezetten egy jogszabály-alkalmazó szerv, amelynél nem szerencsés, ha ilyen hatásköröket biztosítunk.
A védjegytörvényre vonatkozó módosítások körében elsőként azt említem a 19. §-sal kapcsolatban, hogy ugye, itt a védjegyoltalomból való kizártság definícióját bővíti, illetőleg megpróbálja pontosítani. De igazából a probléma felvetése mesterkélt problémafelvetés, hiszen olyan jelzéseket sorol föl itt szétbontva, három kategóriára bontva, amelyek bármelyikére nézve az oltalmazhatóság kizárt. És a tilalmat semmilyen módon nem köti az árujegyzékre vagy az áruk azonosságára. Tehát igazából a levegőben lóg ez a javaslat így, és nem tartjuk ezt szerencsésnek.
Azt meg kell állapítanunk, hogy a 20. §-ban egy érdekes jogintézmény lehetőségét teremti meg a javaslat, mégpedig azt, hogy bármely fél kérelmére a megszűnés, a védjegyoltalom megszűnése még olyan korábbi időpontra visszaható hatállyal is megállapítható legyen, amikor a megszűnés megállapítására irányuló kérelem benyújtására okot adó körülmény bekövetkezett, feltéve, ha a megszűnés megállapításának feltételei mind a megjelölt korábbi időpontban, mind a megszűnés megállapítására irányuló kérelem időpontjában fennállnak. Itt rögzítenünk kell, hogy egy körülmény ad okot a védjegyoltalom megszűnésére, akkor az erre való hivatkozás az említett hatást már ki is váltja. Tehát nem a megállapításra irányuló kérelem az, amelyik a védjegyoltalom megszűnéséhez vezet. Ha ez lenne a helyzet, akkor a hivatal elutasítaná a védjegyoltalom megszűnésének megállapítását olyan esetben is, amikor valamilyen oltalommegszűnési körülmény ténylegesen bekövetkezett.
Tehát tulajdonképpen ez, mondhatjuk, egy verbális rabulisztika, amely rendkívül aggályos. A gyakorlatban például azt tapasztaljuk, hogy a külföldi védjegyek esetében a hivatal sok esetben makacsul ragaszkodik, még akkor is, ha a védjegy külföldi jogosultja nem használja Magyarországon, ilyenkor a bejegyzés pedig már kifejezetten csak a magyar vállalkozások és a magyar alkotók számára teremt egy korlátot arra, hogy a szóban forgó árujelzést megszerezhessék. Tehát nem szerencsés ez a rendelkezés.
A szerzői jogi törvény módosításával kapcsolatban jeleztem, tehát általános jelleggel üdvözölni lehet az előadók tekintetében a védelmi idő 50 évről 70 évre történő emelését. Ennek a beiktatását végzi el részben tehát a javaslat. Ez a része így elfogadható. Azonban a közös művek és az együttesen létrehozott művek tekintetében nem tudjuk támogatni szakmai alapon azt, hogy eltérő fogalmi kategóriáknak minősíti, és valamifajta szerkezeti elkülönítést tart szükségesnek. Aligha lehet azt állítani, hogy amit a szerzők közösen alkottak, azt nem együttesen tették, és amit együttesen alkottak, az nem közös szerzői jogilag oltalmazott mű. Tehát itt ez egy, nyugodtan mondhatjuk, erőltetett szövegezés, nincs erre igazából ebben a formában megítélésünk szerint szükség. Egyébként is többször visszaköszön a pontosítás, kiigazítás igénye a javaslattal kapcsolatban, és nem látjuk annak okát több esetben, hogy miért teszik ezt.
Egyébként a közös művekre vonatkozóan maga a javaslat is elismeri, hogy a 2011/77. EU-irányelv átültetése tulajdonképpen fölösleges, mert a szerzői jogi törvény rendelkezése változtatások nélkül is megfelel. A kérdés az, hogy mi szükség van akkor erre az egyértelműsítésre, miért kell feltétlenül reflektálni egy uniós irányelvre, miért kell egy ilyen túlzott szervilizmust tanúsítani.
A javaslat 35.§-ában a szerzői jogi törvény korábban egy mondatból álló 55. §-a négy bekezdést kapott, és nem igazán látható be, hogy az előadó-művészeti teljesítmények felhasználása miért nem terjed ki fogalmilag a vagyoni jogok átruházására is. Tehát a javasolt új bekezdések minden felhasználási típusú szerződés természetes részei, szerintünk nem lenne szükség itt a módosításra.
A 36. §-ban az indítvány célja nyilvánvalóan az árva művek egyes felhasználásának engedélyezését… (Az elnök csenget.)
