DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Alapvetően a jelentésre szeretnék szorítkozni a felszólalásomban, de megütötte a fülem a Jobbik részéről érkező bagatellizáló, a valós kockázatot és áldozatokat semmibe vevő hangnem. Léteznek olyan tanulmányok, olyan felmérések, amelyek azt mutatják, hogy több ezer ember maradt Fukusima területén a sugárszennyezés miatt ellátatlanul, és hogy tragikus véget értek ezek az emberi sorsok. Az LMP egyáltalán nem tudja elfogadni azt a szemléletet, hogy egy katasztrófáról, egy tragédiáról úgy beszélünk, hogy az ritkán fog bekövetkezni, és épp ezzel próbáljuk bagatellizálni annak az esélyét, hogy amikor ez mégis bekövetkezik, mégpedig rendszeres időnként ez igenis bekövetkezik, akkor széttárjuk a karjainkat, és azt mondjuk, hát, komolyan, ez nem is akkora probléma.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő jelentés gyakorlatilag több problémát is hordoz. Az egyik alapvető problémám az, hogy ha valakinek évente van jelentéstevési kötelezettsége, akkor nem egészen értem, hogy miért három év múlva adja oda a jelentést, ahogy államtitkár úr mondta, egybeszerkesztve. Ez nagyon elegánsan hangzik, de itt igazából arról lenne szók, hogy ezt a jelentést évente kell megkapnia a parlamentnek, a megfelelő bizottságoknak, és azt érdemben meg kell tudni tárgyalni.
(19.00)
Gyakorlatilag azonban maga a jelentés nem üti meg minőségileg azt a minimális kritériumot, ami ennek a területnek alapvető funkciója kellene hogy legyen. Egész egyszerűen több probléma nincs benne feltárva, vagy teljesen hiányzik belőle, vagy nem kellő alapossággal került kialakításra. Mi azt gondoljuk, hogy ha nukleáris biztonságról van szó, akkor az ezzel kapcsolatos jelentésnek kőkeményen ki kell térnie minden, az atomenergia használatával kapcsolatos összes problémára.
Nézzük elsőként a nagy aktivitású hulladék tárolásának és feldolgozásának kérdését, amely úgy, ahogy van, hazánkban továbbra sem megoldott kérdés. Jelenleg az a gyakorlat, hosszú távon azt célozzák önök, hogy Magyarországon tudják ezeket a hulladékokat elhelyezni, mert a ’90-es években ezt kivitték Oroszországba, és az nyilván nem tekinthető egy fenntartható megoldásnak, hogyha ezeket a hulladékokat összegyűjtjük és külföldre visszük. Jelenleg azonban így, hogy itthon vannak ezek az anyagok, éves szinten mintegy félmilliárd forintot költünk arra, hogy ezeket a fűtőelemeket tároljuk. Azt már most tudjuk, hogy a 2003-as üzemzavarban megsérült fűtőelemeket 2014-ben ki akarják vinni az országból, bár ez a kérdés nyilvánvalóan majd a következő jelentésben fog szerepelni, hiszen ez már a következő év feladata lesz. Én azért azt jelzem, hogy ez önmagában is egy nagyon érdekes gyakorlat.
Hozzáteszem azt, hogy a reprocesszálást a ’90-es években végző Majak a világ egyik legszennyezettebb területe, halmozott egészségügyi és környezeti károkkal terhes, és itt az is egy fontos szempont, hogy ott hiába reprocesszálják az elemeket, az ott megmaradó szennyezést vissza kell hozni Magyarországra. Tehát itt ezzel még lesz Magyarországnak dolga. Ez a kérdés a véleményem szerint a jelentésben nincs kellőképpen megvizsgálva.
Önmagában is azt mutatja mindaz, amit elmondtam, hogy a nukleáris energia mint olyan a mai napig olyan problémákat termel ki, amellyel a jelenkor társadalma, gazdasága nem tud egyszerűen mit kezdeni. Amíg ez az ország atomot használ energianyerés céljából, a minimum lenne, hogy azoknak a kutatásoknak, amelyek a kiégett fűtőelemek biztonságos elhelyezésére szolgálnak, a támogatását a többszörösére kellene növelni, egész egyszerűen azért, mert itt egy nagyon veszélyes kérdésről van szó, amelynek a megoldására jelenleg Magyarország nem tudott adekvát választ adni.
Azt persze őszintén remélem, hogy nem fogják sokáig erőltetni az atomenergiát, hiszen túl azon, hogy számos hatékony és tiszta megoldás létezik arra, hogy ne a jövő nemzedékek kárára próbáljuk a saját megnövekedett energiaszükségletünket fedezni, én nagyon szomorúan látom, hogy a jelenlegi parlamentben minden erő, minden párt arról beszél, hogy ez elkerülhetetlen ahhoz, hogy ez az ország működni tudjon.
Számos nyugati példa létezik arra, hogy fel lehet használni úgy, olyan módon a megújuló energiákat, amelyekkel kiváltható fokozatosan az atomenergia, és ebből a társadalomnak nemhogy kára, de inkább haszna származik, mert csökkennek a rezsiköltségek, részt tudnak venni az energiatermelésben. Az a fajta gondolkodásmód, amit itt korábban Fónagy államtitkár úrral már sikerült többször ilyen kétszemélyes dialógusban megbeszélnem, hogy van az atomerőmű, sőt még meg is növeljük, és mellette majd támogatjuk a megújulókat, kérem, ez egy nonszensz, ez nem működik.
Az országban azzal, hogy önök az atomenergiát erőltetik - és ez az egész parlamentnek szól jelenleg -, gyakorlatilag folyamatosan elvágják a megújulók útját, és önöknek ezt teljes felelősséggel figyelembe kell venni, hogy az önök jelenlegi viselkedése ezt fogja okozni hosszabb távon.
Rátérve a kis- és közepes aktivitású hulladékokra, én ezzel sem vagyok túl optimista. Jelenleg Tolna megyében, Bátaapátiban tárolják ezeket, részint még mindig a felszínen. Ráadásul a folyamatot egyes területeken ésszerűtlen spórolás, más területeken pedig a hanyag költségtúllépés jellemzi. Ha a kormány végre észrevenné, hogy ez a XXI. század, és meghozná azt a politikai döntést, hogy Magyarország energiaellátását nem veszélyes múlt századi energiahordozókra kell alapozni, hanem végre zöld utat adnának a tiszta energiának, pár évtized múlva talán már kevésbé kellene azért aggódnunk, hogy a dédunokáinknak, sőt az ükunokáiknak is szembesülniük kell azzal, hogy mi itt és most felelőtlenül dolgoztunk és felelőtlen döntéseket hoztunk a nukleáris energiával kapcsolatban.
Említette államtitkár úr a stresszteszteket. Ezeket valóban elvégezték. Viszont én kérdezem öntől, hogy a szükségesnek ítélt javításokkal kapcsolatban pontosan milyen alapon állították fel a rangsort, hogy melyiket mikorra kell megcsinálni. Én ezt a mai napig nem látom, és szeretnék erre választ kapni.
Sok szó esett itt a függetlenségről és nemzetközi előírásokról. Jelenleg Magyarországon az Országos Atomenergia Hivatalt az a miniszter felügyeli, aki személyesen is részt vesz az erőmű bővítését koordináló háromfős testületben. Ez nyilvánvalóan nonszensz, mert egy teljesen nyilvánvaló összeférhetetlenségről van szó, hiszen miniszterként neki az a feladata, hogy a bővítési projektnek az idejét és a költségeit kontrollálja. Az OAH-nak azonban elsődlegesen a nukleáris biztonság megteremtése a célja. Ez egy nyilvánvaló ellentmondás. A hazai nukleáris ipar belterjességét és megbízhatatlanságát jelzi, hogy egy ilyen abszurd helyzet ebben az országban egyáltalán előállhatott.
Pedig azért Paks korántsem működik annyira megbízhatóan, mint azt sokan sok pénzért hirdetni óhajtják. Most is éppen büntetőeljárás alatt vannak az erőmű és az MVM korábbi vezetői különféle korrupciós vétkek miatt. Mindeközben úgy látjuk, hogy a felelős vezetők mindent megtesznek azért, hogy mossák kezeiket, ha valami probléma adódik.
Beszéltek itt sokan a csillebérci radioaktív szivárgásról. Hozzáteszem, hogy ez 2010-től több ízben is mérgezte hazánk és fél Európa légkörét és mindenkit, aki benne tartózkodik, és feketén-fehéren megmutatta, hogy sem az észlelés, sem a hatósági ellenőrzés és sem a szankcionálás nem működött megfelelően.
A legszomorúbb ebben az egész történetben az, hogy gyakorlatilag a mai napig nincs semmiféle intézményi akadálya annak, hogy ilyen és ehhez hasonló esetek megismétlődjenek, és ez a jelentés sem rendezi megnyugtatóan ezeket a kérdéseket.
Szomorúan kell hogy megállapítsam, hogy a csillebérci esetet önöknek sikerült elbagatellizálni, folyamatosan arra hivatkozva, hogy itt egy kismértékű szennyezés történt.
De továbbra is megdöbbentő az a cinizmus, amivel ezt az ügyet kezelik mind a mai napig itt a parlamentben is. Látható, hogy a Sugárbiológiai Intézet több ízben is megsértette a jelentéstevési kötelezettségét, és az is látszik, hogy az intézet mérte a kibocsátásokat, de nem tett semmit. Ezt a dolgot nem jelentette senkinek, és nem igyekezett kideríteni a kibocsátás forrását. Ez egész egyszerűen elképesztő. A jód-131 izotóp nem vicc, még ha kevés is került be a levegőbe. Azonnal csörögnie kellene a vészcsengőnek, mert a jód-131 izotóp akár reaktorbalesetből is származhat. Elképesztőnek tartom, hogy azt olvashatjuk a jelentésben, hogy a hatóságok egymás között megállapodtak az eset után, hogy egységesen, sőt megfelelően kell kommunikálniuk, és ennek értelmében tájékoztatják a sajtót, illetve egymást. Ők ezt pusztán egy kommunikációs malőrnek tekintik. Nem, kérem, ez annál jóval több volt! Én budakeszi édesanya vagyok, két gyermekemet nevelem ott. Rendszeresen járunk arra sok édesanyával, szülővel. Pontosan tudjuk, hogy nekünk, a helyi közösségnek mit okozott az, hogy önök ezt az esetet nem tudták megfelelően kommunikálni.
Azonkívül ez nem csak egy kommunikációs probléma volt. Egész egyszerűen emlékeztetnem kell önöket arra, hogy külföldről kellett a vészcsengőnek megszólalnia, hogy Magyarország rádöbbenjen arra, hogy nem tussolhatja el ezt az ügyet. Én úgy gondolom, hogy az egész országra szégyent hozott az, hogy így működött a jelzőrendszer Magyarországon, vagyis inkább így nem működött.
Továbbra is csapnivalónak tartom a kormány atomenergia alkalmazásával kapcsolatos jogi szabályozását. Nem is csoda egyébként, mert ilyen törvényalkotási sebesség mellett kevés idejük jut arra, hogy megfelelő hatástanulmányokat végezzenek vagy éppen szakmai egyeztetések menjenek. Gyakorlatilag ez most már odáig vezetett, hogy 2013 elején egy teljes hónapra jogszabály-alkotási hiba miatt megbénult a sugárvédelmi ellenőrzési rendszer.
Itt hozzá kell tennem, hogy a sugárvédelem vagy a sugáregészségügy 80 százalékában egészségügyi munkavállalók dolgoznak. Röntgendiagnosztikáról van szó, műtőről, sugárterápiáról, ilyen munkahelyekről van szó. Sajnos sötét idők járnak az itt dolgozó emberekre, mert munkaadóik - jellemzően az egyetemek és a kórházak - az ellentmondásos jogszabályokra hivatkozva sorozatosan visszavonják munkaköri pótlékaikat, munkaidő- és nyugdíjkedvezményeiket, ami drámai elvándorlást okoz ezekből a minőségi követelményeket támasztó szakmákból.
Külön terhet jelent az egészségügyi intézmények számára pedig az, hogy a nyakukra rakták az Országos Atomenergia Hivatalt mint fő ellenőrző szakhatóságot, és ily módon teljesen felesleges párhuzamosságok alakultak ki a regionális népegészségügyi szakmai szervezetek sugár-egészségügyi decentrumaival.
Az ÁNTSZ munkáját minisztériumi rendeletek, az OAH munkáját pedig kormányrendeletek szabályozzák, és ezek között jelenleg semmiféle összhang nincs, ami a jelentés időszakának új kormányrendeleténél teljesen nyilvánvalóvá vált.
Így például a 2011. évi 190. kormányrendelet teljesen feleslegesen külön nyilvántartási adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő a radioaktív sugárzó anyagot nem tartalmazó röntgenkészülékekre az OAH számára, holott ugyanezt az ÁNTSZ már régóta megteszi. Kérdezem én, hogy mi köze van az atomipar felügyeleti szervének, mondjuk, a fogorvosi röntgenekhez. Ez nyilvánvalóan nonszensz.
Botrány a nevezett rendeleteknek a sugárforrások úgynevezett fizikai védelmi tervéről szóló része. Ez ugyanis a katonai létesítményekhez illő komoly védelmi ismereteket feltételező külön haditerv elkészítését követelné meg például egy kórháztól, úgy, hogy ehhez az OAH igazából nem ért, nem az ő területe. Ugyanakkor a valóban illetékes hatóság - mint például a rendőrség, nemzetbiztonság - semmilyen szerepet sem kap, holott ezeket a terveket épp nekik kellene elkészíteniük.
Leszögezem, hogy a XXI. század energiája nem az atom lesz, hanem a megújuló energia, és felelős politikusok egy ilyen helyzetben nemzetközi példákat használva váltanának át biztonságos, tiszta és egyre gazdaságosabb megújuló energiaforrásokra. Addig azonban, amíg ebben az országban olyan politikusok vannak kormányon, akik képtelenek felismerni ennek a korszakváltásnak a lehetőségét és a szükségességét, legalább azt elvárjuk, hogy a nukleáris energia használatával kapcsolatos döntések teljes átláthatósággal, a szakmai szervezetek és a társadalom bevonásával történjenek, valamint időről időre vizsgálják felül a jogszabályokat hozzáértő szakemberek bevonásával.
(19.10)
Hozzáteszem, az átláthatóság nem azt jelenti, hogy gondosan átfésült szövegeket időről időre, mondjuk háromévente megmutatnak, és rengeteg embernek meg gyakorlatilag perelni kell azért, hogy közérdekű adatokhoz hozzáférhessen. Az is minimum, hogy a jelentések teljes körűek és alaposak legyenek.
Ez a jelentés sajnálatos módon nagyon messze van ettől az elvárásrendszertől, így az LMP nem tudja azt támogatni. Köszönöm a lehetőséget.
